Rácz Elemér

Az ASOC^* alkalmazásának lehetősége a légvédelmi eszközök harc- és fegyverzetirányítási rendszerében  

A légi támadó eszközök és a légvédelmi eszközök szembenállását a 60-as évektől a 90-es évek végéig tartó helyi háborúk tapasztalatai szerint nagy térbeli méretük, gyors lefolyásuk, irányultságuk és magas dinamizmusuk jellemzi. A külföldi szakértők véleménye szerint a légvédelmi eszközök alapját a különböző típusú és rendeltetésű légvédelmi rakétakomplexumok alkotják, amelyek a különböző légvédelmi alegységek fegyverzetét képezik.

A légvédelmi rakétaalegységek harctevékenységének alapvető formája a légvédelmi harc. A harctevékenység sikeres megvívásának egyik alapfeltétele a harctevékenység mindenoldalú biztosítása, amelynek egyik alkotóeleme a rádiólokációs biztosítás. A légi helyzetről szóló információ minőségi mutatói nagymértékben befolyásolják a harctevékenység sikerét.

Az információ mint az objektív világ, az ember és az általa létrehozott számítógép tárgyainak, jelenségeinek, folyamatainak egyik alapvető sajátossága, abban a képességében mutatkozik meg, hogy érzékeli a belső állapotot és a külső közeg hatását, adott időre megőrzi a kapott adatokat, átalakítja azokat és továbbítja más tárgyaknak, jelenségeknek, folyamatoknak és embereknek. Az ember bármilyen tevékenysége egy kiszélesített információs mezőn folyik, amely folyamatosan hat az ember érzékszerveire.

Információk alatt tágabb értelemben az adatok, jelek és hatások tetszőleges összességét értjük, amelyet bármilyen rendszer vagy objektum kívülről érzékel (bemenő információ), kiadja azt a környező közegnek (kimenő információ), vagy saját magában tárolja (belső információ).

Minden anyagi objektum és folyamat, amely forrása és hordozója vagy igénylője az információnak (vagy az lehet), az információk hatása alatt van. Képletesen szólva az információ a visszatükrözött változatosság, más szavakkal az információ ott van, ahol változatosság van. Amennyiben az objektumok nem különböznek egymástól, akkor azok nem tartalmaznak információt és fordítva, minél nagyobb az eltérés az elemek között, annál nagyobb bennük az információk összessége, amely nem lehet nagyobb, mint amit lehetővé tesz a változatosság foka.

Minden vezetési folyamat elsősorban az információ képzését, átalakítását és felhasználását foglalja magában. A csapatvezetési és a harceszköz-vezetési rendszerekben az információ a gondolatok, elhatározások, utasítások, intézkedések, parancsok, jelentések hordozója, ezért hiánya esetén az ilyen rendszerek működése gyakorlatilag nem lehetséges.

Egy meghatározott vezetési rendszerben felhasznált információnak tartalma szerint biztosítania kell az adott feladatok megoldását, rendelkeznie kell a kódolás egységes – a saját és más együttműködő rendszerek nyelvének megfelelő – elvével, és a rendszerben, keringve csökkentenie kell a vezetési tevékenység megoldásának bizonytalanságát.

Az információ mindig kapcsolatos a vezetési folyamattal, magával a vezetési rendszerrel, és jellemzi a vezetett alrendszer lehetőségeinek mértékét. Az információ elemzéséhez annak fő ismertetőjelét, adott esetben rendeltetését kell kiinduló alapnak tekinteni és ennek alapján kell elvégezni az információ elemeinek osztályozását. A harcászati információkat mindenekelőtt a harchelyzet elemei szerint vizsgálják, amelyeket elhatározásának meghozatala előtt a parancsnoknak értékelnie kell.

