HADTUDOMÁNY
X. évfolyam, 4. szám

 Tartalomjegyzék

HADTUDOMÁNY-HADÜGY


Felházi Sándor–Mlinárik László

Tüzérségi tűztámogatás napjainkban  

 A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tüzér tanszékének kezdeményezésére 1999-ben elkezdődött egy sikeres tüzér fegyvernemi konferenciasorozat. A rendezvények fő célja a NATO-tagságból eredő feladatok megfogalmazása a tűztámogatásban részt vevő erők – különösen a tüzérség – részére, figyelembe véve a 21. század által támasztott követelményeket. További cél, hogy a – hazai és nemzetközi szintű – konferenciákra elkészített vitaanyagok széles szakmai körben, a tűztámogatásban érintett szervezetek bevonásával kerüljenek megvitatásra. Az 2000. április 6-án megrendezett nemzetközi tudományos szakmai konferencia is ennek a sorozatnak volt a folytatása. A konferenciákat követően a rendezvények teljes anyaga a Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények különszámaként jelent, illetve jelenik meg, ezáltal a szakma véleménye azokhoz is eljuthat, akik a rendezvényen nem tudtak megjelenni, illetve az említett témákban kutatnak.  

 

Jelenleg a Magyar Honvédség történetének talán egyik legjelentősebb időszakát éli. Megkezdődött honvédségünk kor követelményei szerinti minőségi átalakítása, fejlesztése. Ebben a folyamatban az átalakulással kapcsolatosan felmerült problémás területek feldolgozása és megvitatása céljából a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tüzér tanszéke az MHTT tüzér szakosztályával együttműködve 2000. április 6-án nemzetközi tudományos-szakmai konferenciát szervezett Tűztámogatás, mint a magyar tábori tüzérség alapvető feladata címmel.

Tekintettel arra, hogy a tüzérség a szárazföldi csapatok legerősebb tűzcsapásképességgel rendelkező fegyverneme, a katonai felső vezetés kiemelten fontosnak tartja a tüzérfegyvernem jövőjével kapcsolatos elméleti kutatások és gyakorlati tapasztalatok ötvözését.

A tüzér szakemberek erkölcsi felelősségüknek tartják, hogy a kor szakmai kihívásaira tudományosan megalapozott, az elmélet és a gyakorlat egységében megvalósuló válaszokat fogalmazzanak meg. A hivatkozott tudományos konferencia is jól tükrözte az elmélet és a gyakorlat elválaszthatatlan egységét, ahol az elhangzott előadások, hozzászólások a honvédség, azon belül a tüzérség szempontjából meghatározó jelentőségű kérdésekkel foglalkoztak. A rendezvény – tekintettel a tűztámogatás, tüzérségi támogatás szövetségi rendszerünk hadikultúrájában elfoglalt kiemelt helyzetére – haderőfejlesztésünk szempontjából meghatározó jelentőségű volt.

Tüzérségünk továbbra is a Magyar Honvédség szárazföldi haderőnemének egyik meghatározó fegyverneme, amely a NATO-ban alkalmazott elvek szerint a manőver- és a tűztámogatás alapját, gerincét képezi. Mint ahogy a múltban, úgy a jelenünkben is a tüzérség rendelkezik honvédségünkben a legnagyobb csapásmérő képességgel. Rendszerben való alkalmazása, eredményes tevékenysége lehet a biztosítéka annak, hogy a Magyar Honvédség a 21. század képességalapú haderőjévé váljon.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Karának tüzér tanszéke – alaprendeltetéséből adódóan – a fegyvernem rendszerszemléletű, a NATO követelményekhez igazodó, komplex fejlesztési elveinek megalkotásában és kidolgozásában alapvető és meghatározó jelentőségű tudományos műhelyként funkcionál. Ebből adódóan a fegyvernem – tágabb értelemben a honvédség jövője szempontjából a tanszék – alapvető érdeke és kötelessége, hogy a tudományosan megalapozott és érvekkel alátámasztott álláspontukat megismertesse a magyar hadügy aktuális kérdéseivel és problémáival foglalkozó valamennyi szakemberrel.

