A szekciók munkájának értékelése

A szekcióülések befejezése után ismét plenáris ülésre került sor, ahol a szekcióvezetõk jelentést tettek az elvégzett munkáról, egyben értékelték a három témakörben elhangzott elõadásokat és a lefolytatott vitát. Ennek lényege a következõ volt:

 

ELSÕ SZEKCIÓ
Stratégiai kérdések a jövõ hadviselésében

A konferencia alaptémájához a legközvetlenebbül az elsõ szekció vitái kapcsolódtak. Ebbõl következõen szekciónk munkája szinte egyenes folytatása, részletesebb kifejtése volt mindennek, ami a plenáris ülésen elhangzott.

A szekció ülésen elhangzott vitaindító elõadásokat a jelen kiadvány tartalmazza. Ezért összefoglalómban csak tézisszerûen vázolom fel a vita során megfogalmazódott legfontosabb gondolatokat.

A haderõfejlesztése kapcsán többen utaltak arra, hogy néhány év múlva a haditechnikai eszközök általános fejlesztése keretében a szárazföldi robotok beépülnek a fegyveres erõk rendszerébe. Ilyen fejlesztések nyilvánvalóan vannak a világban és természetes, hogy ezek alkalmazásának kérdéseivel nekünk is szükségszerûen foglalkozni kell, még akkor is, ha az ilyen eszközök tömeges megjelenésével csak a késõbbi idõszakban számolhatunk.

Többen utaltak arra is, hogy a hadászati, hadmûveleti és harcászati szintek közötti különbségek egyre inkább elmosódnak és a területvédelem is ma már más tartalommal jelentkezik, mint korábban. Ez egy általános trend.

Nagy hangsúlyt kapott, hogy a honvédelem megújulásának nemcsak a katonai védelemre kell kiterjednie, hanem a honvédelem más tényezõire is. Ezért ez nemcsak a katonák ügye, hanem az egész társadalomé.

A hozzászólók megerõsítették azt, hogy a válságok különbözõek a világon. Minden válság más formai kezelést igényel, nem csak katonai, nem tisztán katonai tevékenységet jelent.

A biztonságpolitika fontosságát szinte minden résztvevõ hangsúlyozta és sokan kifogásolták az úgymond követõ biztonságpolitikát. Az a vélemény alakult ki, hogy a biztonságpolitikának vezetnie kell. Ha nem mutatja az utat, akkor a hadtudomány is csak magyarázza a történteket, eseményeket, tehát követi azokat. Hibának tartják a hiányzó vagy megszüntetett képességek szükségtelenségének bizonygatását.

Felvetõdött –a nemzeti jelleg is. Én is azt gondolom, hogy a magyar katonákban több olyan tulajdonság van, ami sajátosan nemzeti, mindig is voltak nemzeti hadviselési sajátosságok. Nem feltétlenül kell univerzálisan egységesítésre törekedni!

Az egyetemen és más fórumokon is felmerült a kínai katonai gondolkodás, a kínai katonai kultúra megismerésének fontossága. Errõl egy nagyon jó eszmefuttatást hallottunk.

A katasztrófavédelem vonatkozásában valóban nincs meg az az erõ, amely meg volt ennek a támogatására a haderõ részérõl. Mindegy, hogy minek nevezzük: nemzeti gárdának, nemzetõrségnek vagy tartalékerõnek. A hadsereg létszáma olyan amilyen – mindenki által ismert – adott eseten azonban nem csak eszközökre, hanem erõre is, azonnal igénybe vehetõ, reagálni képes szervezett erõre lenne szükség.

Fontos felvetés volt, hogy a társadalomban nem esik szó a leszerelés kérdésérõl. Ez is összefügg a hadászattal. Nemcsak a hadászati rendeltetésû erõk csökkentése, korlátozása, hanem a hagyományos rendeltetésû erõk csökkentése is fontos. Ezzel a jövõben valóban foglalkozni kell.

