Örley György

A katonai vezetés a mûveleti központok rendszerén keresztül

A szerzõ a mûveleti központ és a vezetés rendszerének katonai aspektusát elemezi. Elsõsorban a KFOR mûveletek révén 1 bemutatja, hogy milyen a vezetés és irányítás rendszere a NATO-ban egy adott katonai feladat megoldása során. Vázolja a tervezett és most már folyamatos hat havi rotációban készenléti feladatot végrehajtó katonai kötelék a NATO reagáló erõk 2 , illetve az úgy nevezett CJTF 3 koncepciót, majd – a NATO-ban, illetve a missziós feladatok során szerzett tapasztalatai alapján – javaslatot tesz a katonai vezetés magyarországi tovább fejlesztésének lehetõségeire.


A mûveleti központ feladata, összetétele

A mûveleti központ alapvetõen egy olyan centrum, amely a vezetés eszközeként összpontosítja a parancsnok számára a hadmûveleti (mûveleti) helyzetre vonatkozó információkat. Másként kifejezve: a mûveleti központ nem más, mint egy központi idegrendszer, amelynek végzõdései az adott helyzetben szereplõ csapatok, alakulatok, az elöljáró és a törzs különbözõ szervezetei.

A mûveleti központ feladata, hogy a parancsnok irányító és koordináló szervezeteként vezesse a mûveleti területen levõ alakulatokat, folyamatos összeköttetésben legyen az alárendelt és elöljáró vezetési szintekkel, így oda-vissza történõ folyamatos információáramlást biztosítson a vezetéshez.

A mûveleti központ rövid távú – maximum három napos – elõrelátást biztosít a parancsnok számára és folyamatosan együttmûködik a törzs különbözõ részlegeivel az alábbi fõbb területeken:

Az együttmûködési területek természetesen nagymértékben függnek a vizsgált vezetési szinttõl, és a mûvelet jellegétõl. Nagy általánosságban kijelenthetõ, hogy a hagyományos 1–6-ig számozással megjelölt törzsrészlegek megjelennek a mûveleti központok struktúrájában, ezek a személyügy, felderítés, szárazföldi, légi és tengerészeti mûveletek, logisztika, tervezés, híradás és informatika. A mûveleti központban lehetnek állandó és ideiglenes képviselettel részlegek, de a mûveleti területen folyó események dinamikájától függõen a kiértesítéses megoldás is elõfordul.

A NATO illetve a koalíciós mûveletekben a következõ részlegek felelõsek biztosítani az idõbeni elõrelátást a parancsnok számára: nulla és hetvenkét óra között a mûveleti központ; tizenöt nap felett pedig a tervezõi részleg. A köztes idõintervallumért egy a magyar terminológiában eddig nem elterjedt szervezet az ún. egyesített koordinációs munkacsoport 4 felelõs a három és tizenöt nap közti idõszakban. A munkacsoportban kulcsfontosságú – nem törzstisztek, hanem ezredestõl magasabb rendfokozatú személyek kerülnek beosztásra. Fõbb területek a mûveleti tervezés, a jogi, politikai tanácsadó, célmegállapító munkacsoport, mûveleti központ vezetõje, és a törzsrészleg vezetõi. Az eseményekre nem lehet mindig elõre tervezni, a váratlan feladatokat azokkal kell megoldani akik rendelkezésre állnak. A döntést már nem lehet a hagyományos tervezési ciklussal elõkészíteni, ezért a koordinációs munkacsoport biztosítja a megfelelõ döntéshez a szükséges hátteret.

A mûveleti központ mûködése folyamatos a nap huszonnégy órájában váltásokkal van szervezve. A központon belüli területekkel általában egy-egy fõ foglalkozik, de elképzelhetõ, hogy két vagy három fõ is meg van bízva egy feladattal. Például a KFOR mûveleti központjában a szárazföldi tevékenységet három fõ ellenõrzi és irányítja, a szárazföldi „túlsúlyos” mûvelet miatt.

