Héjja István: Válságok, válságkörzetek hadtudományi kutatása

Az európai átalakulással, a NATO-csatlakozással nélkülözhetetlenül együtt járó új tendenciák alakítása mindenekelőtt az új realitások felismerését, tudomásulvételét és tényszerű megértését jelenti. Csak erre épülhetnek az új realitásokhoz igazodó elméletek, tudományos tételek kidolgozásai. A megváltozott helyzetben nagyon fontos a válságok kezelésének, a konfliktusok megelőzésének és megoldásainak kutatása. A biztonság megteremtése nem ismer országhatárokat, fenntartása az emberiség alapvető kérdése. Ebből következik, hogy a mai körülmények között az államok biztonsága csak az átfogó biztonsági rendszer részeként, annak keretei között képzelhető el. A katonai védelemnek, mint a biztonsági összetevők egyik elemének, más területtel nem helyettesíthető kollektív biztonsági szükségletet kell kielégítenie. A biztonság katonai eleme a biztonsági rendszer szerződéses kereteit nem lépheti túl. A katonai védelem az ENSZ alapokmányával, a nemzetközi szerződésekkel összhangban biztonsági tényezőként csak az állam alkotmányos önvédelmi funkciója keretében működhet. A szerző cikkében e fontos kutatási terület újszerű kérdéseit taglalja.

A Magyar Köztársaság geopolitikai, geostratégiai helyzetében bekövetkezett változások, a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kapcsolatok alakulása következtében tendencaszerűen átrendeződik a biztonság és a katonai védelem kapcsolata. A biztonsági stratégia - és az ehhez igazodó katonai stratégia - egyértelműen tükrözi a Magyar Köztársaság biztonsági érdekeit és alakításának fő irányait.

A biztonsági stratégia a jövő kihívásai és lehetőségei figyelembevételével fogalmazódik meg. A Magyar Köztársaság biztonsága a kollektív védelem szellemében, a két- és többoldalú szerződések rendszerén keresztül régóta jól működő és kiszélesedő, integrációs szervezetekhez való csatlakozással, valamint a kooperációra épülő új együttműködési formák kialakításával, a nemzetközi biztonsági rendszer részeként valósítható meg.

A NATO korábbi biztonságpolitikai koncepcióját, az elrettentést az együttműködés, a stabilitás megőrzése, a destabilizálódás elleni fellépés váltotta fel. Ennek megfelelően a NATO hadászati elgondolása is átalakult: az előretolt védelem hadászati koncepciót felváltotta az előretolt jelenlét. A jelenlegi NATO-elgondolások a kisebb, mozgékonyabb, ütőképesebb, többnemzetiségű egységekre, magasabbegységekre és seregtestekre - reagálóerőkre, mozgósítható főerőkre és tartalékokra - épül.

A különböző nyilatkozatokból egyértelműen kitűnik, hogy a NATO - a megváltozott biztonságpolitikai és hadászati elgondolások ellenére - a jövőben is elsősorban a tagállamok biztonságának garantálását szolgálja. Ugyanakkor stabilizáló tényezőként felelősségi területén kívül is hozzájárul a biztonság szavatolásához, pl. a közép- és a kelet-európai országok, illetve a Balkán térségében. Így a nemzetközi biztonság garanciarendszerében meghatározó tényező.

Az euroatlanti, valamint a transzatlanti és az európai kapcsolatok, a két- és többoldalú kapcsolatok igen jelentős lépések a jövőbeni biztonság szavatolásában. E folyamat intézményesítése alapot teremt az államok szorosabb együttműködésére, kiindulóalapjává válhat a jövőbeni egységes Európának, hozzájárul a válsághelyzetek megelőzéséhez, segíti a kialakult konfliktusok rendezését. A nemzeti biztonság külső garanciarendszerét szolgálja.

A hadtudomány szerepe a fegyveres erő alkalmazásának újrafogalmazásában

A hadtudománnyal szembeni elvárások a helyzettől és a körülményektől függően folyamatosan változnak, az új feltételekhez és körülményekhez kapcsolódnak. A nemzetközi környezethez és a belső lehetőségekhez igazodó korábbi kidolgozások elavulnak, és az új helyzetek a korábbi elméleti minták lényegét vagy egyes tételeit érintik. Ily módon a tudományos eredmények meghatározott történelmi időszakhoz kapcsolódva, az új realitásokhoz igazodó, állandóan megújuló rendszert képeznek. A stratégiaalkotás időszakában azonban fontos szerepe van a tudománypolitikának, a tudományelméleti munkáknak, amelyek az egész tudomány megújulását képesek szolgálni.

Az alakuló nemzeti biztonsági stratégia és a katonai stratégia új követelményeket állít a hadtudomány elé. Az ország biztonsági érdekeit szolgáló és a biztonság szükségletét kifejező okmányokkal összhangban át kell dolgozni a védelmi elgondolásokat is. A hadtudomány elsőrendű feladata, az összhaderőnemi védelmi elgondolásokra alapozott, közös erőkre épített védelmi hadműveletek elméleti és gyakorlati kérdéseinek a kutatása.

