Varga Krisztián

A katonai szolgáltatóipar1

A kilencvenes évektõl a katonai magánvállalatok (Private Military Companies) jelentõsége egyre fokozódik. 2 Ugyanakkor az egyre bõvülõ szakirodalom és a hazai tudományos életben egyelõre kevés helyet és figyelmet kap. Ezért fontos, hogy meghonosítsuk a magyar hadtudományban és határtudományaiban az egyre kiforrottabb angolszász fogalomrendszert. 3 Terjedelmi korlátok és a konferencián elhangzott elõadás tematikáját követve jelen írásban a jelenség általános ismertetésére és a katonai szolgáltatóipar szereplõinek osztályozására szorítkozom. A tanulmány célja, hogy hozzájáruljon a téma hazai fogalomrendszerének megszilárdulásához és jelezze annak fontosságát.

A katonai szolgáltatóipar kialakulásának indokai

A katonai magánvállalatok elterjedése három tényezõ együttes hatására vezethetõ vissza: a hidegháború során kialakult befolyási övezeteken alapuló nemzetközi rend felbomlásával átalakuló nemzetközi rendszerre, a hadviselés területén bekövetkezõ változásokkal és a neoliberális gazdaságpolitika és társadalomszervezés következtében kiteljesedõ „privatizációs forradalom” jelenségére.

Az 1990-es években a hadviselés területén alapvetõ változások figyelhetõk meg, amelyek a szereplõk számának növekedésének, technológiai szint emelkedésének, civilek bevonásának és a kriminalizálódás jelenségével írhatók le.

A nyugati hatalmak által alkalmazott magas intenzitású hadviselésben (high-intensity warfare) az elsõ öbölháború óta tapasztalható tendencia az egyre magasabb fokú technológiai szintet képviselõ fegyverrendszerek és eljárások alkalmazása. A folyamat hatása kettõs, egyik oldalról csökken a harctéren tevékenykedõ katonák létszáma, viszont ez megnöveli a kiszolgáló rendszerek szükségességét, drasztikusan megnõ a speciális szakértelem és szolgáltatás iránti igény, amelyet gyakran a magán szférából biztosítanak. A külsõ szakértelem bevonását leginkább igénylõ területek közé tartozik az információs alapú rendszerek üzemeltetése, az elektronikai hadviselés, illetve az információs és pszichológiai hadviselés, továbbá a modern haditechnikai eszközök karbantartásának feladatai.

A premodern világ államai egyre növekvõ kihívásokkal néznek szembe. A technológiai fejlõdés és a hidegháborút követõ általános leszereléssel a nemzetközi piacra kerülõ hatalmas mennyiségû konvencionális fegyver és szaktudás következtében, megszûnt a fegyveres erõk felállításának és fenntartásának (nemzet)államok által birtokolt monopóliuma. 4 Ezáltal bárki, aki elég pénzzel rendelkezik, céljai megvalósítása érdekében fel tudja fegyverezni magát. A konfliktusok elveszítették a hidegháborúra jellemzõ politikai-ideológiai meghatározottságukat. Ennek következtében az alacsony intenzitású konfliktusok szereplõinek (nem állami szereplõk) motivációja gyakran nem terjed túl az állam területén található anyagi javak (nyersanyaglelõhelyek) és gazdasági érdekek megszerzésén. Például a lázadó erõk általában nem támadják meg a katonák által õrzött stratégiai pontokat, kikötõket és repülõtereket, hanem ehelyett fosztogatnak, és az így befolyt pénzbõl tartják fenn magukat, biztosítják tevékenységük anyagi fedezetét.

A bukott államok központi kormányainak a '90-es években számos esetben nyújtottak szolgáltatásaikkal segítséget a katonai magánvállalatok, melyek magasabb katonai kultúrájuk és alkalmazott harceljárásuk következtében megbízóik javára módosították a fennálló erõviszonyokat.