Többet kellene foglalkozni néhány fogalommal. Pl.: az igazságossággal, az alkalmazkodási képességekkel, a sebezhetetlenség, stb. kérdéseivel.

Felmerült az ENSZ haderõ (védelmi erõ) hiánya azzal összefüggésben, hogy többen a NATO szerepét csökkenni látják. A világ több térségében a Szövetség funkcióját az alkalmi koalíciók veszik át. Errõl Nagy Zoltán a Külügyminisztérium osztályvezetõje részérõl egy nagyon jó elõadást hallottunk.

Azok a válságok, amelyek ma vannak, ha nem kezeljük! – fegyveres konfliktusokba mehetnek át, sõt jelezhetnek nagyobb válságokat, évtizedre vagy évtizedekre elõrevetítve.

Többek véleménye volt, hogy nagyobb konfliktusokat feltételezve szükség lehet a hagyományos haderõre. Õrizni kell tehát azokat a fegyvernemi kultúrákat, amelyek mögött több évtizedes munka és történelmi hagyomány van. Példákat hoztak arra, hogy a nyugati országok nem úgy alakítják át haderõiket mint ahogy ezt teszik más országok. Nem szerelik le a nehéz technikát. A dolog lényege: feltételezik, hogy egy esetleg bekövetkezõ konfliktus esetben szükség lehet olyan erõkre és eszközökre is, amelyeket egyik napról a másikra nem lehet létrehozni.

Ha arra akar valaki választ kapni, hogy mi történik ma, holnap és holnapután, és nem 2014-ben – reméljük, hogy az olyan régen várt és készülõ nemzeti katonai stratégiában majd ezekre a kérdésekre is választ kapunk.

Deák János

 

MÁSODIK SZEKCIÓ
A hadmûveleti, harcászati alkalmazás tapasztalatai

Nem könnyû visszaadni és összefoglalni azt a munkát, amely a második szekcióban folyt. A résztvevõk létszámából kiindulva (olyan sokan voltunk) úgy tûnt, mintha a plenáris ülést folytatnánk.

Ki kell emelni, hogy mindenki nagyon szabadon és kritikusan fogalmazott, a vitát nem hatotta át az alá- és fölérendelés szelleme. Az elmondottak összhangban voltak a plenáris ülésen elhangzottakkal, azokat az elõadók, felszólalók tovább bontották, szakmailag értelmezték. A hozzászólók saját tapasztalataikra építve – a honvédség feladatrendszerébe illesztve, és a képességfejlesztés folyamatrendszerét figyelembe véve – fogalmazták meg mondanivalójukat, fejtették ki véleményüket a hadmûveleti, harcászati alkalmazás kérdéseirõl, problémáiról.

A szekció ülésen elhangzott korreferátumokban és hozzászólásban több kérdés vetõdött fel. Mindez – a kérdésekre adott válaszokkal együtt – két órán át tartott. A felszólalások sok gondolatot ébresztettek bennem és az aktív részvételt látva, tapasztalva feltehetõen a résztvevõkben is.

A konferencia anyaga írásban is megjelenik, ezért néhány általános, de fontos – az egységes értelmezést elõsegítõ – kérdést, felvetést szeretnék kiemelni, és a jövõre vonatkozóan követendõként megfogalmazni.

Miért voltak nagyon érdekesek és szakszerûek az elõadások és a hozzászólásokban felvetett kérdések? Azért, mert a vitában a különbözõ beosztásokban, illetve a NATO-vezetõszerveknél szolgáló szakterületek, fegyvernemek képviselõi szólaltak meg.

A Talla tábornok úr által a többnemzetiségû mûveletek témakörérõl elmondottakból érzékeltük, hogy az összhaderõnemûségen túl mennyire fontos a multinacionalitás, illetve ennek egy másik vetülete a többnemzetiség és a hatékonyság.