A hadtudománynak a fenti kérdésekre adott válaszai a megoldásra váró problémák egész körét foglalja magában.

A válaszokat a biztonsági szükségleteknek megfelelően egyfelől a politika, másfelől a hadtudomány fogalmazza meg. A tudomány, a hadtudomány a védelemmel kapcsolatos nézeteket tudományosan csak akkor képes megfogalmazni, ha maga is a korszerűsítés útját járja. Szellemi és anyagi hátterét a kor színvonalán, esetleg azt meghaladó szinten képes fenntartani.

Az ország hadügyi kérdései a kiszámítható és prognosztizálható konfliktusok időszakára és a védelemre való felkészítés problémaköre csak a politikai tudományokkal együtt vizsgálható. A politikaelmélet, a hadtudománnyal együtt, mélyrehatóan elemzi a világban és a szűkebb környezetünkben zajló politikai, társadalmi, gazdasági, katonai eseményeket és ezek alapján következtetéseket von le:

A kérdések összetettsége miatt egyre inkább csak a tudományos kutatás eszközeivel tudunk megbízható választ adni az egyes problémákra. A hadtudomány által vizsgált kérdések feldolgozása után kerülhet tehát sor konkrétabban a várható katonai feladatok megfogalmazására, hiszen a hosszú távú fejlesztések, amelyek ma már 10-15-20 évet fognak át, jelentős előrelátást, a szűkös anyagi források számbavételét, a technikai fejlesztésre vonatkozó prioritások meghatározását és a döntések tudományos megalapozottságát igénylik. Mindezek eredményeként megfelelő összhang esetén a viszonylag szerény anyagi erőforrásokat is kedvezően lehet felhasználni.

A nemzeti katonai stratégiát megalapozó tudományos kutatás átfogja: a térségünk biztonsági értékelését, indokolt hadászati-hadműveleti megoldásokat az ország védelme érdekében; az ország védelmének hadászati koncepcióját, az ehhez szükséges fegyveres erők nagyságrendjével (béke- és háborús létszám), mozgósítása rendszerével és felkészítésével kapcsolatos kérdéseket. Ezek egymással összefüggő, egyidejűleg kutatandó témákat jelentenek. Hatékony tudományszervezéssel kell biztosítani a kulcskérdések megválaszolását, megőrizve a tudományág egységét, illetve belső arányait.

Mindezek alapján kerülhetnek kidolgozásra az ország védelmével kapcsolatos hadászati, hadműveleti és harcászati alkalmazási tervek; alakíthatók ki a fegyveres erőknek a feladatok végrehajtásához szükséges szervezeti keretei, a haditechnikai fejlesztési elgondolások, a magasabb harckészültségbe helyezésre, a mozgósításra, a kiképzésre, a felkészítés rendjére és az ország területének védelmi célú előkészítésére az ország honvédelmi felkészítése feladataira vonatkozó elképzelések és elgondolások.

A Magyar Köztársaság biztonsági és katonai stratégiáját, a haderő alkalmazásának doktrinális elveit illetően az elegendő biztonság és az elégséges védelem elveiből kell kiindulni és tudományosan megalapozott válaszokra kell törekedni:

A jövő követelményei sarkallnak bennünket új védelmi elgondolások kimunkálására s ezzel összhangban a haderő struktúrájának átgondolására, a katonai erő alkalmazására vonatkozó felfogásunk esetleges módosítására. Ennek megfelelően új elgondolásainkban érvényesíteni kell a következőket:

Magyarország az elmúlt évtizedekben rendre olyan nagyságú katonai erő fenntartására vállalkozott, amelynek csak kisebb részét tudta megfelelő szinten fenntartani, korszerű eszközökkel feltölteni. Ebből okulva a jövőben a létszámában kisebb, de hatékonyabb hadsereg elvéből kell kiindulni, a hadtudománynak segítenie kell a hatékonyság feltételeinek a kimunkálásában. Mindez csak akkor garantálható, ha a veszélyforrások, a katonai kihívások és a haderő felkészítése közötti összefüggést mindig szem előtt tartjuk, és annak összhangját biztosítani tudjuk.

A válságkörzetek hadtudományi jellegű kutatása és értékelése

A válságkörzetek értékelése a NATO szervezetébe belépésünkkel és a béketeremtő-békefenntartó szerepünk növekedésével fontos feladattá vált. Az értékelések tudományos hátterének megalapozása a hadtudomány feladata, erre az értékelésre támaszkodva a felső vezetés, a parancsnokok, a vezérkarok, illetve csapatok esetében a parancsnokságok és törzsek megbízható adatokhoz juthatnak a hadipotenciálok (humánerőforrások, gazdaság, infrastruktúra stb.) állapotáról, a hadműveleti terület természeti, gazdasági (hadigazdasági) viszonyairól különös tekintettel arra, hogy az adott viszonyok milyen befolyást gyakorolnak háborúkra, a válságok és a konfliktusok kialakulására, elmélyülésére, a csapatok alkalmazására, hadműveleteire, harctevékenységeire, a törzsek munkájára, a hadművelet (harc) támogatására stb.

