Turcsányi Károly-Mikula László

A katonai minőségügy helyzete

A katonai erő fenntartása, alkalmazhatóságának megőrzése és sajátos alkalmazása minden körülmények között különösen veszélyes üzemnek tekinthető. Gondoljunk csak a tömegpusztító fegyverek (magfegyverek, vegyi és biológiai fegyverarzenál) meglétére, terjedésére vagy akár csak a fegyveres kiképzésre, felkészítésre. Ezek a sajátosságok - mondhatni ősidők óta - megkülönböztetett figyelmet követelnek a hadseregek felszerelésében, ellátásában és fenntartásában. Egy fegyverraktár őrzése, egy lőszergyártó üzem működtetése, egy katonai alkalmazási terv elkészítése mindig is sajátosan feszes, szigorú rend szerint történik és mindezekhez kapcsolódóan a minőségnek közismerten kiemelkedő fontossága van.

A katonai minőségügy a haditechnikához, a hadiiparhoz és a hadikultúrához kapcsolódóan történelmileg messze visszavezethető. Írásos és ábrázolt nyomai vannak annak, hogy a hadak felszerelése és az ellátásukra szolgáló élelem, ruházat stb. mindig szigorú használhatósági vizsgálatnak, ellenőrzésnek volt kitéve. Ez a folyamat fejlődését tekintve az egyszerű érzékszervi ellenőrzéstől kiindulva, a mérésen, az anyagvizsgálaton át vezet a 20. század elején megjelent statisztikai ellenőrzésig, majd a mai, teljes körű minőségmenedzsmentig.

A csereszabatosság követelménye először Angliában a 19. század végén, a 20. század elején a fegyvergyártásban jelent meg, amely a nagy sorozatú gyártás és felhasználás szempontjából igen jelentős gazdasági kihatású követelmény volt, s már a szabványosítás előjelének tekinthető.

A második világháború során a haditermelés tette szükségessé a mintavételes ellenőrzés tudományos alapjainak lefektetését. Ennek érdekében dolgozták ki 1941-44 között a MIL STD 105 mintavételi szabványt, amelynek lényegét ma is világszerte alkalmazzák. A katonai minőségügy - tágabb értelemben - ettől az időszaktól számíthatja kezdetét. A minőségügy szempontjából ezt olyan meghatározó események jelzik, mint az Amerikai Egyesült Államokban a Háborús Termelési Tanács minőség-ellenőrzési-továbbképzési programjának meghirdetése és megvalósításának lépései. E folyamat részeként alakul meg 1943-ban az USA-ban a Minőségügyi Mérnökök Egyesülete, majd 1946-ban az Amerikai Minőségszabályozási Társaság.

Japánban úgyszintén már a második világháború elején meghatározó személyiségek munkássága kapcsolódott a haditermeléshez, ezáltal a katonai minőségügyhöz. Elegendő példaként csupán Ishikawa nevét megemlíteni, aki ebben az időszakban a haditengerészet megrendeléseit ellenőrizte.

Más országokhoz hasonlóan Magyarországon is volt a második világháború időszakában olyan szervezet, amely a katonai átvételi feladatokat látta el. A Katonai Átvételi Intézet alaprendeltetése a hadfelszerelések egy széles körének minőségellenőrzése volt. Nem az intézet létének vagy hibás működésének tudható be, hogy a hadtörténelem a magyar hadsereg hadfelszereléséről nem minden esetben ír az elismerés hangján. Éppen a minőség-ellenőrzés hiányainak tudható be, hogy előfordultak olyan esetek, amikor a veszteség oka nem az ellenség, hanem például a magyar katona öltözetének rossz minősége volt.

Az 1950-es évektől kezdve a Haditechnikai Intézet, majd az egyes anyagnem-felelős főnökségek (fegyverzeti, vegyvédelmi, gépjármű stb.) alárendeltségébe tartozó anyagátvételi osztályok végezték az ipar által előállított haditechnika, hadfelszerelés ellenőrzését, minősítő vizsgálatát és átvételét. 1962-től, kormányhatározat alapján, katonai üzemi megbízottak (KÜM) végezték a hadiipari üzemekben a termelés ellenőrzését és a minőség értékelését. A KÜM-tevékenység a gyártás feltételeinek ellenőrzésére is kiterjedt és miután a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozott, irányítása a katonai legfelső vezetés szintjéről valósult meg, de a tevékenysége a gyártó és a javító üzemekben a megrendelőtől és a gyártótól független volt, ami biztosította a minősítés és ellenőrzés objektivitását.