Különösen fontos ez a Magyar Honvédség vezetési elveinek, vezetési struktúrájának és technikai hátterének kidolgozásával foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek esetében. Mindenekelőtt azért, mert úgy véljük: a tüzérség – mint rendszer – a tűztámogatásban betöltött helye és szerepe okán megkülönböztetett jelentőségű eleme a honvédség komplex hadműveleti és harcvezetési rendszerének. Másfelől pedig azért, mert meggyőződésünk, hogy a tüzérség már létező harc- és tűzvezetési rendszere, a honvédség komplex vezetési rendszerének NATO-követelményekkel összhangban történő fejlesztése, modernizációja vonatkozásában nem hagyható figyelmen kívül.

Fodor Lajos vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök a konferencia vitaanyagának előszavában a haderőfejlesztés objektív körülményei felvázolásával rámutatott a hadsereg minőségi fejlesztésének elodázhatatlanságára. Erősítette a konferencia szervezőinek azt a célját, hogy az elméleti kutatásokkal foglalkozó és a gyakorlati életben dolgozó szakemberek időszakonként konferenciákon szakmai megbeszéléseken gyakrabban váltsanak szót.

A konferencia levezető elnöke, Kálmán Ferenc dandártábornok bevezető köszöntője után Forgó József dandártábornok, csoportfőnök, a Magyar Honvédség parancsnokát képviselve megnyitó előadásában elemezte a NATO-országok felfogását a hadműveletek, harci cselekmények jövőbeni lehetséges megvívásának módjáról és a csapatokkal szemben támasztott követelményekről. Kiemelte: egyet ért azokkal a véleményekkel, melyek szerint a tüzérség minőségi fejlesztése csak korszerű eszközök beszerzésével érhető el. Felsorolta azokat a fontosabb prioritásokat, amelyek az egész Magyar Honvédség átfogó fejlesztését érintik. Az előttünk álló feladatok meghatározásánál viszont hangsúlyozta, hogy bármennyire jogosak is a tüzérek elképzelései, a meglévő anyagi feltételek korlátot állítanak a fegyvernem fejlesztése elé.

A megnyitót követően a Szárazföldi Vezérkar megbízott tüzérfőnöke, Horváth Sándor alezredes ismertette azokat az eredményeket, amelyeket az átalakítás során teljesítettek. Az első ütemben az átalakítást a közvetlen támogató tüzérség kialakításával kezdték meg. Ennek keretében létrehozták azokat a tűztámogató csoportokat, amelyek a NATO-tüzérség struktúrájában is megtalálhatók. A tüzérosztály állományába most már három zászlóalj-tűztámogató tiszt és kilenc század-tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport tartozik. A rendelkezésre álló önjáró lövegek mennyisége megengedi azt, hogy tűzszakaszonként négy-négy löveget rendszeresítsenek. A többi NATO-tagországtól eltérően nálunk zászlóaljszinten felszámolták az aknavetőket és helyettük, nyolc önjáró lövegből álló, önjáró tüzérüteget rendszeresítettek.

Kihangsúlyozta, hogy a legutóbbi haderő-átalakítás eredményeként az MH szárazföldi haderőnemén belül a tábori és a páncéltörő tüzérség gyökeres változásokon ment át. A NATO-csatlakozás után tovább folytatódott az MH stratégiai felülvizsgálata, amelynek eredményeként az MH szárazföldi haderőneme fejlesztésének hosszú távú koncepciója a hadtest–dandár szervezetek kialakítását tűzte ki célul. A koncepcióban megfogalmazott feladatokból kiindulva a fegyvernem egészére vonatkozó átalakítási terv került kidolgozásra. Ismertette a Szárazföldi Vezérkar tüzérségének helyzetét, amelynek fontosságára rámutatott azzal a ténnyel, hogy a tüzérség szerepe a jövőben lényegesen felértékelődik, mivel a magyar légierő csak csekély támogatóképességgel rendelkezik.

A NATO tüzérség alkalmazási elveinek adaptálása területén a szárazföldi csapatok tüzérfőnöksége által kiadott segédlet, megítélése szerint, megkönnyíti a dandárok tüzérosztályainak kiképzését.