A neoliberális gazdasági- és társadalomszervezési elv „privatizációs forradalmán” túl az outsourcing tevékenység általános elterjedése befolyásolta leginkább a szolgáltatóipar növekedését. A fokozódó gazdasági versenyben a ‘80-as évek folyamán az amerikai nagyvállalatok versenyképességük növelése érdekében fokozatosan külsõ vállalatok bevonásával kezdték el szervezni tevékenységüket. Az outsourcing üzleti stratégiájának alkalmazása annak köszönhette sikerét, hogy a korábban belsõ költségként és feladatként megjelenõ, a vállalat tevékenysége szempontjából másodlagos feladatok elvégzését versengõ piaci szereplõk vették át. Ezáltal a vállalat megszüntethette az alaptevékenységéhez közvetlenül nem tartozó egységeit, és a piac bevonása révén az így felmerülõ költségeket is csökkenteni tudta. A szféra dinamikájára jellemzõ, hogy 1999-hez képest megduplázódott az outsourcing piaca, és 2001-ben mintegy 1000 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le a világon.

A katonai szolgáltatóipar szereplõi olyan magánvállalkozások, amelyek katonai szférához kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtanak állami és nem állami ügyfeleik részére. A katonai magáncégek által kínált szolgáltatások nagyon különbözõek. Vannak és voltak olyan vállalatok, amelyek közvetlen hadmûveleti szolgáltatásokat nyújtanak, ilyen a Sandline International és az Executive Outcomes. Más cégek katonai kiképzésre és logisztikai támogatásra szakosodtak a hadmûveleti területen kívül, ilyen a Saladin Security és az Armourgroup. Vannak olyanok is, melyek a katonai fegyverrendszerek beszerzéséhez adnak segítséget, ilyen cég például az izraeli Lendvan. Vannak tanácsadó cégek, amelyek haderõreformokra és a haderõképesség fejlesztésére specializálták magukat, ilyen cég az Military Professional Resources Incorporated, azaz az MPRI). Megint másoknak a hírszerzés a profiljuk, ilyen cég az Asmara és a Network Security Management, míg a legnagyobb volumenû katonai magáncég, a KBR (Kellog, Brown & Root) a teljes körû logisztikai szolgáltatások területén érdekelt.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy a hadiipari cégek csak abban az esetben tartoznak a katonai szolgáltatóipar vállalatai közé, ha az általuk gyártott fegyvereket saját maguk üzemeltetik, vagy kiképzési és karbantartási szolgáltatást is biztosítanak megrendelõik számára. 5

A fentiek alapján a katonai magánvállalat fogalmát a következõképpen lehet definiálni: „legitim belföldi és külföldi szereplõk számára szerzõdéses katonai kiképzés (oktatás és szimulációs programok), katonai támogató mûveletek (logisztikai támogatás), mûveleti képességek (különleges erõk számára történõ tanácsadás, parancsnoklás és irányítás, hírközlés és hírszerzési funkciók) és katonai felszerelések biztosítására szakosodott, bejegyzett civil vállalat”. Vagy nagyobb általánosságban meghatározva: „egy vállalat, amely – nyereségességi alapon – olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyeket korábban a nemzeti hadseregek láttak el, beleértve a katonai kiképzést, hírszerzést, logisztikát, támadóharcot, illetve a konfliktuszónán belüli biztonságot”.

A katonai szolgáltató vállalatok típusai

A katonai szolgáltatóipar vállalatainak tevékenysége rendkívül széles területet ölel fel, az esetleges tipológia felállítását tovább nehezíti a szereplõk eltérõ mérete. A szolgáltatók között ugyanúgy megtalálható az egy-két fõs kvázi egyéni vállalakozás, mint a több tízezer fõt alkalmazó multinacionális vállalat. A témával foglalkozó nemzetközi szakirodalomban többféle tipológiát is találhatunk a katonai magánvállalatok csoportosítását illetõen. A tanulmányban Peter W. Singer a washingtoni Brookings Intézet kutatója által felállított osztályozási szempontokat mutatom be. Ebbéli választást az indokolja, hogy a Singer által felállított tipológiát a legelterjedtebb osztályozási rendszerként tartják számon, valamint, hogy a biztonsági szféra területén tevékenykedõ magánvállalatok esetében is alkalmazható. 6

Peter W. Singer szerint a katonai szolgáltatást nyújtó magánvállatok tipológiájának felállításakor azt a két szempontot kell figyelembe vennünk, amin a katonai szolgáltatóipar nyugszik: a katonait és a gazdaságit.

