Négyesi Lajos

A csata- és hadszíntérkutatás módszereinek alkalmazása Zrínyi-Újvár kutatása során

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem a névadó költõ és hadtudós iránti tiszteletbõl évtizedek óta részt vállal a Zrínyi-hagyományok ápolásában. Ez egyrészt a Szigetvári Várbarát Körrel való kapcsolattartásban, másrészt Belezna és Õrtilos községekkel való együttmûködésben nyilvánul meg, melynek célja az õrtilosi Szent Mihály hegyen feltételezett Zrínyi-Újvár romjainak védelme és emlékezetének ápolása. Ez utóbbi kapcsolat egy évtizedes múltra tekint vissza, azonban az elsõ jelentõs lépésre három évvel ezelõtt került sor, amikor az egyetem hallgatóiból álló csoport egy hetet töltött a területen, mely idõ alatt megismerték a terület múltját és részt vettek a vár feltételezett helyén egy emlékhely és egy emlékmû kialakításában.

A vár nagy jelentõségû a Zrínyi életmûben, hiszen az egyetlen épített objektum ami a költõ és hadtudós mûvei közül a mai Magyarország területén áll. A pontos helyével kapcsolatban csaknem egy évszázados vita alakult ki a történeti szakirodalomban, mivel az 1664-es ostrom után a törökök a várat teljesen lerombolták és az késõbb sem épült újjá. Amikor az utókor figyelme ismét a vár felé irányult, annak maradványai már nem voltak beazonosíthatók. Az elõrelépést egy hadmérnöki vázlat hozta meg, mely Esterházy Pál hagyatékából került elõ. Ez alapján Hrenkó Pál térképtörténész beazonosította a vár feltételezett helyét, ahol Vándor László helyszíni kutatásai során késõ-középkori cserepeket talált. Ezzel a kérdés nyugvópontra jutott. Bár voltak akik továbbra is vitatták a vár lokalizálását, a közvélemény elfogadta az említett kutatók megállapítását.

A vár helyével kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében 2005 tavaszán a Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT), a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) közös kutatócsoportot hozott létre, mely terepbejárások során folytatott vizsgálatokat és adatgyûjtést a vár feltételezett területén. Az eredmények arra mutattak, hogy a rombolások ellenére a várnak még napjainkban is vannak beazonosítható részletei.

A kutatások továbbfolytatásához a MHTT, a ZMNE, a HIM, a Somogy és Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságai, valamint Belezna és Õrtilos Polgármesteri Hivatalai részvételével egy kibõvített munkacsoport jött létre és 2006. július 10–16. között megkezdõdtek a vár helyén a módszeres kutatások. A kutatócsoport zömét a MHTT és a ZMNE szakemberei és hallgatói alkották (dr. Padányi József mk. ezds, Papp Ferenc alez., dr. Négyesi Lajos õrgy., Kállai Attila mk. õrgy., Németh József, Németh András hdgy., Iván László, Somogyi Ádám, Szabó Péter, Varga Gábor, Bokor Péter, Csanálosi Zsolt, Jenei Tibor, Károly Krisztián, Urbán Levente hallgatók). Régészeti szakmai segítséget Nováki Gyula régész és Szakács Miklós régésztechnikus biztosított.

Az egyetem hallgatói Kállai Attila és Körömi Ágnes mérnök õrnagyok szakmai irányítása mellett végezték a terület topográfiai felmérését. Munkájuk során a legkorszerûbb mûholdas eszközöket használták. Dr. Padányi József mérnök ezredes vezetésével talajfúróval vettek mintákat a feltételezett sáncok anyagából, valamint fémkeresõ mûszerrel vizsgálták át a területet. Dr. Négyesi Lajos õrnagy, hadtörténész segítségével a csoport tagjai folyamatosan értékelték a kutatás eredményeit és meghatározták a további lépéseket. Papp Ferenc alezredes és Németh József a tábor mûködését koordinálta és folyamatos kapcsolatot tartott fenn a helyi szervekkel.

Ennek eredményeként az egy hetes kutatás során elkészült egy régészeti kutatóárok, melyben sikerült megtalálni egy feltehetõen a várhoz tartozó árok nyomát. A talajfúrások tisztázták a rombolás mértékét és az újkori bolygatások nyomait. A fémkeresõ mûszeres átvizsgálással pedig eredményesen azonosítottuk a vár árkának keleti 50 méteres szakaszát, valamint egy kb. 1500 négyzetméteres területet ahol az ostrom idején folytatott harc nyomai kerültek elõ. A kutatás kézzel fogható eredménye volt mintegy 150 db tárgyi lelet, nagyobbrészt az 1664-es ostrom idejébõl.

A kutatás végére sikerült bizonyítani, hogy a Szent Mihály hegy északi részén a török-korban ostrom zajlott le. Beazonosítottuk a vár árkának és a sáncnak néhány darabját. Összességében ezzel sikerült behatárolnunk és bizonyítanunk, hogy itt állt Zrínyi-Újvár.