Szólt a tüzérség tűztámogatási és tűzvezetési rendszerének korszerűsítési folyamatáról is, amelyen belül egyik legfontosabb eredményként említette az első hazai fejlesztésű és gyártású tüzérosztály-szintű, automatizált ÁRPÁD tűzvezető rendszer fejlesztését és korszerűsítését. A közeljövő feladataival kapcsolatban ismertette a várható fejlesztéseket, ahol elsődlegesen egy hazai fejlesztésű automatizált tűzvezető rendszer (ATR) kialakítása a cél. Az ATR készletébe a digitális adatátvitelt lehetővé tevő felderítő lézertávmérők, éjjellátó készülékek, analóg és digitális adatátvitelre alkalmas rádiórendszer, műholdas helymeghatározó rendszer (GPS), az ellenség tüzér- és aknavető-alegységei felderítésére szolgáló röppálya-felderítő lokátorok, hangfelderítő rendszerek, ballisztikai és meteorológiai előkészítést biztosító berendezések, korszerű felderítési adatfeldolgozó számítógépes rendszerek, lőelem-kidolgozó és tűzvezető számítógépes alrendszerek, illetve lövegindikátorok tartoznának. A felsorolt elemek csatlakozni tudnak majd bármely NATO-tüzérosztály (alegység) informatikai és tűzvezető rendszeréhez.

A gyakorlati tapasztalatok összegezése után dr. Szendy István alezredes a tüzér tanszék oktatócsoportja által kidolgozott vitaanyagot foglalta össze. Az előadás első részében tudomány-rendszertani szempontból elhelyezte a tüzérségi tűztámogatást a hadtudomány rendszerében.

Ezt követően tájékoztatást adott a NATO tűztámogatási és ezen belül a tüzérségi tűztámogatás rendszeréről. Az előadás további részében bemutatta a tűztámogatás tervezésének, kivitelezésének komplexitását, következtetésképpen megállapította, hogy ez a feladat különleges felkészültséget igényel a tisztektől. A NATO-országokban ezt a feladatot tüzértisztekre bízzák. Felhívta a figyelmet a tűztámogatás megvalósításának legkritikusabb területeire, azaz a vezetés, a lőszerellátás, a manővererők követésének fontosságára.

Kitért a páncéltörő tüzérség új elvek szerinti helyének, szerepének és alkalmazási elveinek kimunkálására, amely napjainkban folyamatban van. Ennek eredményeként a jelenlegi páncéltörő tüzérség manővererőként lesz alkalmazható. Tűzképessége értelemszerűen a manővererők tűzképességét, végső soron pusztítóképességét növelheti.

A legújabb kutatási eredmények alapján tájékoztatást adott a gépesített hadtest tüzérségének alkalmazási lehetőségeiről. Kiemelte, hogy a Magyar Honvédség vonatkozásában ez a terület még nem kellően kidolgozott, ezért mérföldkőnek tekinthető az a vitaanyag, amely a konferenciát megelőzően elkészült, mivel abban fogalmazódik meg először írásos formában a dandárvezetési szint feletti tüzérség alkalmazási kérdéseinek alapja.

Soós Zoltán százados, a 62. Bercsényi Miklós Gépesített Lövészdandár önjáró-tüzérosztályának törzsfőnöke bemutatta a tüzérosztály átszervezését NATO-elvek alapján. Kiemelte, hogy előadásának anyaga tükrözi a három gépesített lövészdandár 122 mm-es önjáró tarackos tüzérosztályaiban szolgálatot teljesítő parancsnoki állomány véleményét, elképzeléseit is. Ismertette a tüzérosztály állományának tevékenységét a közvetlen tűztámogatás rendszerében. Szólt az osztály harcálláspontján dolgozó vezetők és részlegek konkrét feladatairól. Beszámolt azokról a problémákról, amelyekkel nap mint nap meg kell küzdeniük. A NATO-csatlakozás és az ebből fakadó szervezeti átalakítások, a manőveralegységek dinamikusabb tüzérségi tűzzel való támogatása, valamint a felderítőeszközök fejlődése megkívánta az önjáró ütegek alkalmazásának megváltoztatását, amely a vezetésben, manőverekben és elhelyezkedésben nyilvánul meg leginkább. Ebből kiindulva ismertette azokat az eljárásokat, amelyek tükrözik a változásokat. Kitért a lövegek alkalmazására, a bemérésre, a vezetési és a biztosítási feladatokra, amelyek az „új” helyzetben megváltoztak.

