Siklósi Péter

A NATO és a tagállamok képességkialakítási és katonai alkalmazási tevékenységében várható változások

Örömmel fogadtam el a meghívást, és megtiszteltetés számomra, hogy e tudományos-szakmai konferencia keretei között megoszthatok Önökkel néhány gondolatot a NATO és a tagállamok képesség-kialakítási és katonai alkalmazási tevékenységében várható változásokról.

Előadásomban először a biztonsági környezet változó tényezőiről szólok, majd annak hatásairól a NATO-ra, mint egészre. Ezt követően a katonai alkalmazás néhány jellemzőjéről és az abból következő néhány képességszükségletről ejtek szót.

A biztonsági környezet jellemzői

A biztonsági környezet lehetséges változásait, illetve a biztonsági környezetnek a NATO-ra és a tagállamokra gyakorolt hatását vizsgálva tudnunk kell, hogy a jövőt ezen a területen is csak jósolni lehet, főleg, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a biztonságot egyre inkább a kölcsönös függőségeken és alárendeltségeken alapuló komplexitás jellemzi. Ehhez kapcsolódik a biztonsági kihívások dinamikus és sokrétű mozgása, amely fokozza a kiszámíthatatlanságot. Ennek ellenére már ma is látszanak bizonyos trendek, amelyek valószínűsíthetően döntő befolyással lesznek a biztonsági környezetre. Ezek szerint a biztonsági környezetet egyre inkább a globalizáció, illetve az ezekből következő jelenségek határozzák meg. Ez azonban így túl egyszerű lenne.

Vegyük például a demográfiai előrejelzéseket, az urbanizáció hatásait és az energia kérdéseit. A „nyugati” populáció – legjobb esetben is – stagnálni fog. Az átlagéletkor 2025-re 45 év, a nyugdíjasok aránya 48% (jelenleg 37%) lehet, a népesség elöregedésére lehet számítani. A fiatal és képzett munkaerőért egyre nagyobb verseny fog folyni. Az egészségügyi és nyugdíjkiadások jelentősen növekedni fognak. Ezzel szemben Afrika népessége 48%-kal fog nőni 2025-re (1,3 milliárd főre), az átlagéletkor pedig 22 év lesz. A Közel-Kelet munkaképes korú népessége várhatóan 50%-kal növekszik, hasonlóan a munkanélküliség is. A föld lakosságának több mint 60%-a fog városokban lakni. Az urbanizáció erősödésével, a városi környezet egyre kiválóbb terepet biztosít az úgynevezett aszimmetrikus fenyegetést jelentő, nem állami szereplők működésének. A világ energiaszükséglete 50%-kal nő 2030-ra, és ezzel együtt emelkedik a „nyugat” energiafüggősége is. 2030-ra például az EU importálni kényszerül olajszükségleteinek 90, gázszükségleteinek 80%-át.

Az érdekek vélhetően az energia és a nyersanyag birtoklása körül feszülnek egymásnak, ami akár hagyományos, államok közötti fegyveres konfliktusokba is torkolhat. Ez a harc már elkezdődött, hiszen az Irak elleni háború mögött világosan kivehető volt az olaj birtoklásának szándéka is.

Jelenleg nagyiramú változásoknak vagyunk szemtanúi a világban, új gazdasági és politikai erővonalak mentén kezdtek átrendeződni a világ erőcentrumai. Kína és India fejlődése olyan ütemű, hogy előbb-utóbb a világ gazdaságának meghatározó szereplői lesznek, ahonnan már csak egy lépés a globális politikai tényezővé válás. A biztonsági környezet alakításában ugyanakkor egyre jelentősebb szerephez jutnak az ideológiai alapokon álló, kalasnyikovval és RPG-vel felszerelt, esetleg öngyilkos merényletekre kész magányos harcosok, illetve kisebb csoportok.

A globális média környezet a „CNN” effektus erősödését hozza magával. A katonai műveletek jogi háttere (ENSZ BT-határozatok) is fontosabbá válik, mert a globalizáció terjedésével a nemzetközi jog ismerete is terjed. Egyre inkább az egyes személyek felelősségére helyeződik a hangsúly a parancsnokok felelőssége mellett/helyett.