A mûveleti központok mûködését a lehetõ legnagyobb mértékben támogatják a információs társadalom technikai vívmányai. Az ilyen mérvû technikai támogatás nagyban elõsegíti az információ gyors feldolgozását és továbbítását.

A mûveleti központ szervezetének állandó személyzete: a központ parancsnoka, vezetõje és a központ parancsnok helyettes(ek).

A mûveleti központ szervezetének személyzete:

A központ személyzete lehet tiszt vagy tiszthelyettes is. A feladat jellegétõl függõen, azonban kiegészíthetõ szakbeosztású tisztekkel. Rendfokozati követelmény, hogy a parancsnok ezredesnél alacsonyabb rendfokozatú ne legyen. Ennek fõleg nemzetközi mûveletekben van jelentõsége.

A felépítés és a mûködés egyik kulcsfontosságú eleme, hogy az információ áramlása egy meghatározott ponton keresztül történjen, a szervezetlenség, a dezinformáció elkerülése, valamint az átláthatóság, és idõtakarékosság végett. Ezért az információ manager az elsõdleges felelõs, minden bejövõ és kimenõ jelentés nyomon követése hozzá tartozik. Meg kell gyõzõdnie arról, hogy minden bejött feladatnak van-e felelõse a központon belül. Amennyiben feladattisztázásra van szüksége a váltás parancsnokhoz kell fordulnia.

A mûveleti központ alapvetõen a hadmûveleti fõnöknek van alárendelve, aki a törzsfõnöknek és parancsnoknak tesz jelentést. Ebben az esetben fontos, hogy a hadmûveleti fõnök elöljárója legyen a törzsben a többi fõnöknek, ezért a törzsfõnök helyettesi beosztást is ellátja.

A vezetés 5 általános struktúrája

Az MH tisztképzés rendszere az 1990-es években nem tudta követni a rendszerváltozásból eredõ igényeket. A rendszeren mind a mai napig tapasztalhatóan végigrángatózik az a fájdalom, amelyet az egyének belsõ elvárási szintje, a rendszer tehetetlensége és a külsõ kontraszt gerjeszt. A vezetés idõnként a hidegháborús idõszakot idézi, ami nem feltétlenül a vezetõk felfogásában, hanem a problémák kezelésében mutatkozik meg. Az új feladatokat még mindig a régi struktúrában próbáljuk végrehajtani, a személyügyi rendszer váltogatja a statikus és a dinamikus elõmeneteli változatokat. A folyamatos átszervezések nem teszik lehetõvé a helyes következtetések levonását, koncepció kidolgozás helyett ötletek versengenek egymással.

Elsõdleges probléma a katonai vezetésben a politika dinamikus közeli jelenléte, amit láthatatlanná tett az egyesített minisztérium és vezérkar, lévén hogy a katona a szakmaiság és a politika határmezsgyéjén van. A politikai jelenlét ugyan nem mondható teljesen újszerûnek a katonai vezetést tekintve, azonban a milyensége és kezelhetõsége, ahhoz történõ alkalmazkodás minõségében teljesen újszerû a rendszerváltás utáni idõszakban.

A következõ leírásánál egy missziós feladatokat támogató, ellátó katonai vezetést veszek alapul. A vezetés általánosan harcászati, hadmûveleti, hadászati (stratégiai) szintekbõl áll. A szintek némelyike egyesíthetõ, vagy negligálható amennyiben ezt a feladat és a körülmények is lehetõvé teszik.

A tervezési folyamat mindhárom vezetési szintet átfogja, annak aktív részese. A tervezési folyamat lényege – a komponens parancsnokságtól a stratégiai vezetési szintekig – az úgynevezett párhuzamos tervezési módszer alkalmazása, amely idõtakarékos, pontosabban megpróbálja rövidíteni – a parancsnoki elhatározás meghozatalának ciklusát.