1985-től a fegyverzeti és technikai szolgálati ágak (haditechnikai szakterületek) integrációját követően a Magyar Honvédségnél központosították a haditechnikai anyagok és eszközök minőségvizsgálatát és ellenőrzését. Ezt a feladatot a Fegyverzeti és Technikai Anyagátvételi Központ (FVTAK) igen jelentős létszámmal, mintegy 350 fő hivatásos és polgári állománnyal végezte.

A rendszerváltást követően 1990-ben alakult meg a FVTAK helyett az MH Minőségtanúsító Intézete (MITI) - lényegesen kisebb létszámmal. Szervezetében és feladatkörében ugyanakkor már megjelentek a minőségbiztosítás új elemei.

A szemléletváltást a katonai minőségügyben leginkább az mutatja, hogy a MITI működésében irányt vett a tárca vonzáskörébe tartozó gazdálkodó szervezetek (HM-részvénytársaságok stb.) minőségbiztosítási rendszerének minősítésére, tanúsítására és a katonai szállítók minőségbiztosítási rendszereinek vizsgálatára. Éppen ennek érdekében az intézet megszerezte a magyar nemzeti rendszerben az akkreditált vizsgáló szervezeti státuszt. Az intézet tehát már a rendszerszemléletű minőségbiztosítást képviselte és működése a minőségbiztosítási rendszertanúsítás irányába lépett előre.

1993-ban a minőségtanúsító intézet állományából mintegy 50 szakértő került át az időközben felállított Magyar Honvédség Gazdálkodási Hivatalába. E szervezeten belül a katonai minőségügyi feladatokat a Minőség-ellenőrzési Főosztály látta el, amely később 30 főre csökkentett létszámmal Minőségbiztosítási Igazgatóságként folytatta és végzi ma is munkáját.

A Magyar Honvédség stratégiai felülvizsgálata jelenleg folyamatban van. Az ezt követő átszervezés katonai minőségügyet érintő követelményeinek a NATO minőségügyi rendszeréből és a nemzeti katonai minőségügyi hagyományokból kell következniük, az új rendszernek azzal kell harmonizálnia, együttműködnie.

A NATO minőségpolitikája, minőségbiztosításának alapvető szabályozói

A NATO minőségfilozófiája szerint a védelmi képesség a katonai működés és az alkalmazott eszközök, eszközrendszerek minőségétől függ. Ennek megfelelően a személyzet és a hadfelszerelés minőségét, a képességek magas szintjét minden feladatrendszerben és minden időszakban biztosítani kell.

A NATO - összhangban a tagországok nemzetgazdasági érdekeivel - több mint három évtizede meghirdette a szövetség közös biztonsága terén alkalmazásra ajánlott, egységesített minőségbiztosítási programját. A NATO előírja a tagországaiban rendszeresített eszközök minőségének és megbízhatóságának elvárt, standardizált követelményeit és azt ajánlja a tagországoknak. Gondolkodásmódjának középpontjában az élettartam-(életpálya) szemlélet áll, amely a szükséglet megfogalmazásától a disposalig (recyclinggel) bezárólag a teljes élettartamot átfogó minőségbiztosítást vár el.

Az élettartammodell alapvető rendezőelvkénti kezeléséből következik, hogy a minőség ügyét mindazon szereplőkre kiterjesztik, akik a katonai szükségletek kielégítésében már a követelmények megfogalmazásától kezdődően valamilyen formában részt vesznek.

Így a minőség szempontjából közös ügyet szolgálóknak tekintik: a harcászati-műszaki követelmények megfogalmazóit; a fejlesztőket, tervezőket; a gyártókat; a beszerzőket; a szállítókat; az ellátókat; a szolgáltatókat és az alkalmazókat; továbbá a kivonás és a disposal (recycling) közreműködőit.

Az élettartam-minőség és a teljes körű minőségmenedzsment biztosítása érdekében a felsorolt szereplőknek együtt kell működniük, követelményeiket össze kell hangolniuk, információikat a szükséges mértékben egymással meg kell osztaniuk.

Az együttműködést a katonai minőségügy területén a NATO a tagállamok által ratifikált szabványosítási megállapodások (STANAG-ok), a szövetségi minőségbiztosítási kiadványok (AQAP-k) és a szövetségi megbízhatósági és karbantartási kiadványok (ARMP-k) útján működteti.