A tűztámogatás tudomány-rendszertani besorolása

Tudomány-
terüle
t

Tudományág

Tudományszak

(szakág)

Tudomány-szakterület
(szak)

Tudományrészterület

Központi
helyet
elfoglaló
szakterület

Szakterület

TÁRSADALOM-
TUDOMÁNYOK

HADTUDOMÁNY

A BÉKE- ÉS HÁBORÚS MŰVELETEK TÁMOGATÁSA

TŰZTÁMOGATÁS

  • Tábori
    tüzérségi
    támogatás*
  • Légi
    támogatás*
  • REH
    (Elektronikai hadviselés)*

·  A tábori tüzérségi támogatás tudományelmélete
és -története

·  A tábori tüzérség
alkalmazása hadműveletben, harcban

·  A tábori tüzérségi tűztámogatás
tervezése, szervezése és végrehajtása. Tüzér lövéstan

·  A tábori tüzérség harcszolgálata

·  A tábori tüzérség fegyverzettechnikai rendszerismerete

* A funkcionális doktrínában rögzített tartalommal, az ott leírt mértékben.

A következő előadó, Póka Ferenc dandártábornok a 101. vegyes tüzérdandár lehetséges alkalmazásáról és a tűztámogató szekció kialakításának feladatairól szólt.

Előadását eredményeik bemutatásával kezdte. Hangsúlyozta, hogy a tüzérdandár a 80-as évek közepétől igyekezett a tüzérség fellegvárává válni. Kezdeményezésükre terjedtek el a kézi számítógépek az egész magyar tüzérségben. Az ÁRPÁD rendszerrel ellentétben fillérekért megteremtették a számítógépes tűzvezetés feltételeit és jelenleg is folytatják annak korszerűsítését. 1994 óta készen állnak a NATO térképi jelölései a műholdas helymeghatározó berendezések különböző típusainak alkalmazására, kezelésére.

Véleménye szerint a dandár fogadóképességével sohasem volt baj, egy kicsit türelmetlenek azonban, amikor azt hallják, hogy technikai korszerűsítés 10 év múlva várható. Nem szeretnék még 10 évig viselni azt a bélyeget, hogy „a magyar tüzérség a legszegényebb rokon a NATO-ban”. Elmondta, hogy a vitaanyagban a tüzér tanszék vezetője által létrehozott munkacsoport helyesen dolgozta ki a hadtest vegyes tüzérdandárjának alkalmazási lehetőségeit. Hozzátette, hogy a hadtestközvetlen tüzérdandár és parancsnoksága elsősorban az általános tűztámogatásért felelős, így amikor az osztályai elosztásán gondolkodnak, akkor azt kell látni, hogy az ellenséges célok több mint 50%-a az általános tűztámogatás keretében pusztítandó. Tehát ha a hadtest teljes indirekt tűzereje számvetésre kerül, akkor a közvetlen tűztámogatásra kell a kisebbik részt és általános támogatásra a nagyobbik részt tervezni.

Példaként említette, ha csak három dandárral lehet számolni a hadtestnél, az 126 db 122 mm-es önjáró löveget jelent, a vegyes tüzérdandár 96 lövegével és 32 sorozatvetőjével szemben. Ennek alapján arra következtetett, hogy nem szabad a gl. dd. önjáró osztályait megerősíteni, főleg nem mindhárom dandárnál, legfeljebb általános támogató megerősítés, szabvány harcászati feladat adható a hadtest vegyes tüzérdandár egy-két ágyútarackos osztályának. Véleménye szerint a tüzérdandár tűzeszközeinek zömét vagy egészét meg kell tartani az általános támogatás feladataira.

Kiemelte azt a vitaanyagban is megtalálható egyik problémát, miszerint az általános támogatás feladatait – ellentüzek, mélységi harc tüzérségi támogatása – jelenleg képtelenség megvalósítani a korlátozott lőtávolság és a felderítőeszközök teljes hiánya miatt.

Szólt azokról a tényezőkről is, amelyek jelenleg akadályozzák az egyértelmű gondolkodást. Így többek között megemlítette:

A fenti elemeket a dandártörzs állományából lehetne kialakítani. A vezetési elemek működési feltételeit a törzstámogató üteg és híradószázad képes biztosítani.

A problémák megoldására azzal a javaslattal élt, hogy meg kellene vizsgálni: van-e lehetősége a NATO-nak a modernizáció keretében olyan segítséget nyújtani a magyar tüzérség részére, amellyel a 30 éves lemaradásból 20–25 év egy ugrással leküzdhető. Ezzel elkerülhető lenne az a fennálló veszély, hogy a jelenlegi eszközeink rendszerben tartására fordítjuk azt a pénzt, amit a mai naptól kezdve valódi korszerűsítésre kellene fordítani.