Ha hadmûveleti, harcászati szint tekintetében nézzük az interoperabilitást, akkor a nemzeti haderõn belül van az azonos technika, a nyelv, a doktrína és a felkészítés. Ugyanakkor ez a keret manapság már nem elegendõ. Ennek a felvetésnek van egy másik oldala is: mennyire szabad teljesen eltekinteni egy haderõnek csak nemzeti keretben történõ alkalmazásától vagy annak legalábbis elméleti kérdéseinek fejtegetésétõl.

A többnemzetiség és hatékonyság kérdésköre elsõsorban a kisnemzetiségû erõk problémája a NATO-n belül. Hiszen a kis nemzetek is szeretnének hozzájárulni a közös feladathoz – méghozzá a politika, a kormányzat elvárása szerint lehetõleg „zászlós” feladattal – ami minél több politikai, és ha lehet adott esetben gazdasági tõkét is hoz az országnak. Az ilyen feladatokról beszélni nagyon nehéz, ha tudjuk, hogy a kis országoktól általában úgynevezett biztosító, kiszolgáló és egyéb tevékenységek végzését várják el.

A másik kérdés – ami ide csatlakozik – amikor arról beszélünk, hogy szövetséges keretek között hozzuk létre azt a képességet, amelyik adott esetben valahol felmerülõ konfliktus kezelésére szükségeltetik. Hogyan lehet ezt a nemzeti haderõ talaján megteremteni? Hiszen van néhány nagyobb ország, ahol még megvannak mind a hadászati, mind a hadmûveleti és harcászati képességek és ezek fenntartása ott nem igazán okoz gondot.

De milye van a kis nemzeteknek? Meg tudják-e engedni a komplex képességek fenntartását? Azt hiszem kimondhatjuk, hogy nem. Ugyanakkor szeretnének néhány „zászlós”-feladattal hozzájárulni, de a nemzeti legókból, úgymond elsõsorban a stratégiai képességek nem rakhatók össze, mert ilyen legóval a kis nemzetek nem rendelkeznek és a legnagyobb hiány szövetségi keretekben, a legnagyobb problémák pont ott vannak. Ugyanis az ilyen képességekkel rendelkezõ országok nem egyértelmûen ajánlják fel és adják oda ezeket a képességeket.

Mi lenne a megoldás? Közös finanszírozás, közös logisztika és egyéb. A probléma tehát itt van: amikor be kell vállalni, mint elméletet el tudjuk fogadni, amikor viszont pénzt kell mögé rakni, akkor már bajok vannak, erre több elõadó is utalt. Tehát nagyon fontos – és errõl szó volt –, hogy átgondoltan, a politika által támogatva, a kormány, az állam döntése alapján a haderõt és olyan képességeket tartsunk fenn, amelyeket alkalmazni is akarunk. Tehát lesz hozzá politikai támogatás és megfelel azon biztonsági kihívásoknak, amelyekkel szembe nézünk.

A következõ elõadó témája a Magyar Honvédség részvétele a nemzetközi békemûveletekben – tények, lehetõségek, tapasztalatok. Ez is egy érdekes kérdés, amit nagyon gyakorlatiasan közelített meg az elõadó.

Ha megnézzük milyen típusú mûveletekben veszünk részt, és milyen „zászlók” alatt: ENSZ, EBESZ, NATO, EU és egy nagyon fontos: többnemzeti, amikor egy vezetõ nemzet vezetésével, vagy csak egy úgy összeállt nemzetekkel. Mert ezek azok a mûvelettípusok, amelyek igazán magas harctevékenységet kívánnak manapság.

Itt mit látunk: Emeljünk csak ki egyet a NATO-t, mert ez a legmeghatározóbb részünkre. Azon válságok kezeléséhez, amelyekben a NATO most részt vesz (ezek ismertek, ezért nem akarom felsorolni a helyszíneket), tulajdonképpen a NATO rendelkezik az összes szükséges képességgel, kapacitással, erõvel. A politikai döntést nagyon gyorsan, mostmár gyorsabban, mint korábban meg is hozzák. Ugyanakkor amikor azt látjuk, hogy meg kell mozdulni, az erõket be kell adni egy haderõgenerálási folyamat keretébe, akkor már jelentkeznek a problémák. Nagyon nehezen jön össze az a komplex képesség, ami szükségeltetik egy adott feladat kezeléséhez.