A szabványosítási megállapodásokat a tagállamok - lehetőségeik figyelembevételével - kikötések nélkül vagy kikötésekkel ratifikálják (elfogadják, hatályba léptetik) és a bevezetésről ennek megfelelően gondoskodnak. Minden esetben indokolni kell, ha valamely tagállam egy szabványosítási megállapodást nem ratifikál.

A NATO-szabványosítás katonai minőségügyre vonatkozó legfontosabb alapegyezménye a STANAG 4107, amely a kormányzati minőségbiztosítás elveinek kölcsönös elfogadását tárgyalja. Ez a szabványosítási egyezmény meghatározza azokat a szakkifejezéseket és követelményeket, rögzíti azokat a folyamatokat és eljárásokat, amelyek alapján az egyik NATO-tagország védelmi (haditechnikai/hadfelszerelési) termékeinek megfelelő nemzeti minőségbiztosítását a másik tagországban elfogadják, hatályba lépteti továbbá az AQAP-ket. Egységes rendszert ír elő azokra a közös, szövetségi kiadványokra, amelyben az előzőekhez szükséges, azok feltételét képező részletkérdéseket, ellenőrzési és értékelési szempontokat, módszereket és követelményeket meghatározzák.

A NATO a nemzetközi szabványosítás dokumentumait saját szabályozásánál kiinduló alapnak tekinti. Ennek megfelelően a védelmi célú termékek beszerzésénél a megfelelő ISO dokumentumokat alapszabványokként alkalmazza. Előírja, hogy a minőségbiztosítás terén az AQAP-ket és a vele kapcsolatos ISO 9000 szabványt csak együttesen, egymást kiegészítve lehet használni.

A NATO röviden bemutatott minőségügyi szabályozó rendszere arra utal, hogy a szövetség a katonai minőségügy kérdését igen magas szinten és korszerű módon szabályozza, a rendszert folyamatosan fejleszti. Visszaigazolja ez azt a történeti tapasztalatot, hogy a hadseregek hadfelszerelésének milyensége és a harctevékenységek eredményessége szoros összefüggésben van egymással. A katonai minőségügy kezelése a NATO-ban rendszerszemléletet és a folyamatos fejlesztés, tökéletesítés igényének szem előtt tartását tükrözi.

A magyar katonai minőségügy helyzete és jövőjének dilemmái

A rendszerváltást követő haderő-átalakítás után a magyar katonai minőségügy szervezeteit erősen leépítették, később megszüntették és a katonai minőségügyi feladatok ellátására a Honvédelmi Minisztérium (HM) Beszerzési Hivatalán belül egy szervezeti elemet hoztak létre. Ez ma Minőségbiztosítási Igazgatóságként, mintegy 30 fővel működik és végzi: a NATO minőségügyi szervezeteiben a képviseletet, a tárca beszerzéseinek minőségbiztosítását, a szállítók és a gyártók minőségbiztosítási képességvizsgálatát, a nemzeti és a nemzetközi katonai és polgári minőségügyi szervezetekkel a szakmai kapcsolattartást. A haditechnikai kutatás-fejlesztés minőségbiztosítását a HM Haditechnikai Intézet egy kis létszámú alosztálya látja el - működési körében -, szintén hazai és nemzetközi kapcsolattartási kötelezettséggel.

Alapvető szövetségi minőségbiztosítási kiadványok
(AQAP és ISO szabványok kölcsönös megfeleltetése)

A katonai minőségügyre érvényes hazai és EU-jogszabályok

a) Az 1993. évi CX törvény - A honvédelemről (Hvt.). A Hvt 10 § és a végrehajtási rendelet 4 § (3) pontja alapján "a honvédelmi miniszter a minőség (megfelelőség) tanúsításról és az akkreditálásról szóló jogszabályokkal összhangban meghatározza a Magyar Honvédség minőségügyi rendszerét..."

Ebből következik, hogy a beszerzésre tervezett haditechnikai termékek minőségének ellenőrzéséhez, megfelelőségük megállapításához, a szállítók és a gyártók minőségügyi rendszerének értékeléséhez a katonai minőségügyi szervezetet akkreditálni szükséges. Az akkreditáció feltételei között szerepel, hogy a kérelmezőnek függetlennek kell lennie a végrehajtó szervezetektől (jelen esetben a termékéletciklus résztvevőitől, a kutató-fejlesztőtől, a beszerzőtől, az alkalmazótól stb).

b) Az 1995. évi XXIX. törvény a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról. A törvény 1. § (1) bekezdése előírja, hogy a vizsgálatot, tanúsítást, ellenőrzést végző szervezetet akkreditálni szükséges. A HM Beszerzési Hivatal Minőségbiztosítási Igazgatósága 1999. szeptember 15-ig rendelkezett megfelelő akkreditációval.

c) Az 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről. A törvény nem vonatkozik a honvédelmi tevékenység körében beszerzett és felhasznált termékekre és szolgáltatásokra, mivel a fogyasztó fogalmából kizárja azt, - a katonát - aki gazdasági vagy szakmai tevékenység körében használja a haditechnikai eszközt.