Következő előadóként Mlinárik László alezredes, a ZMNE doktorandusza a kutatási eredményeire alapozva felvázolta azokat a trendeket, amelyek meghatározzák a NATO-országok tüzérségének alkalmazási és azok rendszereinek fejlesztési elveit. Bemutatta, hogy a tüzérfegyvernem képességeit minden országban igyekeznek javítani. Kiemelte, hogy a fejlesztés mozgatórugója az információs harc és a légi–földi hadműveleteket jellemző manőverező harc. A harc sikeressége döntő módon a csapatok túlélőképességén múlik. Az ezzel kapcsolatos elgondolás alapján egyre jobban előtérbe kerül az autonóm lövegek rendszerbe állítása. A paladinprogram kísérleti eredményein keresztül bemutatta az elgondolás helyességét.

Az előadó az Öböl-háborúból vett példákkal bizonyította, hogy a modern vezetési-felderítési rendszer és a vele összekapcsolt fegyverzet a számszakilag nagyobb mennyiségű, nagyobb lőtávolsággal rendelkező lövegek ellen lényegesen eredményesebb volt és e mellet a viszonylag alacsony lőszerfelhasználás a logisztikai támogatás terheit messzemenően enyhítette. Szólt a tüzérfelderítés kérdéseiről és megemlítette, hogy a modern tüzérség a jövőbeni rendszereivel képes lesz a felderítés végrehajtására a hadtest és a hadosztály felelősségi körzetének mélységében egyaránt. (1. ábra) A tüzérfelderítő eszközök teljesítményét szemlélteti az ábra, ahol a különböző típusú felderítőerők együttes tevékenysége eredményezi a teljes mélységi felderítést.

Kiemelte, hogy a manőverező harc során a tüzérség hatékony bevetésében nagy szerepe van az eszközök reagálóképességnek. Különösen fontos a szerepe az ellentüzek lövésében, hiszen ezen a tüzérség túlélőképessége múlik. A lövegek túlélőképességét a tüzelőállásban eltöltött idő is nagyban befolyásolja. A következő ábra bemutatja az autonóm lövegek és az önjáró lövegek közötti reakciókülönbségeket (2. ábra).

Az ábráról jól leolvasható, hogy a gépesített lövészdandároknál rendszeresített 2 SZ 1 löveg majdnem olyan teljesítménymutatóval rendelkezik, mint az M 109 löveg. Hangsúlyozta, hogy ez azért is fontos, mert amíg az M 109 lövegek többsége navigációs berendezéssel bármikor, megállásból is képes ezt az időt tartani, addig nálunk hosszú ideig tartó bemérő és egyéb előkészítő munkát kell végezni. Külön szólt a kilőhető lőszermennyiségről, ahol a különbség 40% -os.

Az amerikai szemlélet a tűztámogatás egyes kérdéseiről című előadás keretében Garas László őrnagy a Magyar Honvédség jelenlegi tűztámogatási rendszerének helyzetéből eredő néhány problémára hívta fel a figyelmet. Elsősorban azokról a kérdésekről szólt, amelyek többek között a Nemzetvédelmi Egyetemen a gyakorlati feladatok kidolgozásánál és diplomamunkák készítése során vetődtek fel. Ezek a kérdések mutattak rá arra, hogy melyek azok a pontok, ahol minél előbb lényegi változásokra van szükség ahhoz, hogy a leghatékonyabban nyújthassunk időbeni és pontos tűztámogatást a manővererők részére.

Kiemelte, hogy az időbeniségen és a pontosságon túlmenően legalább akkora, ha nem nagyobb jelentősége van a gazdaságosságnak. Megemlítette, hogy még a stabil gazdasági hátérrel rendelkező hadseregeknél is – mint pl. az USA hadereje – elsődleges szempont, hogy adott cél pusztítása mennyire gazdaságos, illetve melyik az az eszköz és módszer, amelynek alkalmazásával a legkisebb költséggel a legnagyobb hatásfok érhető el. A tábori tüzérség alkalmazása során a költségek jelentős részét a felhasználandó lőszermennyiség teszi ki.