Tehát itt felmerül az a kérdés, amirõl nagyon sokat beszéltünk. Jó rendben van, a nemzetek rendelkeznek az igényelt képességgel, de a hozzáférhetõség, utána pedig, amikor elküldjük – a fenntarthatóság, hiszen jelenleg még alapvetõen azt nézzük –, nemzeti oldalon kell finanszírozni a képességeket. Ezek azért fontos kérdések, mert amikor az ország dönt, hogy egy ilyen és olyan képességet – amire szükség van – felvállal, s az beilleszthetõ a nemzeti katonai stratégiába is, akkor azzal is számolni kell, hogy ezt a képességet be kell ajánlani, ezt a képességet fel fogják használni. Természetesen nagyon sok egyéb tapasztalat is elhangzott, amelyeket majd át kell gondolnunk.

Német tábornok úr az új kihívásokra reagáló multifunkcionális képességek fejlesztése a szárazföldi erõkben címû elõadásában nagyon sokszínûen, sok kérdést érintve a Magyar Honvédség szerepvállalását mutatta be a béketámogató mûveletekben. Ezek közül nagyon sok kérdésre az elõbbiekben már utaltam.

Õ is feszegette az összhaderõnemi, a többnemzeti jelleget, a haderõnemek integrált logisztikai rendszerei erõfeszítéseinek kérdéskörét, a logisztika szerepének megnövekedését, az expediciós jelleg követelményeit, a térbeni és idõbeni tagoltság kérdéseit. Ezek mind olyan felvetések, kérdések, amelyekre választ kell tudni adni. Ezek között nagyon sok olyan felvetés is van, amelyek már csak nemzeti hatáskörben nem kezelhetõk.

Ezután a hozzászólások következtek:

Még egy személyes jellegû, bennem felmerülõ kérdésrõl egy gondolatot. Amikor hangsúlyozzuk, nagyon helyesen, a szövetségi kereteken belüli feladatmegoldások szükségességét, a többnemzetiséget, az összhaderõnemiséget – szabad-e teljesen megfeledkezni a tisztán nemzeti feladatrendszerrõl, az ezzel kapcsolatos teendõinkrõl, amelyek a hatályos alkotmányból, törvényekbõl következnek. Hiszen nálunk is van minõsített helyzet, békétõl eltérõ állapot, rendkívüli állapot, megelõzõ védelmi helyzet, olyan szituáció, amikor a hadkötelezettséget vissza kell állítani, önkéntes tartalékosok felállításának kérdésköre és sok minden más amit még említhetnék.

Én egyetértek azzal, hogy a prioritásokat fel kell állítani, hiszen beszéltünk arról, hogy nagyon költséghatékonyan és olyan mértékben szabad csak a haderõt fejleszteni, amit a társadalom, a gazdaság el tud viselni, de legalább elméleti szinten ezeket a kérdéseket helyére kell tenni tehát, tisztázni kell. S, ha ezt tesszük, úgy gondolom ez nem mond ellent annak, hogy feladatainkat alapvetõen szövetségi rendszerben kell majd megoldani.

Braun László

 

HARMADIK SZEKCIÓ
Új típusú katonai alkalmazások társadalmi és szociológiai aspektusai

A harmadik szekcióban hat témakör került elõadásra és megvitatásra. Több, felszólalásra jelentkezõt – akiket idõ hiányában nem tudtunk meghallgatni – arra kértem, hogy írásban adják le közlésre hozzászólásukat.