A katonai szempontú osztályozáshoz Singer a lándzsahegy-metaforát hívja segítségül. Hagyományosan a fegyveres erõkhöz tartozó egységeket aszerint különböztetik meg egymástól, hogy harcoló vagy nem harcoló alakulatokhoz tartoznak-e, tehát, hogy mennyire vannak közel a harcmezõhöz, a lándzsa hegyéhez. Ezt a logikát követve a katonai szervezeteket a háborús térségben elfoglalt helyük alapján három típusra lehet bontani: az elsõbe a hadszíntéren, a másodikba a hadmûveleti térben, a harmadikba pedig az aktuális mûvelet színhelyén a taktikai harcmezõn tevékenykedõk tartoznak.

Gazdasági szempontból ugyanolyan logika mentén haladunk, mint bármely vállalat esetén, amely ún. outsourcing tevékenységet lát el, vagyis az adott szervezeten kívülrõl támogatja az alapfeladatok ellátását. Itt is három típussal találkozunk aszerint, hogy milyen típusú szolgáltatást kínál a cég és ezek a szolgáltatások a megrendelõ cég szervezeti felépítésének melyik szintjéhez kapcsolódnak, melyik szintnek a funkcióját töltik be.

Eszerint az elsõ típus, a komplett szolgáltatás nyújtó (service provider), a második a tanácsadó, a harmadik pedig az ún. másodlagos, vagy kiegészítõ szolgáltatásokat nyújtó vállalatok. Ez a felosztás analóg a lándzsahegyes metaforával. Minél teljeskörûbb szolgáltatást kínál a cég, annál közelebb van a tevékenysége a csatamezõhöz, azaz a teljes tevékenység ellátásához.

A fenti két szempont ugyanarra az eredményre vezet, így tehát a katonai szolgáltatások területén három vállalat- és tevékenységtípust különböztetünk meg.

Néhány vállalat tevékenysége és az általa kínált szolgáltatások alapján tisztán besorolható valamelyik típusba, azonban adódik közöttük olyan is, például az Armourgroup, amelyik leányvállalatai révén több szférában is képviselteti magát. 8

- A katonai erõt biztosító vállalatok (Military Provider Firms) a cégek szolgáltatásaikat a harcmezõn fejtik ki. Katonáik a közvetlen harcokban, valamint a harcoló egységek irányításában és ellenõrzésében vesznek részt – akár egyszerû lövészként, akár magasan képzett katonaként (szaktisztként).

A dél-afrikai Executive Outcomes, vagy a brit Sandline International klasszikus példái ennek a tevékenységnek. Ezek a vállalatok az 1990-es években az angolai, a sierra leonei és a pápua-új-guineai kormányok számára biztosítottak katonai szolgáltatásokat. 9

Ebbe a csoportba tartozik még az amerikai Airscan is, amely katonai légi felderítést végez Kolumbiában az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából, hogy a kolumbiai kormány kábítószer elleni harcát segítse..

Nézzük meg, hogy milyen (állami) szereplõk veszik igénybe a katonai erõt biztosító cégek szolgáltatásait. Klienseiknek közös ismertetõjele, hogy alacsony katonai képességekkel rendelkeznek, és azonnali katonai beavatkozást igénylõ biztonsági fenyegetéssel néznek szembe.

Az ebben a szektorban lévõ cégek két típusú szerzõdéscsomagot tudnak ajánlani a megbízóik részére. Az elsõ esetben (ez a ritkább) a magáncég egy teljesen felszerelt egységet bocsát a megbízó rendelkezésére. Általában kisebb harci egységekrõl van szó, azonban az Executive Outcomes Sierra Leonéban például egy zászlóalj méretû erõt állított ki, amelyet saját tüzérsége, harci és szállító helikopterei és repülõgépei támogattak. 10 A második esetben (ez a gyakoribb) a vállalat olyan specializált képességeket biztosít megbízójának, amellyel maga a kliens nem rendelkezik, például: modern tûzvezetõ rendszer alkalmazása, vagy harci helikopterek bevetése, üzemeltetése. Ezzel a megbízó növelni tudja katonai képességeit, ezáltal elõnyre tehet szert ellenfelével szemben.