 
1. ábra: A tüzérfelderítő eszközök teljesítménye

Előadásában további két területről beszélt. A célok felderítésének és megfigyelhetőségének problémája, illetve a nem megfigyelhető célok pusztításának problémái és ennek logisztikai aspektusai, kiemelve a lőszerellátás és -utánpótlásból adódó problémákat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a NATO-tüzérség alapvetően megfigyelhető célokat pusztít. A célok láthatóvá tételéhez nagy teljesítményű felderítő és vezetési rendszereket alkalmaznak. Konkrét számadatokkal bizonyította, hogy a felderítés eredményei milyen mértékben hatnak a lőszerfelhasználásra a megfigyelhető és a nem megfigyelhető célok pusztításakor.

Legvégül megállapította, hogy a célok megfigyelhetővé tételével lényegesen csökkenthető a kilövendő lőszermennyiség, minél előbb a kor színvonalának megfelelő felderítőeszközökkel kell tehát ellátni a Magyar Honvédség tüzérségét. Ez azonban független kell legyen attól, hogy milyen irányban indul meg a tüzérségi lövegek fejlesztése (a meglévőket fejlesztjük vagy más típusokat állítunk rendszerbe).

Az előadás-sorozatot két külföldi előadó zárta le. Hubertus von Rohr alezredes, a német katonai attasé helyettese a német tüzérségnek a nemzetközi együttműködésbe való betagolódásáról szólt. Felvázolta azt a szerteágazó együttműködési területet, amit a NATO-tagság elvár a tüzérségi tűztámogatás egyes kérdéseinek egységesítése területén. Hangsúlyozta, hogy a német tüzérség számos nemzetközi feladata az évek során bővült ki, és a magyaroknak, mint a szövetség új tagjának nem szabad ezektől megrettenni. Elmondta azt, hogy saját tapasztalatból tudják: mennyire fáradságos az integrálódás a szinte áttekinthetetlen NATO-struktúrába. Mennyire időigényes a legfontosabb és a helyes munkacsoportok megkeresése, különösen az új tagok számára és mekkora személyi és munkaráfordításra van szükség ahhoz, hogy az elején akár csak lépést tudjanak tartani, később pedig érvényesíteni tudják nemzeti befolyásukat a szövetségen belül. Befejezésül hangsúlyozta, hogy ebben a folyamatban, habár a ráfordítás talán nem térül meg rögtön érezhetően, de minden egyes nemzetközi szakmai megbeszéléssel és nemzetközi bevetéseken való részvétellel a megszerzett tapasztalatokat nyereségként alkalmazhatjuk majd a nemzetközi tevékenységünkben.

 
2. ábra: Az önjáró lövegek reakcióidejének összehasonlítása

Következő előadó Antonello Ves Paziani őrnagy, a ZMNE vezérkari tanfolyamának olasz hallgatója az olasz haderőn keresztül a tűztámogatás elemeit, szervezeteit, folyamatrendszereit elemezte és mutatta be a hallgatóságnak. Előadásában szemléletesen vázolta az olasz tüzérség szervezetét, rendeltetését és általános feladatait, majd konkrétan az olasz tüzérségi tűztámogatásról szólt. A tüzérség rendszerében négy komponenst különböztetett meg (3. ábra). Ezek a terület- és célfelderítés, a tüzérségi eszközök és lőszerek, a vezetés, irányítás és technikai támogatás és a logisztikai támogatás.

Megemlítette, hogy a tűztámogatás hatékonysága Olaszországban is, mint mindenhol, a rendelkezésre álló összes tűzeszköz tüzének hatékony tervezésén alapszik.

Kiemelte, hogy az általa megfogalmazott alapelvek az olasz doktrína alapelvei. A doktrína azonban nem dogma, alkalmazkodva a modern hadműveletek új szükségleteihez, azt mindig modernizálni kell. Az alkalmazkodás (változtatás) a fegyvernemi igazgatóság feladata. A változtatásnál két dologból indulnak ki. Az első a NATO és nemzeti szárazföldi doktrína folyamatos modernizálása. A második pedig azok a tapasztalatok, amelyekre az olasz haderő az elmúlt tíz évben szert tett a különböző hadszíntereken.

Példaként megemlítette, hogy az utóbbi években nagyon fontossá vált a harctéren a tüzéregységek megfelelő védelme az ellenség légi és szárazföldi tűzcsapásaitól (ellencsapásaitól). A probléma megoldására két dolgot alkalmaznak. Az első az úgynevezett „lőj és tűnj el!” vezérelv, ami azt jelenti, hogy maximum háromperces tűzfeladat végrehajtása után gyorsan át kell manőverezni a lövegekkel az új tüzelőállásba, váltóállásba. A második pedig a nagyobb mértékű szétbontakozás és az álcázás, amelynek következtében egy osztály elhelyezése a 2,5 kilométeres sávot is elérheti.