A KFOR esetében a vezetési szintek a következõképpen alakulnak:

Az egy szinten levõ komponens parancsnokságok között kialakítják az ún. támogató és támogatott szerepkört. A támogatott parancsnokság feladata, az az alap feladat amire a hadszíntéri parancsnok, illetve a szövetség a mandátumot megkapta. Ez a NATO esetében többnyire a szárazföldi parancsnokság, a légierõ és haditengerészeti parancsnokság alapvetõen kiegészítõ, de a feladat végrehajtásához elengedhetetlenül fontos feladatokat biztosít. Ilyenek pl. a légi és tengeri fölény biztosítása, valamint hétköznapok során az utánpótlás, a váltások megszervezése és lebonyolítása.

Megkérdõjelezhetõ a közbensõ vezetési szint sorsa, vagyis mi a szerepe, milyen értéket ad a rendszer számára a megtartása? A NATO esetében a komponens parancsnokságok az összhaderõnemi parancsnokságok alá vannak rendelve. Ha békeidõben nem is válik szükségessé, de esetleges hadszíntéri vészhelyzet esetén az összhaderõnemi parancsnok feladata a légi, tengerészeti, stb. támogatás, hiszen ezzel a képességgel õ rendelkezik, ezért a hétköznapi feladatok ellátásában is részt kell vennie, mert vészhelyzet esetén sem idõ, sem pedig lehetõség nincs arra, hogy bekapcsolódhasson a vezetésbe.

A NATO esetében, annak ellenére, hogy alapvetõen politikai szövetség, stratégiai szint is és csak ez után kerül a politikai döntéshozók elé az adott katonai feladat. Azt azonban nem szabad semmilyen esetben sem elfelejteni, hogy a fegyveres erõ a politika végrehajtó szerve, amely alapvetõen ENSZ- vagy EBESZ-mandátum alapján hajtja végre feladatát a biztonságos, stabil környezet visszaállítása érdekében. Tehát békefenntartási, béketámogatási, esetleg béke kikényszerítési feladatot hajt végre. Természetesen az V. cikkely hatálya alá tartozó feladatok nem tartoznak ide, erre a szövetség fennállása alatt csak egyszer volt példa: 2001. szeptember 11-e után.

A KFOR mûveleti központjának felépítése – egy-két kivételtõl eltekintve – megfelel annak az általános szervezeti felépítésnek, amelyet korábban már ismertettünk.


A KFOR műveleti központ felépítése

A váltásparancsnok munkáját itt is segíti az információ manager, akinek igazából az a feladata, hogy – jelentések összeállításán és iktatásán felül – meggyõzõdjön arról, hogy minden beérkezett feladat végrehajtásra került-e. Ide tartozik a jelentések összeállítása, hiszen minden terület-felelõs csak egy részét dolgozza ki a jelentésnek. Fontos, hogy szakmai kontrolt nem, de formait gyakorol! A szakmai ellenõrzést elõször a váltásparancsnok végzi, majd a központ parancsnoka.

A központ munkáját a dinamika jellemzi, nincs idõ ugyanis arra, hogy alapos elõkészítõ munkát végezzenek, vagy terveznek, egyszóval a végrehajtás dominál. Ennek az elõfeltétele, hogy a terület felelõsöket a feladathoz való hozzáértés és professzionalizmus jellemezze. Ismerik a mandátumot, a terveket, a katonai környezetet, amelyben dolgoznak; az adott országot, térséget, ahol a feladatukat ellátják; az aktuális harcparancsot és harcintézkedéseket; a fegyverek alkalmazásnak szabályait. Mindez együtt alkot egy komplex környezetet, amelyben talán a legnagyobb kihívás a nyelvismeret és használat, illetve a kulturális különbségek.

Elvi ellentmondást találhatunk a komponens parancsnokságok besorolása között. Ez a gyakorlatban nem annyira ellentmondó, mert az adott feladat határozza meg a struktúrát, a vezetés mikéntjét és a parancsnokságok összetételét is. Tehát a KFOR esetében a hadszíntéri parancsnok (azaz a KFOR parancsnok 6 ) tekinthetõ harcászati szintû vezetõnek, míg a többi komponensparancsnok támogató feladatot lát el, és nem tartózkodik a hadszíntéren.