Az elõadások és a vita alapján megfogalmaztunk néhány összefüggést, de azt is meg kellett állapítanunk, hogy a tudomány bizonyosságával a 21. század hadviselésérõl még kevés dolgot állíthatunk. A vita során kialakult fõbb gondolatok a következõk:

A modern társadalom polgára – adófizetõ volta ellenére – nem csupán szolgáltatásként igényelheti a biztonságot, nem nézheti úgy a biztonság érdekében tett kormányzati erõfeszítéseket, hogy maga ne vegyen részt benne. A biztonságban mindenki részvényes, – hangsúlyoztam egy korábbi, hasonló témájú konferencián. A modern ember esetében a biztonságnak létformává kellene válnia.

Lehet-e csupán haditechnikai-technológiai választ adni a biztonsági kihívásokra? Nem. A modern hadviseléssel nemcsak technikai választ kell adnunk az emberi – szociális, globális – problémákra. A hadiipari high-tech egyszerre értékeli túl és értékeli le az emberi életeket, attól függõen, hogy kinek az ujja van az indító gombon az adott pillanatban. Ez egyben az idõpánik oka is. Meg kell jegyeznünk, hogy az elektronikus kultúra nagyon törékeny biztonságot teremtett a világon. A háborúra való felkészülés idõszakában nagyságrendekkel fejlõdnek az emberi erõk, a háború pedig nagyságrendekkel lealacsonyítja magát az embert.

Jellemzõen új, hogy a doktrínák kultuszát felváltották a biztonsági stratégiák. Cél: racionális nemzetközi kooperáció valamint a szövetségesi szolidaritás. A preventív csapás, amennyiben új, akkor azokból a félelmekbõl táplálkozik, amelyeknek a bekövetkezésétõl tartunk, de összhangban van-e a preventív csapás jellege azokkal a bajokkal, amelyeknek a bekövetkeztétõl félünk? A háború mindig az élet komplex megrázkódtatása marad azoknál a népeknél, akiket ér. Amilyen a hadviselõk karaktere, olyan a háborúé is.

Az új hadviselésnek – akárcsak a réginek – vannak áldozatai is, de hõsei vannak-e? Bertold Brecht Galilei címû drámájában Andrea Sarti így szól Galileihez:”Szerencsétlen az a kor, amelynek nincsenek hõsei.” Galilei válasza pedig így hangzik: „Szerencsétlen az a kor, amelynek hõsökre van szüksége.” Mindkettõjüknek igaza van morálisan. A terrorizmus korában, a hõsök – saját népük szemében – a terroristák.

A biztonság tekintetében a hadtudományi és a társadalomtudományi gondolatmenetek eltérõek, vagy inkább a társadalomtudományi természetébõl eredõen szélesebb spektrumú, komplex.

A modern hadviselés is többjelentésû, a szekció ülésen ezek közül a jelentések közül hallgattunk meg néhányat, így például:

(a) a média és a PR vonatkozásút: Dr. Szeles Péter elõadásában kiemelte, hogy az információ fegyver. (Tegyük hozzá, annak analógiájára is állíthatjuk ezt, ahogyan Heidegger német filozófus megfogalmazta: „ A nyelv fegyver.” A piacok struktúrájában hozzászoktunk ahhoz, hogy van tõkepiac, árupiac, pénz-piac, de még nem szoktuk meg, hogy van információ-piac is.) Az információk áramlásának sebessége a történelemben elõször lépte át a szisztematikus feldolgozhatóság határát. Claude-Levy Strauss francia antropológus megfogalmazásában, az információs univerzum kinyílt, de az embereknél az értelmezési univerzumnak szûkült a keresztmetszete. Ezt tapasztaljuk az oktatásban is. Az elõadó ráirányította a figyelmet, hogy az erõ alapú hatalom évezredes paradigmáját az információ (tudás) alapú hatalom váltotta fel. A katonai teljesítmény egyre inkább függ az információtól, a tudástól. A média szerepe ebben a folyamatban jelentõsen felértékelõdött. A lokális problémák azonnal globalizálódhatnak és fordítva, a nagy TV társaságok (CNN, BBC, TV5 stb.) révén.