Röviden ennyiben foglalható össze az a kutatómunka, melynek eredményeként sikerült megválaszolni a magyar hadtörténet egyik évtizedek óta vitatott kérdését. Ennél azonban jóval többrõl van szó. Az ugyanis, hogy a nyári kutatótábor során eredményeket tudtunk elérni, a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályában folyó tudományos munkának köszönhetõ. Dr. Holló József nyá. altbgy szakosztály elnök vezetésével, öt éves mûködésünk során a külföldi és hazai tapasztalatok figyelembevételével kidolgoztuk az összecsapások helyszíneinek vizsgálati módszerét. Ez magában foglalja a történeti források és topográfiai adatok alapján a helyszín pontos (méteres) beazonosítását és az egykori esemény nyomainak felkutatását, a jelenségek rögzítését és értékelését, végül az eredmények összevetését a történeti adatokkal. Munkánk során meghatároztuk a különbözõ történeti korokból származó helyszínek jellemzõit, ami biztosítja a jelenségek felismerését, másrészt kidolgoztuk a koroknak megfelelõ differenciált kutatási módszereket.

A szakosztály önállóan kutatja az 1711-tõl napjainkig terjedõ összecsapások helyszíneit, mivel az ennél régebbi lelõhelyek vizsgálata csak feltárási engedéllyel, a területileg illetékes múzeummal együttmûködve lehetséges.

Az elmúlt években a második világháború nyomait a Pilis, Gerecse, Vértes és a Bakony térségében vizsgáltuk. Ennek során beazonosítottunk összecsapás helyszíneket, hadisírokat és harcjármû roncsok helyét, felmértünk az egykori állások nyomait.  2005-ben bolgár hadtörténészekkel közösen végeztünk feltárást Kisbajom közelében a 44/3 gyalogos zászlóalj támpontjának területén.

Az elsõ világháború nyomait az Isonzó felsõ folyásánál Tolmein és Kaporettó környékén a Mrzli Vrh hegyen a 46/3 zászlóalj állásaiban, valamint a Doberdó és a Fajti Hrib körzetében a 46. közös gyalogezred harcainak helyszínein kutatjuk. Ennek során jó együttmûködést alakítottunk ki szlovén és olasz kutatókkal. A Salgótarján közelében magasodó Karancs hegyen az 1919 májusában megvívott harcok nyomait találtuk meg. Komáromtól nyugatra, az ácsi erdõben pedig az 1849-ben itt lezajlott csaták nyomait tártuk fel.

2001 óta évente rendezünk Csaták néma tanúi címmel csatatérkutató konferenciát, melyen a szakosztály tagjai mellett a roncskutatók és más, hasonló témával foglalkozó kutatóknak is lehetõséget adunk eredményeik bemutatására. Ezen kívül rendszeresen kapunk meghívást konferenciákra elõadóként. Kutatási eredményeinket rendszeresen publikáljuk, amire elsõdlegesen a Hadtörténelmi Közlemények, valamint a szakosztály honlapja ad lehetõséget.

Zrínyi-Újvár kutatása egy fontos sarokpontja a szakosztály mûködésének. Elsõ ízben kutatunk régészeti korú lelõhelyet, két megyei múzeummal együttmûködésben. Mivel a tevékenységünket hadtörténelmi régészetként szoktuk definiálni, fontos kérdésként jelentkezett, hogy milyen munkamegosztást és együttmûködést tudunk kialakítani a régészekkel.

A kutatás tapasztalatai érdekes választ adtak. A feltáró régészet a vár esetében az építmény nyomait keresi. Vándor László eddigi kutatásai azt mutatják, hogy a vár maradványait a jelenlegi emlékmû körüli terep rejti. Ennek megfelelõen azt mondhatjuk, hogy a vár régészeti feltárását innen kiindulva kifelé haladva kell elvégezni. A kezdõpontot az egykori várudvar, a vár-kút és az épületek nyomai adják. Ezzel szemben a csatatérkutatás az összecsapás, tehát az 1664-es ostrom nyomait keresi. Ezért mi az ostrom és az ostromlók nyomait kerestük, tehát kívülrõl haladtunk a vár felé. A vár sáncaiból kilõtt puskagolyók, ha nem találtak el senkit, 300–350 méterig repültek el, majd a talajra kerülve viszonylag épségben maradnak meg. A puskagolyók tekintetében – ebbõl került elõ a legtöbb – ezt a távolságot tekinthetjük az ostrom hátsó határának. A közelebbi területen már elõkerülnek a becsapódott lövedékek, melyek annál erõsebben deformálódtak, minél közelebbrõl jött a lövés. A vár árkának ellenség felõli oldalát mintegy 50 méter hosszan jelölték becsapódott puskagolyók. Ahol a várárok nyoma a késõbbi erõdítési munkálatok miatt elpusztult, ott is sejthetõ a vonala a közelharcra utaló becsapódott és erõsen deformálódott puskagolyókból és bomba repeszekbõl.

Azzal, hogy megtaláltuk az ostrom nyomait, egyben bizonyítékát adjuk annak, hogy ott állt a vár. A leletek szinte körberajzolják a vár sáncait és jelzik az ott lezajlott harcot. A kutatás eredményessége jelzi, hogy a feltáró régészet és a csatatérkutatás egymást segítve és kiegészítve képes eredményesen együttmûködni. Reményeink szerint az elért eredmények bizonyítják, hogy a magyar csata- és hadszíntérkutatás a MHTT szervezetében felnõtt arra a szintre, hogy a hadtudomány önálló kutatási területévé lépjen elõ.

« 2006/3. Tartalom