A 2005 júniusában történt tanulmányút alkalmával lehetõségem, volt a KFOR mûveleti központban járni, az ott dolgozókkal illetve a mûveleti központ parancsnokával szót váltani. A feladataik alapvetõen a Katonai Technikai Egyezmény 7 és az ENSZ Biztonsági Tanács által hozott határozatok 8 betartásán alapulnak.

A mûveletek a biztonságos környezet fenntartását célozták: az erõ demonstrációt; a nemzetközi dandárok között felelõsségi területek váltását; és a NATO stratégiai tartalék erõk hadszíntéri részleges alkalmazását évi egy alkalommal. Tapasztalat alapján a fõbb problémák az etnikai feszültségen kívül, az ember-, drog-, és cigaretta csempészet voltak.

NATO Összhaderõnemi Parancsnokság, JFC Nápoly

Lehetõségem, volt 2000 és 2002 között tapasztalatokat szerezni tartós külszolgálat keretében a NATO AFSOUTH vagyis a NATO Déli Régió parancsnokságán 9 , egyfelõl ügyeletes tiszti szolgálat keretében, másfelõl a gyakorlatok folytán az AFSOUTH mûveleti központjában. Az ügyeleti szolgálat idején, a parancsnokság monitor, megfigyelõ, szerepkörben volt, de az SFOR és KFOR jelentéseket, a haditengerészet és a légierõ jelentéseit ugyanúgy megkapta. Az eseményekre tett intézkedésekben volt különbség, hiszen akkor a SHAPE volt a közvetlen elöljárója a Balkáni misszióknak, tehát az elsõdleges felelõsek õk voltak. Ez a szerepkör hamarosan megváltozott, amit az akkori fõparancsnok azzal indokolt, hogy vészhelyzet esetén mindenfélekép az õ alárendeltségébe kerül majd a balkáni misszió, hiszen a légierõ és haditengerészeti parancsnokságok is az õ alárendeltségébe tartoznak. Ha pedig az át-alárendelés csak akkor történik meg, amikor baj van, akkor már túl késõ lesz. Túl nagy lesz az idõveszteség, amíg a mûveleti helyzettel fel tudják venni a lépést. Azóta jelentõsen megváltozott a parancsnokságok feladatköre, pontosabban tovább erõsödött, hiszen már nem csak a balkánon létrehozott mûveletek tartoznak alárendeltségükbe, hanem az ISAF misszió és az Iraki kiképzési feladat is. A boszniai missziót ugyan átadták az Európai Uniónak, de egy összekötõ csoport révén folyamatos a munkakapcsolat.

A hadmûveletek vezetését többféle módon is el lehet képzelni. Nincs két egyforma feladat, nincs két egyforma misszió. A NATO szervezeti felépítése átalakult, két stratégiai szintû parancsnokság ugyan maradt, de az ACT parancsnokság kialakítása a feladatkörében teljesen új jelleget kapott. 10

Az ACO 11 -n belül JFC Nápoly által alkalmazott vezetési rendszer sajátosságai és körülményei nagyban behatárolják hatékonyságát. Ezek a sajátosságok:

Földrajzi helyzetét tekintve JFC Nápoly Olaszországban van a Földközi-tenger – mondhatni – közepén, az amerikai 6. Flotta szomszédságában. A parancsnokságot a földrajzi elhelyezkedése miatt a haditengerészi szellemiség uralja. A parancsnok maga is tradicionálisan haditengerész. A politikai szövetség és a nemzetköziség hatására a parancsnokság felépítését befolyásolja a mindenkit (minden tagországot) kielégíteni akarás iránti igyekezet. A NATO a hidegháború ideje alatt a kétpólusú világrendszerben egyértelmûen az északi régiót tekintette prioritásnak. A hagyományos és nukleáris hadviselés korszakában meg voltak gyõzõdve arról, hogy a fõcsapás iránya, amit a katona földrajzi helyzet is indokolt, Lengyelországon és NDK-n keresztül lesz. A helyzet azonban teljesen megváltozott a „vasfüggöny” leomlásával. Milosevic feldúlta a Balkánt, Európa képtelen volt válaszolni, és az eddig felkészületlenebbnek tekintett régió került „helyzetbe”.