Az olyan rizikófaktorok, mint a tömegpusztító fegyverek proliferációja, a terrorizmus, a nemzetközi szervezett bűnözés, a pénzmosás, a kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelem, vagy az illegális migráció reneszánszukat fogják élni.

És mindezek mellett még számos tényező (például a globális éghajlatváltozás) hat kisebb-nagyobb mértékben a biztonsági környezetre.

Az új biztonsági környezet nem csak a globális rendben eredményezett változásokat, hanem a NATO szerepében is. Jelenleg a NATO az egyetlen nemzetközi szervezet, amely rendelkezik a globális biztonság fenntartásához és megteremtéséhez szükséges katonai képességekkel, ezért be kell látni, hogy a Szövetség nem foglalkozhat csupán a saját maga védelmével, sőt, saját biztonságának garantálása érdekében részt kell vállalnia a kapcsolódó régiókban, esetenként pedig a távolabb eső válságok megoldásában.

A NATO egyedülálló képességeinek ismeretében nemzetközi elvárásként fogalmazódik meg a Szövetség felé, hogy minden biztonságot fenyegető kihívás megválaszolásában vegye ki a részét, tehát az eddig szigorúan vett államok közti katonai fenyegetettségen túllépve kezelje a politikai, gazdasági, társadalmi válságok és természeti csapások okozta következményeket is.

Elkerülhetetlen tehát a NATO szerepvállalásának általánosabbá válása és további kiterjesztése . Úgy gondolom, hogy a jövőbeli NATO-műveletek sokkal inkább a békéért vívott harcot, semmint a háború megvívását célozzák meg. A biztonsági környezet komplexebbé válásával a katonai képességek szerepe nem csökken, viszont tartalmuk jelentősen átalakul és kiegészül sokoldalú civil (politikai, diplomáciai, gazdasági, technológiai, kommunikációs) képességekkel. Tekintettel arra, hogy a műveletek különböző fázisai és szintjei közötti választóvonalak ma kevésbé jellegzetesek, a béke és biztonság megőrzése érdekében a NATO katonai erejének és a Szövetség erejét jelentő más eszközök integrált koordinációja fontosabb, mint valaha. Ahogy a műveletek a háború puszta megvívásától egyre inkább a rekonstrukciós feladatok felé is eltolódnak, úgy jutnak egyre nagyobb szerephez a Szövetség egyéb eszközei.

Sajnos a biztonsági környezet NATO-ra gyakorolt, vagy éppen kikényszerített hatásait ma, amikor a közvetlen fenyegetettség érzése általában minimális, sokan nehezen értik meg. Éppen ezért a NATO szerepének változásával együtt járó következmények (távoli műveletek, költséges képesség-fejlesztés) lakossági támogatása bizonytalan. Ez nem csak Magyarországra jellemző, de talán hazánkra az átlagosnál jobban.

Az új feladatoknak megfelelő képességek

A katonai alkalmazás jellemzőit vizsgálva kiindulópont: ahhoz, hogy megállapíthassuk, milyen képességekre van szüksége egy adott haderőnek, tudnunk kell pontosan körülhatárolni, hogy milyen feladatokra, tevékenységekre kívánjuk azt felhasználni.

Tekintettel a haderő alkalmazásában történt filozófiaváltásra – miszerint a válságokat ott kell megoldani, ahol keletkeznek – egyre kisebb a valószínűsége egy klasszikus 5. cikk szerinti műveletnek. Ez azonban nem zárja ki, hogy a Szövetség ne legyen felkészülve egy ilyen típusú művelet megvívására, és ne legyenek meg a szükséges képességei, ha a jövő úgy hozza. Vagyis a haderőnek képesnek, felkészültnek kell lennie a műveletek teljes spektrumában tevékenykedni, a magas intenzitású műveletektől kezdve a válságkezelő és katasztrófák következményeinek felszámolását célzó műveletekig bezárólag.

Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy az elkövetkező évtizedben a NATO feladatait a válságkezelő műveletek fogják meghatározni . E mellett fontos szerep jut más, nem kimondottan műveleti jellegű – de legalább olyan hatásos, elsősorban megelőző jellegű – feladatnak, mint a biztonsági szektor reformban, a kiképzési segítségnyújtásban, és a partnerségben való részvételnek. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a katonák nem tudnak mindent megoldani, minél több képességet tudnak más szereplők (helyi erők, nemzetközi szervezetek, nem állami szervezetek) biztosítani, annál kisebb „katonai” befektetéssel érhető el a kívánt eredmény.

A jövő műveleteinek egyik meghatározó jellemzője – megítélésem szerint – a többnemzetű együttműködés lesz. Ezt nem csak a források hatékony felhasználásának igénye követeli meg, de ez egyben erősíti is egy-egy adott művelet legitimitását. Az sem elhanyagolható, hogy ez a szövetségi, vagy koalíciós kohézió egyik értékmérője lehet. A többnemzetű együttműködés azonban felveti az interoperabilitás problémáját, illetve az ahhoz kapcsolódó követelmények kérdéskörét is.

A rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználásának igénye, és annak felismerése, hogy a műveleti területen a katonákon kívül még számos szereplő van jelen, és tevékenységük hatással van a műveleti környezetre, kézenfekvővé teszi a műveletek hatásalapú megközelítésének előtérbe kerülését. A hatásalapú megközelítés egyrészt azt jelenti, hogy minden egyes műveletnek pontosan azt a hatást kell elérnie, amit a stratégiai és műveleti tervezés korábban meghatározott. Más szóval: minimalizálni kell a felesleges, vagy más hatásokat; másrészt a tervezésnél számolni kell a műveleti területen működő más, nem katonai szervezet, csoport tevékenységének hatásaival is. Más szóval el kell kerülni a felesleges duplikációt, ne adj isten konfliktust. Itt tartom fontosnak megemlíteni a politikai szereplők és a katonai műveletek, valamint a médiában való megjelenés összhangja megteremtésének szükségességét is.

Az urbanizáció erősödésével a városi harc és annak sajátosságai egyre inkább előtérbe kerülnek, képesség szükségleteket generálnak. Míg pár évvel ezelőtt a pilóta nélküli felderítő repülő eszközöknél elsősorban a nagy hatótávolság volt az egyik alapkövetelmény, addig mára, és a jövőben egyre inkább a városi harc igényeit jobban kielégítő taktikai eszközökre van szükség. Ugyancsak újra kell gondolnunk a harckocsik szerepét. A közelmúlt tapasztalatai bebizonyították, hogy a városi harcban igenis szükség van a megfelelő páncélvédettségre, és könnyűgyalogos támogatással a harckocsi a városi harc egyik eredményes eszköze. Továbbá, a városi környezetben a korábbiakhoz képest jelentősen felértékelődik a közvetlen légi támogatás, és a precíziós lövedékek, rakéták jelentősége. Ez utóbbiak a járulékos, nem kívánt rombolás elkerülése, illetve csökkentése érdekében játszanak szerepet.

A biztonsági környezet várható változásaiból, a katonai alkalmazás lehetséges jellemzőiből adódóan néhány képesség a többiekhez képest felértékelődhet. Ilyenek például – a teljesség igénye nélkül – az expedíciós képességek, a különleges műveleti erők, a hálózatközpontú képességek, valamint a technológiai fölény.