A katonai erõt nyújtó magánvállalatok csoportja a legellentmondásosabb szegmense a katonai szolgáltató szektornak. Azáltal, hogy ezek a cégek a taktikai harcmezõhöz köthetõ közvetlen szolgáltatásokat nyújtanak, olyan területen tevékenykednek, amelyet a modern államrendszer nemzetállamainak központi kormányzata sajátított ki magának. Ennek következtében a nemzetközi közvélemény (állami és nem állami szereplõk) gyakran a zsoldos jelzõvel illetik a tevékenységüket, megítélésük negatív, és a külsõ (állami) szabályozás veszélye fenyegeti õket. Emiatt ebbe a kategóriába esõ cégek gyakran katonai tanácsadó cégként tüntetik fel magukat.

- A katonai tanácsadó cégek közé azok a vállalatok tartoznak, amelyek olyan elemzõ, tanácsadó és kiképzõ szolgáltatásokat kínálnak, melyek központi jelentõségûek a kliens haderejének mûködtetése és újraszervezése szempontjából. A közvetlen katonai tevékenységet ellátó cégekkel szemben õk nincsenek jelen a csatatéren, a végsõ kockázatot a kliens viseli, nem pedig a cég. A katonai tanácsadó cégek csoportjába tartozik például az amerikai MPRI (Military Professional Resources Incorporated), a Cubic, vagy az izraeli Lendvan. 11

Az ügyfelek általában haderõreformot hajtanak végre, bizonyos képességeiket nagymértékben meg akarják növelni, vagy új képességeket kívánnak kialakítani. Ebben az esetben a megbízó biztonsági helyzete nem annyira fenyegetõ, éppen ezért szükségletei nem azonnaliak, a létrejövõ polgárjogi szerzõdés hosszú távú, így a katonai magáncég számára jövedelmezõbb.

A tanácsadó cégek alkalmazásának elõnye a külsõ szakértelem biztosítása. A virginiai székhelyû MPRI például saját honlapján úgy hirdeti magát, hogy adatbázisában több mint 12500 magasan kvalifikált nyugállományú katona, köztük több négycsillagos tábornok található. 12

A tanácsadó cégek között megkülönböztetjük a tisztán elemzõ, illetve az elemzéssel kapcsolatban tanácsadási és kiképzési szolgáltatást is nyújtó vállalatokat. Éppen ebben a kettõs tevékenységben rejlik a tanácsadó cégek alkalmazásának egyik problémája, amelyet talán a szereplõk eltérõ motivációjával lehet a leginkább szemléltetni. A kliensnek politikai, stratégiai és biztonsági céljai vannak, amelyhez külsõ szereplõk szolgáltatásait veszi igénybe. Ezzel szemben a katonai magáncégek gazdasági szereplõként a profit maximalizálására törekednek. Ha egy szolgáltató cég tanácsadással és kiképzéssel is foglalkozik, akkor érdekében állhat olyan elemzést készíteni, amely az általa kínált szolgáltatások igénybevételét javasolja. Mivel a tanácsadó cég átveszi a kiértékelõ szerepét, ezért a kliens egyre kevésbé képes arra, hogy saját tevékenységét önállóan értékelje, mivel egyre jobban támaszkodik a cég tapasztalatára.

- A katonai támogató vállalat vállalatok közös ismertetõjele, hogy kiegészítõ (supplementary) jellegû katonai szolgáltatást nyújtanak. Ez magában foglalja a logisztikai és technikai támogatást, az ellátást és a szállítmányozást. Ezek olyan feladatok és képességek, amelyek az ügyfél adott katonai tevékenysége szempontjából másodlagosnak minõsülnek. Minthogy ezeket a feladatokat a magáncég leveszi a kliens válláról, ezért az jobban tud a maga tisztán katonai jellegû feladataira koncentrálni. Az ilyen szolgáltatást igénybe vevõ megrendelõk közös ismertetõjegye, hogy azonnali, de hosszú ideig tartó nemzetközi hadmûveletekben vesznek részt, azaz az ott állomásozó csapatok részére kell biztosítani a szolgáltatást.