„CJTF” koncepció és az NRF 12

A NATO az elsõ Öböl-háború óta törekszik arra, hogy katonai erõit gyorsan telepíthetõ, együttmûködésre képes és fenntartható erõkké fejlessze, az USA irányvonalának mentén. Eddig csak lassú haladást sikerült elérni, és manapság csak a NATO teljes állományának elenyészõ része telepíthetõ a nemzeti határokon túlra. Ugyanakkor a transzatlanti nézetkülönbségek továbbra is jelentõsek. Úgy tûnik, hogy a NATO most olyan szövetség, amelyben a tagállamok inkább ad hoc koalíciókat hoznak létre adott válságokkal és vészhelyzetekkel szembeni fellépés céljából, minthogy együttesen cselekednének. Figyelembe kell venni azt is, hogy a NATO haderõ-átalakítását érõ kritikák jelentõs része téves stratégiai feltételezéseken és prioritásokon alapul. Az iraki háború bebizonyította, hogy a létezõ fegyverrendszereket hozzá lehet igazítani az új típusú küldetésekhez. S ami még fontosabb, az afgán és iraki konfliktus bebizonyította azon képességek fontosságát, amelyek terén Európa többet kínálhat, mint az Egyesült Államok.

Az NRF hatékony mûködõképességének biztosítása megköveteli a technológiai változásokat, és a hatékony stratégiai légi utánpótlás megszervezését. Szükség van olyan személyi állomány biztosítására, amely a saját nemzeti határokon kívül is telepíthetõ. Egyben elõrelépést és szervezeti változásokat is igényel, fõképpen a hálózat által bevethetõ képességekbe történõ beruházásokon keresztül.

A CJTF koncepció alapja két szárazföldi és egy tengeri bázisú mobil, gyorsreagálású parancsnokság, mely képes irányítani a maximum 21 . 000 fõbõl álló NATO gyorsreagálású erõt. A CJTF fogalmán a többnemzetiségû, összhaderõnemi gyorsreagálású alakulatok parancsnokságait, illetve a vezetés rendszerét kell érteni. A koncepció alapvetõen azt a cselekvési idõ hézagot kívánja pótolni, amely gyakorlatilag a politikai vezetés és katonai vezetés döntéshozatali ciklusai közti reakció idõ miatt lép fel. Erre a problémára egy gyorsreagálású korlátozott létszámú alakulatokból álló csapatot 13 képeznek ki a tagországok. A következõ lépcsõben egy rövid készenlétû alakulatokból álló készenléti rotációban levõ bázist hoznak létre, amelyet alacsony készenléti alakulatok követnek.

A NATO reagáló erõkön a vezetésben részt nem vevõ végrehajtó alakulatokat kell érteni. Fontos megjegyezni, hogy a CJTF-nek van egy állandó két napos készenlétben levõ állománya, mely konkrét feladatokra van kijelölve. Ezek a személyek tartós külszolgálatot teljesítenek általában, de lehetnek nemzeti felajánlás részei is, amit kiváltképp ún. modul rendszerben való felajánláskor részesítenek elõnyben. Ilyen pl. a PSYOPS, CIMIC, INFO OPS modulok. A NATO ugyanakkor rendelkezik CIMIC nemzetközi és északi, déli CIMIC csoportokkal. Az INFO és PSYOPS képességek inkább nemzeti alapon mûködnek jelenleg, fõleg amerikai, német és brit szakemberek alkalmazásával. A CJTF gyors, rövid készenlétû erõkben résztvevõ állományát jelölik DJTF 14 rövidítéssel. A DJTF nem más, mint egy parancsnokság magja, amely képes vezetni a gyorsreagálású erõket a hadszíntéren vagy annak közelében települve. A DJTF alkalmazását biztosító felszerelésbõl jelenleg egy készlet a JFC Brunsum alárendeltségében található.