Ebből a szempontból a katonai minőségügyi szervezet "alkalmazói" érdekvédelmet lát el, hogy ne kerüljön olyan haditechnikai eszköz a katona kezébe, amelynek megfelelőségét csak a gyártó igazolta.

d) Az 1993. évi X. törvény a termékfelelősségről. A külföldi relációból beszerzett haditechnikai termékekre vonatkozóan a törvény 3. § (2) bekezdése értelmében a termékfelelősséget a gyártóra érvényesíteni nem lehet. Ha a haditechnikai terméket importáló beszerzési tevékenységéhez nem kapcsolódik minőségbiztosítási tevékenység, akkor az importáló kiszolgáltatja magát a külföldi szállítónak vagy a gyártónak, és így a katonai alkalmazó ellenőrizetlen haditechnikai eszközt használ. Az ebből származó kárt a honvédség viseli.

e) Az 1995. évi XL törvény - a közbeszerzésekről, a módosításáról szóló 1999. évi LX. törvénnyel egységesen: A törvény VI. fejezet 31. § (1) bekezdése alapján a közbeszerzési eljárásban az ajánlati felhívás, részvételi felhívás, illetve az ajánlatok értékelése során az ajánlatkérő nevében olyan személyek járhatnak el, akik megfelelő szakértelemmel rendelkeznek. A törvény VI. fejezet 40. § (1) bekezdés alapján az ajánlatkérő köteles az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes műszaki leírást (különösen a műszaki és minőségi követelményeket, a megfelelőség tanúsítását és ellenőrzését, a minőségbiztosítási rendszer tanúsítását) adni. E két bekezdés szolgáltatja a jogalapot arra, hogy a közbeszerzések minőségbiztosítását hozzáértő, szakképzett személyzet végezze.

A törvény 40. § (3) bekezdésében az ajánlatkérő minőségbiztosítási szakemberének a joga javaslatot tenni a nemzeti szabványtól való eltérésre, ha nem látja biztosítottnak a közbeszerzés tárgyának megfelelőségét. Ez utóbbi követelmény bizonyítja, hogy a minőségbiztosítási szakembernek a közbeszerzés tárgyára vonatkozóan szakmérnöknek is kell lennie.

A törvény 44. § (2) bekezdésének f.) pontja a jogalapja, hogy az ajánlatkérő vagy a nevében eljáró szervezet (Minőségbiztosítási Igazgatóság) a NATO AQAP-100-as sorozat követelményei alapján értékelje a szállító (gyártó) minőségügyi rendszerét.

f) 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról. A törvény 7. §-ának magyarázata rögzíti: a tisztességtelen versenyeztetés megvalósulhat már a versenyfeltételek kiírása esetén is, ha a kiíró olyan módon válogatja össze a meghívottakat, hogy a különleges szempontjai alapján nyilvánvalóan csak egyetlen ajánlat lesz elfogadható. A kiértékelés során is követhető el jogsértés azáltal, hogy bizonyos körülményeket - amelyek az általa támogatott pályázó mellett szólnak - a kiértékelő felnagyít, a jelentőségét eltúlozza, míg más körülmények jelentőségét igyekszik kisebbíteni.

Tehát az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a közbeszerzési eljárás valamennyi szakaszában részt kell venni a műszaki-minőségügyi szakembereknek.

g) 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról. A törvény 1. § h) pontja kimondja, hogy elő kell segíteni a minőség védelmét.

A közbeszerzési törvény 40. § (2) bekezdésében rögzíti, hogy műszaki leírás csak jogszabályhoz kötött műszaki előírásra, illetve nemzeti (katonai) szabványra hivatkozással határozható meg, amennyiben ezek rendelkezésre állnak.

A fentiek alapján a honvédelmi miniszter 9/1996. (VIII. 2.) HM rendelete szabályozza az egyes katonai nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánítását.