A katonai támogató szektor nem csak a legjövedelmezõbb és a legszélesebb tevékenységi kört öleli fel, hanem mindemellett a legváltozatosabb alszektorokkal is rendelkezik, amely a volumenébõl adódóan az autópálya beruházásoknál alkalmazott alvállalkozói rendszerhez teszi hasonlóvá. A katonai támogató vállalatok ebbõl a szempontból (is) a multinacionális vállalatokhoz hasonlítanak.

A katonai magánvállalkozásokkal kapcsolatos elemzések általában nem vizsgálják a katonai támogató cégeket, abból kifolyólag, hogy tevékenységük nem tûnik katonai jellegûnek. Singer szerint viszont a fenti vállalatok – bár nem vesznek részt a hadmûvelet tervezésében vagy végrehajtásában – olyan szükségleteket elégítenek ki, amelyek döntõ jelentõségûek a hadmûveletek szempontjából, és ugyanúgy ki vannak téve a katonai támadásnak, mint azok a támogató egységek, amelyeknek a munkáját átveszik vagy segítik.

A katonai ellátó vállalatok történetében általában megfigyelhetõ, hogy miután eredeti tevékenységi körükben vezetõ szerepre tettek szert, azt a katonai piacra is kiterjesztették, vagy pedig úgy gondolták, hogy ez az a külsõ terület, ahol a korábban szerzett kereskedelmi tapasztalatukat maximálisan hasznosítani tudják.

A katonai támogató vállalatok egyik problémája, hogy tevékenységük nagy volumene számos esetben visszaélésre ad alkalmat. Az Amerikai Egyesült Államok kormányzatának számvevõi által készített kilenc jelentés mindegyike visszaéléseket talált a KBR 2003. december és 2004. december közötti gazdálkodásában, mégpedig az árbecslés, a számlázási rendszer és az alvállalkozói rendszer területén. A túlszámlázások miatt jelenleg is több bûnügyi vizsgálat folyik a cég ellen.

A hidegháború végével átalakuló nemzetközi rendszerben, a nem állami szereplõk megjelenésével megszûnt az állam kizárólagos szerepe a nemzetközi politikai viszonyokban. A bukott, a fejlõdõ és a fejlett államok kormányai, a nemzetközi és regionális szervezetek, és más nem állami szereplõk (multinacionális vállalatok, terrorszervezetek stb.) részérõl a '90-es években egyre növekvõ igény mutatkozott a katonai és biztonsági magánvállalatok szolgáltatásainak igénybevételére. A biztonság vagy erõszak privatizálásának jelensége hosszú távú következményekkel járhat az állam természetére, a legitim kényszer monopóliumának körébe tartozó háború és béke kérdésére, illetve a nemzetközi biztonsági rendszer mûködésére nézve. Ez a rendkívül széles körû hatás indokolja és szükségessé teszi a katonai magánvállalatok tevékenységének további vizsgálatát.

Végezetül álljon itt egy régi közmondás 21. század eleji adaptációja, mely szerint „A háború túl fontos ahhoz, hogy meghagyjuk a katonai magáncégek vezérigazgatóinak”.

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

Avant, Deborah D. (2005): The Market for Force: The Consequences of Privatizing Security. Cambridge University Press: Cambridge

Cooper, Robert (2003): The Breaking of Nations: Order and Chaos in the Twenty-first Century. Groove Press: New York

Frigyes Ervin (2001): Magánosítás, katonaság, katonai magánvállalkozások. in: Új Honvédségi Szemle 2001/5. 111–124.

Schreier, Fred; Caparini, Marina (2005): Privatising Security: Law Practice and Governance of Private Military and Security Companies. DCAF: Geneva

Singer, Peter W. (2003.): Corporate Warriors The Rise of the Privatized Military Industry. Cornell University Press: Ithacka & London

Sköns, Elisabeth; Surry, Eamon (2005): Arms production. in: SIPRI Yearbook 2005, Oxford University Press; 383–404.