3. ábra: A tüzérség rendszere

Új feladatként említette a tüzérség egyre gyakoribb részvételét a békefenntartó hadműveletekben. Ennek példájaként megemlítette, hogy az olasz tüzérség is egy üteggel jelen van Szarajevóban, a NATO-hadművelet kezdetétől. Hangsúlyozta, hogy a békefenntartó hadműveletekben a tüzérség feladata sokrétű, így feladata lehet az elrettentés, a gépesített csapatok tűztámogatása, az ellentüzek lehetősége és az együttműködés a terület felderítésében.

Befejezésül sok sikert kívánt a Magyar Honvédség átalakítási folyamataihoz és ahhoz, hogy magyar tüzérség rövid időn belül zárkózzon fel a NATO fejlett országai tüzérségének szintjére. Kihangsúlyozta, hogy a konferencia vitaanyaga és a konferencián elhangzottak meggyőzték arról, hogy az elméleti alapok rendelkezésre állnak, a magyar haderő tüzérsége a legjobb úton jár. Előadásának értékét növelte, hogy magyarul adta elő gondolatait.

A rendezvény további részeként, a hozzászólások keretében, a magyar tüzérség fejlesztésével, az új fogalomrendszer kialakításával kapcsolatos vélemények hangzottak el. Ennek keretében Imre Jenő ezredes a tűztámogatás alapvető jellemzőiről beszélt. Dr. Enzsöl Gyula a megjelenő új fogalmak, fogalomrendszerek kialakításával kapcsolatban mondta el véleményét. Gazsó Imre nyá. ezredes kritikus szemmel szólt a tűztámogatás kérdésének problémaköréről. Mamusich György hozzászólásában a NATO kompatíbilis tüzérségi radar, az ARTHUR röppálya-felderítő lokátor alkalmazási előnyeire hívta fel a jelenlévők figyelmét. Szólt arról, hogy a magyar ÁRPÁD tábori tüzér-tűzvezető rendszer és a norvég ARTHUR tüzérségi felderítőradar együttműködési lehetőségének kialakítása már folyamatban van. Legvégül Adamis Gábor az önjáró lövegek és vezetési pontok fűtésével és klimatizálásával kapcsolatban szólt a lehetőségekről.

Kálmán Ferenc dandártábornok elnöki zárszavában kiemelte, hogy a tüzérfegyvernemen belül most már évek óta nagyon eredményes kutatómunka folyik, amelynek végterméke az évente megrendezett konferenciákon jól kimutatható. Kifejezte reményét, hogy a konferencia tapasztalatai, az ott elhangzott elvek, módszerek minél gyorsabban beépülnek a fegyvernem átalakítási folyamatába.

Társrendezvényként a konferenciával egy időben a Bundeswehr tüzérsége című kiállítás keretében a német szárazföldi csapatok tüzérségének szervezeti felépítését, az összfegyvernemi kötelékekbe való betagozódását, a legmodernebb fegyverrendszereit és azok teljesítményadatait mutatták be. Szemléltették a tüzérszakemberképzést biztosító német Idar-Oberstein-i tüzériskola működési rendjét is. A kiállításhoz a felhasznált anyagot a német katonai attasé hivatal biztosította. A másik kiállító a Webasto Hungária Kft. a Vezetési pontok, önjárólövegek fűtése és klimatizálása címmel bemutatta azokat a berendezéseket, amelyeket a Bundeswehr fegyverrendszereibe alapfelszerelésként beépítettek.

Befejezésül: tudjuk, hogy ezek a lépések, amelyeket a konferenciák, a konzultációk jelentenek, nagyon kicsik. Meggyőződésünk azonban, hogy ezek nélkül a mai átalakulási folyamatban előrelépni nem lehet. Bízunk benne, hogy a tüzérség rendszerének teljes vertikuma kiegyensúlyozott fejlesztés előtt áll, amelynek végeredményeként biztosítható a magyar tüzérség hatékony alkalmazása a nemzeti és a szövetségi feladatok végrehajtásában egyaránt. A konferencián elhangzottak és a megjelenő írásos konferenciaanyag ajánlásai ehhez a feladathoz járulnak hozzá.