Az információt feloszthatjuk

• rendeltetésük szerint: felderítési, harci, tájékoztató és beszámoló információkra;
• az információ forrásai szerint: a rádiólokációs, a passzív lokációs, a rádiótechnikai eszközökre, valamint a vizuális megfigyelésre;
• az ábrázolás helye szerint: egyéni és kollektív felhasználású eszközökre, a híradó eszközök kimenő berendezéseire és egyéb eszközökre.
• a feldolgozás jellege szerint: elsődleges, másodlagos, harmadlagos és a feldolgozás módszerei (automatikus, automatizált stb.) szerinti információkra;
• az információ minősége szerint: pontosság, ütemezés, késési idő, megbízhatóság, a szükséges terepszakaszon távolság és magasság szerinti kiadás;
• sürgősségi foka szerint: különösen fontos, soron kívüli és folyó információk.

Az információk minőségi jellemzői jelentős hatással vannak a tűzvezetés hatékonyságára, ezért a vezetési rendszerben  mind a feldolgozás, mind a továbbítás folyamatában szükség van az információk minőségének javítására.

Napjainkban a tűzvezetési rendszerekben a légi helyzetről szóló információk alapvető forrásai a különböző típusú rádiólokátor-állomások, és ennek megfelelően gyakran alkalmazzák a harctevékenység rádiólokációs biztosítása terminológiát.

A légvédelmi csapatok harctevékenységének eredményességét nagymértékben befolyásolja az a késedelmi idő, ami a légi cél felderítése, azonosítása, az adatok továbbítása és tüzelés kezdőelemeinek meghatározásából adódik össze.

A légvédelmi tüzérség kialakulásától kezdve a legnagyobb problémát a „nagy sebességgel” mozgó célok megsemmisítése jelentette. A tüzérségnél használt lőeljárásokat teljesen át kellett alakítani, mivel mozgó cél esetén nincs lehetőség az úgynevezett belövés alkalmazására.

Az első világháború idején a légi cél mozgásparamétereinek megállapítása után a tüzelést a vezényszó-táblázat segítségével hajtották végre, amely tartalmazta a különböző távolság-, magasság- és sebességértékeknek megfelelő előretartási és lövedékbeállítási értékeket. A cél mozgásparamétereinek a meghatározásához a tábori tüzérségnél alkalmazott 2 m-es távmérőt, 100–150 cm-es légvédelmi fényszórót használtak. A cél sebességét becslés alapján határozták meg

A két világháború közötti időben a légi támadóeszközökével párhuzamosan megtörtént a légvédelmi tüzérség fejlesztése is. Ez elsősorban az új légvédelmi tüzéreszközök és lőszerek, illetve parancsnoki műszerek kidolgozására koncentrálódott.

A fejlesztés eredményeként a harmincas évek közepétől rendszeresítették a Gamma–Juhász lőelemképzőt. A kifejlesztett lőelemképző nem volt más, mint egy automatizált vezényszótáblázat. Szerkezeti felépítését tekintve egy mechanikus differenciálómű. A szerkezet automatikusan meghatározta a cél mozgásparamétereit és ezek alapján kiszámította a tüzelés kezdő elemeit. A harmincas évek közepére megszervezték mind a honi, mind a csapatlégvédelmi rendszert. A felállított figyelő- és jelentőszolgálatok feladata:

• a légi ellenség felderítése;
• a csapatok és a légvédelmi eszközök értesítése feltűnésükről és mozgási irányukról;
• a saját vadászok rávezetése a légi ellenségre;
• a polgári védelem riasztása.

Ezeket a feladatokat légvédelmi szakfelderítők és csapatfelderítők hajtották végre. A légvédelmi felderítők földifigyelőőrs-rendszert létesítettek, jelentésgyűjtő állomást szerveztek az elöljáró szervek és csapatok, valamint a polgári védelem értesítésére.

A rádiólokátorok megjelenésével és a légvédelmi eszközök mind szélesebb körű alkalmazásával ugrásszerűen megváltoztak a tűzvezetés minőségi mutatói.

A rádiólokációs eszközök tömeges méretű katonai alkalmazásával párhuzamosan megnőttek a vele szemben támasztott elvárások. Ez alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészt a napjainkban rendszeresített új fegyverrendszerek hatékonyságával szembeni nagyon magas követelményekre, másrészt a rádióelektronikai harc figyelembevételéből fakadó igényekre.