 

1 Az elõadás „ A védelmi szféra privatizálása, magáncégek napjaink hadviselésében ” címmel hangzott el a konferencia társadalomtudományi szekciójában. Tanulmányom elkészítésében nyújtott segítségéért köszönetet szeretnék mondani szakkonzulensemnek, Dr. Molnár Ferencnek, valamint témavezetõmnek, Dr. Bíró Gáspárnak. « vissza

2 Az általuk nyújtott szolgáltatások értéke folyamatos növekedést mutat. 1990-ben mintegy 55,6 milliárd amerikai dollárt tett ki, és egyes becslések szerint az évtized végére ez elérheti az évi 202 milliárd dolláros szintet. (Schreier, Caparini, p. 2.) « vissza

3 Eddig csak Frigyes Ervin publikált a témában. Új Honvédségi Szemle 2001/ 5. « vissza

4 A haderõcsökkentés következtében a világ fegyveres erõinek összlétszáma a ‘90-es években mintegy 7 millió fõvel csökkent (Singer, p. 53.). Az amerikai hadsereg létszáma 2,1 millió fõrõl 1,4 millió fõre, a francia hadseregé az 1987-es 547 ezerrõl 295 ezerre, a török pedig 647 ezerrõl 515 ezres létszámúra csökkent. (Schreier, Caparini p. 4.) Az általános leszereléssel hatalmas mennyiségû fegyver áramlott a nemzetközi piacra, a túlkínálat következtében például egy AK–47-es ára Ugandában nem volt több egy csirke áránál, de Kenyában sem haladta meg egy kecske értékét. (Singer, p. 54.) « vissza

5 Példa erre az orosz Szuhoj repülõgépgyár, amely 1993-ban az eritreai-etióp konfliktusban az eritreai kormány számára egy komplett vadászszázadot lízingelt a hozzá tartozó üzemeltetõ és kiszolgáló személyzettel és berendezéssel együtt, amelyet aztán be is vetettek az etiópiaiak ellen. (Singer, p. 11.) « vissza

6 Jelen tanulmány csak a katonai szolgáltatóiparral (Privatized Military Industry) és szereplõivel, a katonai magánvállalatokkal (Private Military Companies) foglalkozik. « vissza

7 Peter W. Singer a katonai magánvállalatot nem Private Military Company-nek (PMC), hanem Private Military Firm-nek (PMF) nevezi. Schreier és Caparini szerint ez azzal magyarázható, hogy Singer tipológiájában nem különbözteti meg a katonai (PMC) és a biztonsági magánvállalatokat (PSC) egymástól. (Schreier, Caparini, p. 38.). « vissza

8 Az amerikai Armourgroup eredetileg gépjármûvek páncélozásával és különbözõ páncélötvöztek elõállításával foglalkozott, majd 1996-ban megvásárolta a biztonsági szféra egyik piacvezetõ cégét, az angol DSL-t (Defense Service Limited). Ezáltal az Armourgroup megvetette a lábát a biztonsági szolgáltatóipar területén is. (Singer, p. 84., Avant, p. 9.) « vissza

 9 A tevékenységükrõl bõvebben Jim Hooper Blood-song; Tim Spicer An Unorthodox Soldier, valamint James R. Davis Private Warriors címû mûvében olvashatunk. A szerzõk személyes tapasztalataik révén elsõ kézbõl származó információkat tárnak az olvasó elé. « vissza

10 Lásd ugyanott. « vissza

11 Számos kelet-közép-európai és a balkáni állam vette vagy veszi igénybe a katonai tanácsadó cégek szolgáltatásait. Példaként említenénk Horvátországot, amely 1994 szeptemberében szerzõdött az MPRI-vel. A feladatot olyan mintaértékûen hajtották végre, hogy az általuk kiképzett horvát hadsereg elsöprõ gyõzelmet tudott aratni az 1995 szeptemberében indított Vihar hadmûveletben. Itt említhetnénk akár Magyarországot is, amely a CUBIC-kal kötött szerzõdést a '90-es évek közepén. (Avant, p. 148.) « vissza

12 lásd: http://www.mpri.com « vissza