Mûveleti központ magyarországi alkalmazásának lehetõségei

A Magyarországon alkalmazható vezetési rendszert, illetve mûveleti központok rendszerét nagyban befolyásolják az alábbi körülmények:

Az 1990-es évek elején létrehozott, de évekig csak nevében egyesített minisztérium és vezérkar a politikát túlságosan közel hozta a katonasághoz. A hidegháború után az ország helyzete azt kívánta, hogy csatlakozzon egy olyan szövetséghez, amely biztosítani tudja az ország szuverenitását. A rendszerváltozás során kialakult a civilkontrol, még akkor is ha egy demokratikusan fejlõdõ, erõsödõ kapitalista gazdasági rendszerben levõ országról beszélünk, amely jelezte a választott irányt a külföld számára.

A hidegháború alatti százötvenezres haderõbõl mára alig harmincezer fõ maradt, mely tovább fogyhat, ha a folyamatok továbbra is így alakulnak. A haderõfejlesztés minimális, a rendszerben maradt eszközök szinte teljes mértékig a korábbi éra öröksége. Az új modernebb fegyverrendszerek nagyon költségesek, pláne úgy, hogy nem igazán tudjuk megindokolni, hogy hol és mire is használnánk azokat. Véleményem szerint a nehéz fegyverzetet idejekorán kivonták, és minden jel arra mutat, hogy új könnyû hadifelszerelésre nem futja. A személyi állomány ugyan viszonylag fiatal átlag életkorú, a vízfej piramis is kezd négyzetesedni, de az emberekbõl a hit és bizodalom a jobb jövõ iránt hiányzik.

A vezetésen belül elõször is meg kellene határozni, hogy hol van a katonai és politikai viszony határa. A katonai és a politikai vezetést átláthatóvá kell tenni, ki kell jelölni a döntéshozatali és felelõsségi szinteket és beosztásokat. Ezután középvezetõi szintek integrálása és/vagy egyértelmû szerepkör és felelõsség tisztázása következhet. A haderõnemi vezetési szintek egybe olvasztása további szakmai veszteséggel fenyeget. Egy összhaderõnemi parancsnokság létrehozásával nem mentesülünk a haderõnemi vezetés felelõssége alól. A papír tudjuk, hogy sok mindent elbír, de nem szabadna figyelmen kívûl hagyni a nemzetközi példákat, így a kanadait, görögöt vagy a finnt.

Az ilyen jellegû döntések, azonban valószínûleg nem fognak változtatni azon a tényen, hogy a Magyar Köztársaság fenyegetettségi szintje alacsony, az elsõdleges kihívásként a missziós feladatok ellátása marad. A vezetésre itt is több változat lehetséges. Én célszerûnek tartom kijelölni azt a legmagasabb katonai beosztású személyt, aki felelõs a katonai feladatok ellátásáért. Utána kell kijelölni azt a személyt aki a kiképzésért, felszerelésért és az alkalmazásért, valamint az alkalmazott alegységek összefogásáért felelõs.

A jelenlegi parancsnoki vezetési rendszer alapjaiban nem a missziós feladatok vezetésére, irányítására lett létrehozva, hanem ország-védelmi és katasztrófa elhárítási feladatok ellátására. A két terület vezetési stílusa között a legegyszerûbben a különbséget úgy lehetne megfogalmazni, hogy az egyik adminisztratív vezetést, a másik pedig mûveleti irányítást tesz lehetõvé. A missziós vezetés sokkal dinamikusabb, rövidebb ciklusok állnak rendelkezésre a tervezéshez és döntéshozatalhoz. A misszióban hat hónap nagyon hosszú idõ, ez alatt egy komplett váltás is lezajlik. Ha egy felvetett problémára a külföldön állomásozó kontingens nem kap választ egy héten belül, akkor már azt hiszi, hogy elfelejtették, és nem gondoskodnak az otthoniak megfelelõen róluk. A felvett missziós problémákra azonnali választ kell adni! Ha ez nem lehetséges akkor, jelezni kell hogy miért, és mi a megoldás várható ideje, illetve a tett intézkedést a tudomására kell juttatni az alárendeltnek. Az elsõdleges mindig a feladat és annak végrehajtása kell, hogy legyen, az ettõl való minél nagyobb mértékû eltérés a rendszer sebezhetõségét növeli.