Ezen igények és követelmények a következőkben foglalhatók össze:

• A felderítőképesség fokozása, amelynek összetevői: a hatótávolság, a pontosság, a felbontóképesség és az áteresztőképesség.
• A megbízhatóság növelése: a felderítendő térség biztonságos lefogása, az egyértelmű célindikálás, a téves riasztások elkerülése és a meghibásodások minimális szinten tartása.
• A zavarvédettség fokozása, amely a passzív és aktív zavarok elleni fokozott védettséget és a zavar elhárítását jelenti.
• A többfunkciójú rádiólokátorok kifejlesztése, vagyis egy időben több feladat végrehajtása, úgymint: felderítés, célkövetés, rávezetés, tűzvezetés stb.

A korszerű rádiólokátoroknál a számítógépeket nemcsak az antennarendszerek vezérlésére alkalmazzák. Számítógépekkel szabályozzák az adás minden műveletét, a célról visszavert jelek vételét és a légi helyzet értékelését is.

A korszerű rádiólokátoroknál számítógépek vezérlik

Az adó oldalon:

• a kisugárzott jelsorozat optimális paraméterértékeinek a megválasztását;
• az impulzusismétlődési frekvenciát és az impulzus szélességét;
• a jelspektrum szélességét meghatározó, változó vivőfrekvenciájú pillanatnyi értéket és a belső impulzusmodulációt;
• a kisugárzott elektromágneses hullám polarizációját;
• a sugárnyaláb irányítottságának elektromos formálását;
• a kisugárzott nagyfrekvenciás impulzus teljesítményének nagyságát;
• a felsorolt paraméterek optimális összehangolását.

A vételi oldalon:

• a célról visszavert jelek digitális feldolgozását (a koordináták meghatározását);
• a céladatok egyéb, a számítógépbe korábban betáplált adatokkal való összehasonlítását;
• a légicél-információk továbbítását hadműveleti központokba;
• aktív és passzív zavarok észlelése esetén optimális jelsorozatok megválasztását;
• légi célok azonosítását.

A légi helyzet értékelése során: a felderített légi célok elosztását célkövetésre, célelfogásra és automatikus rávezetésre.

A számítógépek alkalmazása tette lehetővé, hogy napjainkban megjelentek a teljesen automatikusan működő rádiólokátorok, megnövekedett célfelderítő képességük és felgyorsult az adatfeldolgozás sebessége.

A 90-es években a Magyar Honvédség légierejénél – a több megszűnő és a rendszerből kivonásra került repülő-, légvédelmi rakéta és radartechnikai eszközök mellett – korszerűsítés címén két eszközrendszer került rendszeresítésre. Az orosz államadósság egy részéből 28 db MiG–29 típusú vadászrepülőgép, illetve a NATO Békepartnerségi programja alapján az USA által felajánlott „Légtér-szuverenitási Hadműveleti Központ” (ASOC).

Az ASOC rendszer teljes kiépítése esetén a következő mennyiségi és minőségi mutatókkal rendelkezne:

• a plotadatforrások száma: 15 radar;
• összes plot: 4000/12s;
• ASOC – ASOC csatolóberendezések száma: 7 db (LINK–1);
• egyéb digitális csatolóberendezések száma: 13 db;
• 1 db polgári légiforgalmi irányítás (CATC) célpályák;
• 3 db LINK–1;
• 1 db GLÓRIA-hoz;
• 3 db GLÓRIA-tól;
• 1 db LINK–11 (a NATO AEW rendszerei felé);
• 1 db CATC a repülési tervekhez;
• 3 db légvédelmi rakéta;
• útvonal-kapacitás 400 track.

A vázolt ASOC-képességek biztosítására olyan adatátvitelre van szükség, amely lehetővé teszi a nemzeti légtérben kialakult légi helyzet teljes és valós idejű ábrázolását, az információk továbbítását a szomszédos országok ASOC-berendezéseihez, a NATO hadműveleti központokhoz a nap 24 órájában. Az adattovábbításra használt áramköröknek olyan minőségűeknek kell lenniük, hogy biztosítsák az átvitel megbízhatóságát, hibátlanságát.

