Bognár Károly
Néhány gondolat a „ Napjaink és a jövõ háborúja” címû cikkhez
Igen értékes, összefoglaló, és sok kérdésben elõremutató tanulmány jelent meg a folyóirat 2005/1. számában dr. Deák János tollából. A tanulmányban szereplõ értékes és újszerû gondolatokon túl, a szerzõ segít eligazodni a háború fogalmában, tartalmában végbemenõ változásokban is. Gondolatai reálisnak értékelhetõek, ilyen átfogó, sokoldalú tanulmány a háborúról már évek óta nem jelent meg a hazai szakirodalomban.
Különösen pozitívan értékelendõ, hogy a szerzõ az 1990-es évek, valamint az ezredforduló után lezajlott háborúk, katonai konfliktusok tapasztalatait dolgozta fel, azokból merített példákat, s vont le elõremutató következtetéseket. Ehhez felhasználta a rendelkezésre álló nemzetközi szakirodalom megállapításait is. Sajnos, hogy ezekbõl nem nagy a választék, különösen nem a 2003. évi Irak elleni háborúról. Még igazából nem indult be a tapasztalatok feldolgozása, az eredmények és hibák, mulasztások elemzése nemzetközi viszonylatban sem.
Magam részérõl figyelemreméltónak találtam a szerzõ több, újszerû megállapítását és értékelését. Ezek mindegyikére azonban jelen esetben nem térhetek ki. Ezért csak néhányat említek meg.
Szerintem is nagy figyelmet érdemel az ún. „kontaktusos” és „kontaktus nélküli” háború és fegyveres konfliktus problematikája. Ez ugyanis nagyban kihat a harcoló állomány veszteségeire. Amíg a második világháború és az azt követõ évtizedekben is a szovjet hadászat és hadviselés a gyõzelem érdekében megengedhetõnek és elfogadhatónak tartotta az igen nagy személyi veszteséget, addig az Egyesült Államok és szövetségesei a személyi veszteség minimalizálását tartották elõtérben. Az Egyesült Államok részvételével folyt háborúkban a partraszállás vagy támadás sohasem kezdõdött el addig, amíg az ellenfél katonai erejét, ellenálló-képességét légerõvel és tüzérségi tûzzel kellõen meg nem törték. Ez alól kivétel, ha a katonai fellépés váratlan volt, s nem elõzte meg azt rövidebb-hosszabb idejû feszültségi helyzet s így az ellenfél nem tudott arra felkészülni.
A cikk egyes, a háborúval kapcsolatos megállapításai csak a nagy és korszerû hadseregekkel rendelkezõ világ-, szuperhatalmakra, illetve szövetségi rendszerekre értelmezhetõek. Azok rendelkeznek csak jelentõs számú, nagy pontosságú fegyverrendszerekkel, pilótanélküli repülõeszközökkel, különleges csapatokkal, a digitális csapás eszközeivel stb. Ezért a kis és közepes nagyságú, s nem eléggé fejlett országok, népcsoportok a függetlenségért, az autonómiáért harcoló nemzetiségek háborúikat továbbra is az eddigi módon és eszközökkel fogják megvívni. Így tehát egyszerre lesznek jelen a világban a jövõ és a múlt háborúinak jellemzõi. Ezért a háborúk a jövõben sem lesznek egytípusúak célban, méretben, kiterjedésben, harcmódban, az alkalmazott fegyverek és eszközök fajtáiban és korszerûségében stb.
A gyõzelem kritériuma a jövõben is a kitûzött háborús cél elérésével, a nemzeti érékek megvédésének fokával, az érdekérvényesítés maximális lehetõségének elérésével lesz mérhetõ és minõsíthetõ. Ezért elfogadható a szerzõ azon véleménye, hogy a támadó félnek nem szükséges elfoglalni a védõ fél egész területét. az viszont vitatható, hogy még kontaktusba sem szükséges lépni vele. Ez esetben ugyanis nem történne meg a szembenálló hadsereg felbomlasztása, a vezetõállomány fogságba vétele, a fegyverektõl és harceszközöktõl való megfosztása. Ezért a volt ellenfél bármikor újjászervezõdhet, s a harcot, ellenállást újrakezdhetné. A háború, az ellenségeskedés évekig is eltarthatna. Jó példái ennek az afganisztáni és a második iraki háború évekig való elhúzódása, s a velejáró veszteség és költség nagysága.
Fontos észrevétel még az is, hogy a háborúkat nem csak a hadseregek, a fegyveres erõk vívják, hanem az államok, szövetségi rendszerek, s azok lakossága, tehát az egész társadalom is. Ezért a háború problematikája nem vizsgálható a lakosság, a társadalom, a gazdaság, a tudomány és a technikai fejlettség stb. számításbavétele nélkül. Ezekrõl nem kellõen esik szó a tanulmányban.
Az általam tett észrevételek nem csökkentik a tanulmány összértékét, csupán a háború problematikájának bonyolultságára, sokrétûségére kívántam felhívni az olvasók figyelmét.