A feltételezett működési, alkalmazási terület viszonyainak szakszerű értékelése nélkül ugyanis egyetlen vezetési szinten sem lehet megalapozott terveket készíteni és a csapatok, csoportok tevékenységét vezetni. Az Öböl-háborúban a szövetséges csapatok, a délszláv térségben és más válság- és konfliktuskörzetekben az ENSZ, a NATO, az EBESZ, a FÁK stb. békefenntartó erők alkalmazása jól igazolta, hogy a vezetés számára milyen fontos tényező a működési körzet viszonyainak beható értékelése.

A geostratégiai helyzetből és a fegyveres erők megváltozott szerepéből adódóan átértékelődtek az ez irányú elvárások, a katonai stratégia által támasztott követelményekből adódóan megváltoztak az értékelések tartalmi, formai követelményei is.

A kijelölt törzsek ma már rendelkeznek békében jól előkészített értékelésekkel, a várható alkalmazási körzet leírásaival, ezeket azonban naprakész állapotban kell tartani és állandóan továbbfejleszteni.

A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvényből fakadó feladatok további információk feldolgozását feltételezik: az ország területének védelmi célú előkészítéséről; a nemzetgazdaság védelmi felkészítésének állapotáról, a védelmi tartalékolási tevékenységéről és a hadszíntér hadműveleti előkészítéséről. Nevezzük ezeket az adatokat hadszíntér-ismereti adatoknak, amelyeket nemcsak a saját országról, hanem a környező országokról és a várható ENSZ-feladatok térségéről is megfelelő differenciáltsággal biztosítani szükséges.

Ha áttekintjük, hogy milyen követelményeket támaszt az ilyen jellegű értékelésekkel szemben a hadászati tervezés, akkor könnyen belátjuk: a földrajzi, katonaföldrajzi, hadszíntér-ismereti információk napjainkban igen fontosak lettek.

A hadászati tervezés a fegyveres erők hadászati vagy azzal összefüggő tevékenységének előkészítésére, megszervezésére és végrehajtására vonatkozó elgondolás és munkafolyamat. Ilyen tervet a szükséges elemzések, értékelések és számvetések alapján a legfelső katonai vezetés (Honvéd Vezérkar) dolgoz ki, amelyben meghatározza a tevékenység célját, időtényezőit, módját, feltételeit, szükségleteit, rendszabályait és a mindezekkel összefüggő feladatokat.

A hadászati tervezéssel szemben követelmény, hogy biztosítsa az országot ért agresszió elhárítását védelmi haditevékenységgel, tegye lehetővé az agresszió mértékével arányos fegyveres erők felvonulását, a csapatok időbeni harcba lépését, aktív védelmi hadműveletek (harcok) megvívását; a lakosság és a fontosabb objektumok légi és földi védelmét.

A hadászati tervezés elgondolásaira és terveire alapozottan kerülnek kidolgozásra a központi, illetve a hadműveleti alkalmazási tervek és intézkedések.

Ahhoz, hogy a hadászati tervezés megfelelő színvonalon történjen, és képesek legyünk figyelemmel kísérni a nemzeti potenciálok állapotát, hadipotenciállá átalakításának lehetőségét és időtartamát, helyzetét, a nemzeti hadiipar állapotát, meglévő kapacitásait, a hadszíntér-előkészítést - a válságkörzetek értékelésére alapozott elemzés belső tartalmának a felépítése az alábbi lehet:

E rövid áttekintésből is látható, hogy ez a kutató és értékelő munka ma már sokkal szélesebb, mint korábban, információs igényei összetettebbek, az adatok nem korlátozódnak csak a hadszíntér-ismereti információkra. A védelmi igények mai rendszeréből fakad, hogy nem elegendő csupán a hadsereg szükségleteit kielégítő és pusztán csak a fegyveres küzdelem és a hadműveleti terület közötti összefüggéseket vizsgálni. Az elemzéseknek és értékeléseknek átfogóan ki kell szolgálniuk a védelmi szféra összes igényét, beleértve a hadtudománnyal szemben támasztott tudományos igényeket is.

A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitika alapelveinek megfelelően a fegyveres erők a részükre meghatározott feladatokat - beleértve az ENSZ-megbízást is - csak az ország lehetőségeinek, illetve az adott térség adottságainak figyelembevételével, a gondos és körültekintő elemzés, valamint felkészítés után képesek megoldani. E felkészítéshez a hadtudománynak is jelentősen hozzá kell járulnia, hiszen a feladatok a békehelyőrségtől, sőt az országtól is távol lehetnek. Ezen túlmenően ezen tudományos munkák - kutatások - révén elő kell segíteni a Magyar Honvédség közép- és hosszú távú fejlesztését is. A szervezet, a mozgósítás, a kiképzés, a felkészítés, a területvédelem, a hadszíntér hadműveleti előkészítése stb. területein támogatnia kell a kialakított elgondolások megvalósítását.