Ennek érdekében minden egyes radartól szükség van az ASOC-hoz adatkommunikációs kapcsolatra a plotinformáció továbbítására. Az információáramlás digitalizált formában történik, az áramlás sebessége függ a radar típusától, a digitalizálás kivitelezésétől és műszaki adataitól.

Nagyon fontos követelmény, hogy a felderítőradarok, amelyek közvetlenül adatokat szolgáltatnak az ASOC részére, digitális kimenettel rendelkezzenek. A jelenleg üzemelő TPX–54 IFF rendszernek digitális kimenőjeleit közvetlenül az ASOC-hoz kell biztosítani.

A háromdimenziós radaroknak digitális felderítési és IFF adatokkal megerősített felderítési adatokat kell biztosítani a rendszer működéséhez megfelelő mennyiségben és formátumban. A CATC radaroknak digitalizált szekunder radar–plotadatokat, valamint szekunder radaradatokkal alátámasztott felderítő radarinformációt kell biztosítaniuk.

Mindegyik radarral szemben követelmény, hogy az ASOC-csatolóberendezés bemenőpontján az összes jelentés nem lehet több 350-nél 10 s-os letapogatási idő alatt (a CATC-nál 12 s). A nagy hatótávolságú kommunikációval szembeni követelmény, hogy biztosítsa a beszéd-összeköttetést és az adatátvitelt. Hangösszeköttetés szükséges:

• a vezetési/harcálláspontokhoz a koordináláshoz, a harcintézkedések kiadásához, valamint a korai előrejelzésre és riasztásra, a tevékenységek és a készültségi állapot jelentésére, az erőforrások elosztására;
• a CATC részére a repülés koordinálására és a repülőgépek azonosítása céljából;
• a szomszédos országok ASOC-berendezéséhez;
• a NATO hadműveleti központjaiba
• a légi bázisok és repülőterek irányába, ahonnan elfogóvadászok és egyéb más repülőgépek irányítása történik, hogy a parancsok kiadhatók és a készültségi állapotok elrendezhetők legyenek, valamint biztosítsa a jelentést a feladat végrehajtásról, a repülőgépek állapotáról és harcászati tevékenységről;
• a légvédelmi rakétaálláshelyekhez a tűzmegnyitási parancs kiadására, a cél kijelölésére, továbbá a feladat-végrehajtás eredményeinek és a tűzeszköz/fegyverzeti eszközök állapotának jelentésére;
• a NATO korai előrejelző és riasztó rendszerének földi berendezéseihez.

A követelményeknek megfelelően az adatforgalom biztosítására adatcsatornákat kell biztosítani az alábbi helyekre:

• radarálláshelyekre a radarplot továbbítására;
• a honi harcálláspontokra;
• a polgári légi forgalom irányítóeszközeihez;
• a légvédelmi rakétaálláshelyekre, a célmegjelölési adatok, a tűzmegnyitási parancsok digitalizált kiadására, a harcfeladat végrehajtása eredményeinek és a fegyverzet állapotának jelentésére.

A továbbiakban vizsgáljuk meg az ASOC rendeltetését, működési elvét, valamint azt, hogy milyen paraméterei teszik lehetővé, hogy egy adott szituációban bevonható a fegyverzet irányításába, valamint a légvédelmi rakétakomplexumok tűzvezetésébe.

Az ASOC alapvetően békeidőszakban funkcionáló rendszer, amelynek feladata a légtér szuverenitásának ellenőrzése és biztosítása. A rendszer a katonai és a polgári radaroktól beérkező digitalizált célpontjelentéseket (plot) vagy útvonaladatokat (trackadatok), valamint a polgári légi forgalomirányító központból, szektorközpontból, számítógépen keresztül kapcsolódó más ASOC–októl és NATO hadműveleti központokból beérkező útvonaladatokat feldolgozva, a rendelkezésre álló repülési tervinformációkkal egyeztetve állítja elő az azonosított, integrált légi helyzetképet.