Az MH szervezeti felépítésében azt a megoldást választották, hogy a HM-HVK Mûveleti Fõcsoportfõnöksége alá tartozik a mûveletek vezetése, és irányítása. Ez a helyzet eredményezi azt, hogy mialatt a felelõsség elvileg a fõcsoportfõnöké (nem a vezérkari fõnöké), nem rendelkezik a támogatáshoz, utánpótláshoz szükséges erõforrásokkal, hiszen azok nincsenek az alárendeltségében. Szeretném kiemelni, hogy a HM Honvéd Vezérkar integrálva van a Honvédelmi Minisztériumba, tehát ez egy politikai-katonai vezetési szint, ami nem egészséges a katonai szervezet számára. Ha egy probléma felmerül gyakorlatilag egy bürokratikus vezetési rendszeren keresztül kell a végrehajtónak a megoldáshoz eljutnia. Végsõ soron lennie kell egy tiszta katonai álláspontnak, amely mentes a politikai megfontolásoktól.


A Magyar Honvédség felépítése

Ha a missziók vezetését kivesszük a mûveleti fõcsoportfõnökség alól, akkor is ugyanabba a problémába ütközünk. Ha például az MH Szárazföldi Parancsnokság felelõs a missziók irányításáért, akkor is szembesülünk azzal, hogy a misszió feladatainak biztosításához nem rendelkezik az összes feltétellel. Tehát a jelenlegi struktúrát úgy kellene átalakítani, hogy az adminisztratív vezetést ne duplikálja, hanem kiegészítse egy vezetési illetve irányítási rendszer – javaslatom szerint mûveleti központok hálózatával. E hálózat gyakorlatilag létezik, közismertebben az ügyeleti szolgálatok rendszere. Ezeket, a szolgálatokat kellene úgy helyzetbe hozni, hogy a nap 24 órájában készen legyenek a mûveleti központjuk teljes aktivizálására. A középszintû parancsnokságok között ki kell alakítani a támogató és a támogatott szerepkört, meg kell határozni a felelõsségi területeket és kötelezettségeket.

A mûveleti központokba beosztott személyek valójában egy-egy szakterület szakértõi, akik szakmai javaslatokat tesznek a szolgálaton keresztül a támogatott vezetõnek, aki a rendelkezésre álló információk alapján rövid határidõvel tud felelõs döntést hozni. A döntésbe illetve a feladat végrehajtásába, ezáltal azonnal bevonhatóak a nem közvetlen szolgálati alárendeltségébe tartozó szervezetek is.

A következõ ábrán a fekete nyíl a szolgálati alárendeltséget, a fehér pedig a támogatást, szakmai alárendeltséget jelenti.

A vezetés módjának megváltoztatására miért van szükség? A teljesség igénye nélkül a következõ körülményeket javasolom figyelembe venni:

Amennyiben olyan probléma merül fel, amelyet nem lehet katonai szinten megoldani, akkor kerülne aktivizálásra egy csoport a minisztérium és vezérkar szintjén, amelynek tagjai a probléma kezeléséhez, megoldásához szükséges kulcsfontosságú személyek. Ezt a csoportot nevezhetnénk krízis kezelõ bizottságnak 15 . A bizottság feladata, hogy javaslatot tegyen a politika számára a felmerült problémával kapcsolatban. Fontosnak tartom kiemelni a bizottság következõ jellemzõ tulajdonságait:

Összegzés

A vezetés modernizálása nem zárja ki a hagyományos vezetési rendszer – mondjuk ki: a status quo – megõrzését. Amennyiben összhaderõnemi parancsnokságban gondolkozunk, akkor sem mondhatunk le a haderõnemek szakmai irányításáról, így tehát gyakorlatilag egy plusz vezetési szint beiktatásáról van szó. Ez a változat kevéssé indokolható a csapattagozat elmúlt évtizedben történt létszámbeli megtépázása tükrében.