A jövő műveleteinek jellemzői

Mivel a NATO egyre inkább globális szerepet vállal, ezért a jövőben elsősorban expedíciós jellegű műveleteket fog végrehajtani, amihez telepíthető, huzamosabb ideig a műveleti területen tartható képességekre van szükség. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az úgynevezett expedíciós képességek ugyanúgy felhasználhatók a hagyományos védelmi műveletekhez is, ráadásul azokhoz képest minőségi fejlődést jelentenek. Ugyanígy amikor professzionális haderőről beszélünk, akkor is elsősorban a minőségről van szó. Azonban a haderők átalakítása során a szövetségeseknek legalább két alapvető problémával kell szembenézniük. Az egyik az, hogy a tagországok lakosságának többsége a hidegháború és a közvetlen fegyveres fenyegetés elmúltával nehezen érti meg ezen változtatások célját és szükségességét, azt, hogy miért kell érdekeiket, biztonságukat sokszor több ezer kilométerre határaiktól megvédeni. A másik az, hogy a haderők átalakítása hatalmas forrásokat igényel, azonban a tagállamok többsége nem képes annyi pénzt költeni amennyire szükség lenne.

A városi környezet kiváló terepet nyújt a laza szerveződésű, magányos, vagy kisebb csoportokban tevékenykedő, önálló döntési jogkörrel rendelkező terroristáknak, illetve terrorista csoportoknak. Harcmodorukkal nehezen veszik fel a versenyt a hagyományos kiképzettséggel, centralizált parancsnoki rendszerrel rendelkező reguláris erők. Éppen ezért, a sikeres tevékenység érdekében felértékelődik a különleges műveleti erők jelentősége, kiegészítve a civil-katonai együttműködés és a pszichológiai hadviselés elemeivel. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a különleges műveleti erők tevékenységének csak egy kisebb része a „rambo” típust igénylő művelet, lényegi eleme inkább a helyi erőkkel történő együttműködés, kiképzés és tanácsadás.

A modern haderők képességeinek fejlesztése már mai is szorosan összefügg a technológia fejlődésével. A technológiai forradalom, valamint az információs korba való lépés miatt egyre inkább elvárás, hogy a katonai erőt pontosan, és a lehető legkorlátozottabban alkalmazzák, ugyanis egyre nyilvánvalóbb a katonai tevékenység környezetkárosító hatása. A globalizáció következményeként a média és a közvélemény figyelme mellett már nem kaphat „szabad kezet” a parancsnok, hogy a szükségesnek ítélt módon érje el a katonai sikert. A műveletek sikerének megítélését egyre inkább befolyásolja ugyanis az is, hogy a sikert milyen módon érték el. Hiába a katonai siker, ha azt nem a megfelelő módon érték el, politikai kudarchoz is vezethet. Éppen ezért megnő a jelentősége az úgynevezett „médiaháborúban” való részvételhez szükséges képességek meglétének. Tudatában kell lennünk annak is, hogy a fejlett technológia sokak számára, többek között ellenfeleink számára is elérhetők. Ahhoz, hogy fenn lehessen tartani a jelenleg még meglévő technológiai fölényt, áldozni kell a kutatás-fejlesztésre. E nélkül lehetetlen lépést tartani a technológiai versennyel, és ez a haderők, és azok képességeinek elavulását hozza magával.

Hálózatközpontú képességek kialakítását korunk biztonsági környezete követeli meg. A különböző, szerteágazó és dinamikus biztonsági kihívásokkal szemben nem mobilizálható a NATO egésze. A különböző intenzitású, más-más kihívások kezelésére a NATO képességeinek csak bizonyos elemeire van szükség. A hálózatközpontú képességek kialakításával lehetővé válik, hogy egy rendkívül magas szintű koordinációs mechanizmus révén, csakis azok a modul-szerű komponensek legyenek mobilizálva, amelyek szükségesek. A koordinációs mechanizmus legfőbb feladata, hogy az egységes cél elérése érdekében irányítsa az egyes NATO-képességeket úgy, hogy minden egyes mozzanat a többi sikerének elérése érdekében történjen. Más irányból megközelítve, a hálózatközpontú képességek hozzásegíthetnek a Clausevitz által megfogalmazott „háború köde” eloszlatásához.

Röviden összefoglalva: a következő tíz évben arra lehet számítani, hogy bonyolult körülmények között kell erőt alkalmazni a civil lakosság között megbújó ellenséggel szemben, egyre szigorúbb alkalmazási szabályok és egyre nagyobb médiafigyelem mellett. Hogy azután mi lesz? Remélem meglátjuk!