(b) az emberközpontú biztonság vonatkozásút: Prof. Dr. Matus János utalt arra, hogy a katonai, harci tevékenységek társadalmi keretbe integrálódnak. Az államról a hangsúly az intézményekre, a társadalmi csoportokra és nem utolsósorban az egyénekre helyezõdött.

(c) a morális vonatkozásút: Dr. Himmer Péter elõadásában elmondta, hogy, minden ami emberi döntést igényel az etikai problémát is jelent, így a katonai döntések is. A kultúra emberi lényege az etika. A problémát bonyolítja – tehetjük hozzá, – hogy más elvek, kódok vezérlik az emberi cselekvést és mások a gondolkodást. Cselekednünk akkor is kell, ha nem értünk vele egyet, vagy más a meggyõzõdésünk. Talán a modern világban több pragmatizmusra van szükség az erkölcsi elvek mérlegelésekor. A hatalom különösen problémás helyzetben van az etikai elvek érvényesítésekor. Bismarck például úgy vélte, hogy számára az etika olyan, mintha egy sûrû erdõben kellene végigmennie, a szájában keresztben egy hosszú rúddal.

(d) a nemzetközi jogi vonatkozásút: Dr. Lattmann Tamás kiemelte, hogy nõtt az intenzitása nemcsak az állami és az állam fölötti szereplõknek, hanem az állam alattiaknak is, amit a jog nehezen tud követni. Tovább differenciálja a helyzetet, hogy jelentõsen eltérõ az egyes országok esetében a fogalmak tartalma, azok alkotmányos értelmezése. Ezzel kapcsolatban utalt a kínzás elleni egyezménnyel kapcsolatos amerikai fenntartásokra.

(e) a védelmi szféra privatizálásával összefüggõt: Varga Krisztián a PMC-k (Private Military Company) szerepét emelte ki a modernizációs törekvések közül. Azt mondhatjuk, hogy a szolgáltatások teljesen komplexek, átfogják az egész hadviselést haderõnemeivel, fegyvernemeivel, haditechnikájával, tereivel stb. A jelenlegi gazdasági- költségvetési helyzetben nem kerülheti el figyelmünket a római mondás: „Pecunia est nervus belli” (A pénz a háború idege.), vagy Shakespeare szerint: „The money is good soldier and will on.” (A pénz jó katona, mindig elõre tör.). A korszerû haditechnikát nem lehet megspórolni, mivel az beépül a katona tudásába, teljesítményébe, azaz modern fegyverek nélkül nem tudja realizálni sem teljesítményét.

(f) gyors döntésekkel összefüggõt: Dr. Mezey Gyula elõadásában arról hallhattunk, hogy számítógépes modellek segíthetik a gyors döntéseket veszélyhelyzetekben. A fázisokat tekintve bennem felmerült, hogy a történetileg kialakult parancsnoki feladatoknak milyen stabil és teherbíró struktúrája van.

Összességében fontos utalnunk arra, hogy a biztonság edukációs nevelési kérdés is. Az oktatás sokat tehet, hogy a jövõ tiszti, tiszthelyettesi generációinak a modern hadviselés ne kérgesítse el a személyiségét, ne csupaszítsa le szemléletét célpont-látássá, hanem tudjon fejlõdni benne. A társadalomtudományi oktatás paradigmája jelenleg – angol kollégáink megfogalmazásában, de más összefüggésben – „from Plato to NATO”, ami inkább hosszmetszeti kép és nem biztos, hogy kellõ hatékonyságú, lehet, hogy a 20. századra kellene inkább fókuszálni. A 20. század éppen azt mutatja, hogy nem lehetnek illúzióink, mert a biztonság olyan emberi tevékenység, amely mindig befejezetlen marad az idõben. Az abszolút biztonság modern mítosz.

Harai Dénes

« 2005/4. Tartalom