Az ASOC-rendszer feladatait kétoldalú kapcsolatrendszerben hajtja végre az alábbiak szerint:

• a NATO hadműveleti központokkal: koordinálás, korai előrejelzés, trackinformációk;
• a harcálláspontokra a GLÓRIA rendszeren keresztül: légi helyzet, állapotinformációk, korai előrejelzés, parancsok, eljárások, erőforrás- és célelosztás, készültségi fok;
• a korai előrejelző rendszerrel: koordinálás, korai előrejelzés, trackinformációk;
• a földi telepítésű légvédelemmel (GBAD): alkalmazási foglaltság: célkiadás, a bevetés eredményei, fegyverek állapota;
• a légvédelmi repülőcsapatokkal: alkalmazási foglaltság, elfogás irányítása, a bevetés eredménye, repülőgép-állapot, harcászati bevetésinformáció, készültségi fok, légiharcparancsok;
• a MATHIAS rendszerrel: repülési tervek, polgári repülési adatok;
• más képviseletekkel: időjárás, hírszerzés, közös biztosítás koordinálása;
• radaroktól vagy regionális harcálláspontoktól: a légi cél helyzetének, magasságának, azonosításának adatai.

Az előbbiekben leírt kapcsolatrendszernek köszönhetően az ASOC tehát rendelkezik olyan képességekkel, amelyek biztosítják: az integrált légi helyzet fenntartását, az útvonal képzését, az azonosítást, a fenyegetettség megbecsülését, a fegyverek hozzárendelését, a fegyverek irányítását, a harcvezetést.

Annak érdekében, hogy a rendszer alkalmazható legyen fegyverzet irányítására, nagy megbízhatósági és hatékonysági tényezővel rendelkező adat- és jelfeldolgozó rendszerrel kell rendelkezni. Az ASOC jelfeldolgozásának a menete az alábbiakban foglalható össze.

A bemeneteire a különböző információs csatornáktól (Link–1 adatcsatorna kódolási és forgalmazási módszer; ASTERIX adatcsatorna, amin keresztül az ASOC és a bekötött radarok, országos / regionális vezetési központok és a polgári légi irányítási központ közötti digitális üzenetváltás folyik) céljel- és útvonaladatok érkeznek (plot és track). A céljeladatok a forrásuk jellegétől függően vagy az aktív vagy a passzív tackkövetésre kerülnek, amelyek kimenőjelei a helyi trackek, illetve a passzív trackek. A beérkező helyi, távoli és passzív trackek alapján megkezdődik a trackkezelés, amely során a következők kerülnek végrehajtásra:

• elsődleges feldolgozási funkciók;
• interface-beállítás és a bemenő adatok jóváhagyása;
• plotadatok előfeldolgozása és előkészítése;
• a cél trackjének a követése;
• trackkezelés;
• magasságfeldolgozás;
• koordinátaátszámítás.

A fentieken kívül a polgári és katonai repülési tervek alapján azonosítják az útvonalakat. A jelfeldolgozás eredményeként a kimeneten megkapjuk az azonosított légi helyzetképet.

A fegyverzetirányítás szempontjából nagyon fontos az a tény, hogy az azonosítás során olyan információk állnak a felhasználó rendelkezésére, amelyek megkönnyítik a tűzvezetés bonyolult folyamatának irányítását. Az ASOC-rendszertrack azonosítói az alábbi típusokból kerülnek ki:

• pending olyan rendszertrack azonosítója, amelyet az azonosítási feldolgozás során eddig még nem sikerült biztonsággal azonosítani. Minden célpálya automatikusan ezt az azonosítót kapja, amelyik belép a rendszerbe és előtte nem kapott semmilyen azonosítót;
• unknwn rendszertrack-azonosító, ami azt jelzi, hogy a hozzátartozó track a felállított azonosítási kritériumok és eljárások alapján az előírt időhatáron belül biztonságosan nem azonosítható;
• friend olyan rendszertrack azonosítója, amelyről a rendszer megállapította, hogy honi, illetve baráti ország katonai vagy polgári repülőgépéhez tartozik;
• kilo olyan rendszertrack azonosítója, amelyről a rendszer megállapította, hogy különleges küldetést végrehajtó katonai vagy polgári repülőgéphez tartozik;
• interceptor olyan rendszertrack azonosítója, amelyről a rendszer megállapította, hogy olyan katonai vadászrepülőgéphez tartozik, aminek feladata lehetséges vagy valószínűsíthető fenyegetést jelentő légi célok elfogása;
• hostile olyan rendszertrack azonosítója, amelyről a rendszer az azonosítási eljárások során megállapította, hogy ellenséges repülőgéphez tartozik;
• hostile jammer rádióelektronikai ellentevékenységet folytató ellenséges repülőgép rendszertrackje;
• faker olyan rendszertrack azonosítója, amely egy légvédelmi gyakorlat keretében ellenséges légicélt szimuláló saját repülőgéphez tartozik;
• faker jammer olyan rendszertrack azonosítója, amely egy légvédelmi gyakorlat keretében ellenséges rádióelektronikai zavart használó ellenséges repülőgépet szimuláló saját repülőgéphez tartozik;
• x-ray nem szövetséges ország repülőgépéhez tartozó rendszertrack azonosítója;
• zombie határ menti felderítést végző baráti katonai repülőgéphez tartozó rendszertrack azonosítója.

A célmegjelölési és tűzeszköz-kiválasztó funkció a kezelő tevékenységének megfelelően biztosítja a teljes és valós idejű helyzetismeretet. Ebbe beleértendő az ellenséges, ismeretlen (azonosítatlan) légi jármű és a folyamatban lévő tűzeszköz-foglaltsági státus, amelyek lehetővé teszik a fenyegetettség értékelését és az időbeni megalapozott döntéshozatalt a megfelelő védelmi reagáláshoz. A célmegjelölést végző személy rendelkezik olyan információkkal, mint a légi bázis és a légvédelmi rakétaálláshely státusa, az elfogó és a légvédelmi rakétarendszer státusa, a folyamatban levő tűzeszköz–cél párosítás és a feladat-végrehajtás pillanatnyi helyzete.

A célmegjelölés mindaddig érvényben marad, amíg a harcálláspontok nem jelentik a célra irányuló tevékenység eredményét vagy amíg a célmegjelölést nem törölték.

A kezelő által bevitt, a fegyverzetek részére történő célmegjelölést és a tűzeszköz–cél párosítást a rendszer automatikusan karbantartja, a bevitt elfogóvadász- és légvédelmi rakéta-feladatvégrehajtás eredményei táblázatos formában jelennek meg, ami alapját képezi a harcfeladat-végrehajtás eredményei összesítése elkészítésének.

Ezenkívül a számítógépre telepített szimulációs funkció biztosítani fogja a szimulált repülőgépek bevitelét is.

A kiképzési és gyakorlatirányító üzemmód lehetőséget biztosít különböző célpályák szimulációs beállítására és az imitált céloknak a légvédelmi rakéta-harcálláspontokra továbbítására. Az így kialakított célpályák alapján lehetőség nyílik a tűzvezetés folyamatának vagy egyes elemeinek a gyakorlására.

FELHASZNÁLT IRODALOM:

1. Szabó Balázs: A légvédelem fejlődése a két világháború között; ZMKA, 1964.
2. Torda Endre: A légvédelem harcászatának alapjai; BJKMF, 1992.
3. Dr. Bimbó József: A légvédelem harcászata; Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1983.
4. Dr. Bimbó–Fakó–Könczöl: A korszerű légvédelem; Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1976.
5. George Millar: A nagy lokátorháború; Kossuth Kiadó, 1982.
6. ASOC-jegyzet, kézirat.
7. Tóth György: A nemzeti légtér-szuverenitási hadműveleti központ kiépítésének célja, funkcionális képességei és továbbfejlesztésének feladatai; Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 4. évfolyam, 1. sz., Budapest, 2000.