Egy másik megoldás a minisztérium és a vezérkar szétválása lenne, hiszen ekkor a politikai és katonai vezetés el tudna különülni egymástól. A vezérkar így el tudná látni az összhaderõnemi parancsnokság funkcióját. Talán ez lenne a legcélszerûbb megoldás, viszont így a nagy áldozatok árán négyzetesedett vízfej piramis ismét vissza állna a feje tetejére.

Javaslatomban kitartok a status quo mellett. Az összhaderõnemi parancsnokság feladatkörével kell felruházni a kijelölt támogatott haderõnemi parancsnokságot. Szerintem a további létszámcsökkentés nem indokolt, a jelenlegi feladatokat is nehéz végrehajtani ezzel a létszámmal. A közelmúlt katonai rendezvényei 16 azt mutatják, hogy a haderõnemi parancsnokságok és a logisztikai támogató parancsnokság tud együtt dolgozni, ezért inkább a feladatkörök pontosabb meghatározására van szükség.

3. ábra A vezetés a mûveleti központok rendszerén keresztül

A mûveleti központok szerepét vizsgálva bizonyos vonatkozásában a korábbi ügyeleti szolgálatokhoz hasonlíthatjuk. Az ügyeleti szolgálatokat a riasztási rendszer eszközeként dolgozták ki a kétpólusú világrendszer idején. Ez a szerepkör szerintem idejét múlt. Az említett mûveleti központok mintájára már mûködnek mûveleti központok gyakorlatilag önálló zászlóalj szintig 17 .

Mindkét haderõnem képes NATO-elvek alapján kialakítani a mûveleti központok rendszerét! Valójában a középvezetõi szint mûveleti központjai hiányoznak, ezek felállítása lenne az egyik feladat. A másik feladat pedig a követelmény rendszer, a felépítés, a technikai támogatottság és a mûködési szabályzók együttes rendszerének kidolgozása lenne.


1 A munkámhoz nagy segítséget jelentett, hogy a nemzetvédelmi egyetemi tanulmányaim keretében részt vehettem egy tanulmányúton a KFOR-ban és az EUFOR-ban szolgáló magyar alakulatoknál. « vissza

2 NATO Response Force « vissza

3 Combined Joint Task Force (CJTF) koncepció « vissza

4 Joint Co-ordination Working Group (JCWG) vagy Joint Co-ordination Board (JCB) « vissza

5 A vezetés alatt nem az ún. „Leadership” fogalmat hanem a „Command and Control” fogalmat érti a szerzõ. « vissza

6 Szárazföldi Komponens Parancsnok „Land Component Commander”. « vissza

 7 Military Technical Agreement. « vissza

 8 UN Security Council Resolutions 1160, 1199, 1203, 1239, 1244, továbbá Egyezmény Oroszország részvételérõl, Az UCK lefegyverzésérõl és átalakításáról szóló egyezmény « vissza

 9 Jelenleg JFC Naples – Joint Force Command Naples. « vissza

4. ábra

10 Allied Command for Transformation. « vissza

11 ACO –Allied Command for Operations. « vissza

12 Combined Joint Tak Force (CJTF) – Nemzetközi Összhaderõnemi Alkalmi Harci kötelék. « vissza

NATO Response Force (NRF) – NATO reagáló erõk. « vissza

13 IEF – Initial Entry Force. « vissza

14 DJTF – Deployable Joint Task Force. « vissza

15 NATO terminológiában Crises Action Team « vissza

16 Például „Bevetési Irány 2005” « vissza

17 Légierõ: WOC – Wing Operation Centre, SAMOC – Surface to Air Missile Operation Centre, CRC – Control and Reporting Centre, Szárazföld – dandár: Brigade Operation Centre, zászlóalj: TOC: Tactical Operation Centre « vissza

« 2006/1-2. Tartalom