A fentiekkel összhangban levezethető, hogy a szabványok kidolgozásánál, alkalmazásánál és alkalmazás alóli felmentés kezdeményezésénél elengedhetetlenül szükség van az igényeket és műszaki követelményeket ismerő műszaki-minőségügyi szakemberekre.

h) A polgári törvénykönyv előírásai. A honvédség működését tekintve veszélyes üzemnek minősül. A veszélyes üzem működéséből eredő károk elleni védekezés eszközeit a veszélyes üzem üzembetartóinak kell megteremteniük a minőségbiztosítási követelmények megfogalmazása, ellenőrzése segítségével. Az ilyen üzem fenntartója felelősséggel tartozik a tevékenységi körében bekövetkezett károkért.

A fentiekből adódóan a tárca vezetése felelőséggel tartozik egyrészt az eszközt üzemeltető, a terméket alkalmazó állománnyal szemben, másrészt piacgazdasági viszonyok között a költségvetési előirányzatok törvényes és hatékony felhasználásáért.

i) Kormányrendeletek és miniszteri rendeletek. Az 1993 évi CX. törvény végrehajtásáról szóló 141/1999 (IX. 3.) kormányrendelettel módosított. 178/1993 (XII. 27.) kormányrendelet figyelembevételével alapította a honvédelmi miniszter a HM Beszerzési Hivatalt (HM BH), amely "A beszerzési megbízást adó HM és MH szervezetek képviseletében minőségbiztosítási feladatokat lát el."

A HM BH-n belül a minőségbiztosítási feladatokat a Minőségbiztosítási Igazgatóság hajtja végre. A legfontosabb feladatok a Szervezeti Működési Szabályzatban is megfogalmazásra kerültek:

• a beszerzési, közbeszerzési eljárások minőségbiztosítási feladatainak meghatározása és a pályázati felhívásban, ill. dokumentációban, valamint a szerződésekben való megjelenésének megfogalmazása, az értékelési eljárás rendjének kialakítása;
• a szerződések műszaki-minőségügyi előírásai teljesítésének ellenőrzése, a termék megfelelőségének második félként, az előírt módon történő igazolása.

A termék-ellenőrzési tevékenység a híradó, az elektronikai, a fegyverzeti, a páncélos-, a gépjármű-, és a légijármű-szakterületekre terjed ki.

A 152/1999 (X. 22.) kormányrendelet a haditechnikai eszközök beszerzésére vonatkozó eljárási szabályokról intézkedik, meghatározza a haditechnikai eszközök körét, míg a 182/1997 (X. 17.) kormányrendelet a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelölésével foglalkozik.

Jelenleg a Minőségbiztosítási Igazgatóság nem a jogszabályban meghatározott módon, független szervezetként, hanem az importáló HM Beszerzési Hivatal elemeként funkcionál.

A honvédelmi miniszter 48/1996. (HK 1/1997) HM határozata költségvetési szerv alapításáról (alapító okirat). Az alapító okirat értelmében a Minőségbiztosítási Igazgatóság végzi: a beszerzési megbízások véleményezését; az ajánlati felhívások, dokumentációk minőségbiztosítási előírásainak kidolgozását; az ajánlatok értékelését minőségbiztosítási szempontból; a szerződések minőségbiztosítási szempontból való előkészítését; a szerződések végrehajtása során a gyártásközi ellenőrzést; a termékek végátvételét, a megfelelőség igazolását; a szállítók előminősítését; a katonai minőségügyi szempontok alapján kialakított minőségügyi rendszerek tanúsítását 1999. 09. 15-ig, ezt követően igazolását; a katonai minőségügyre vonatkozó szabályozók gyűjtését, rendszerezését; a minőségügyi szabályozók kidolgozását és az együttműködést más katonai és polgári minőségügyi szervezetekkel.

A Minőségbiztosítási Igazgatóság HM utasítások alapján végzi a közbeszerzési eljárások minőségbiztosítási feladatait, amely két szakaszból áll: az első szakasz a szerződés megkötéséig terjed, a második a szerződésteljesítés időszaka.

j) Az Európai Unió által kibocsátott dokumentumok. Az EU és a Magyar Köztársaság társulásáról szóló 1994. évi I. törvény 3. §. (1) szerint:

• A Magyar Köztársaság nemzetközi szerződéseinek előkészítése és megkötése, valamint jogszabályainak előkészítése és megalkotása során biztosítani kell azoknak az Európai megállapodással való összhangját.
• Hazánk az Európai Unió tagja kíván lenni, ezért a szabályozás kialakításakor figyelembe kell vennie az unió joggyakorlatát.
• Az Európai közösség alapító szerződése (Római szerződés) a hadiipart, valamint hadiipari termékeket (fegyvereket, lőszereket és hadianyagokat) és a velük való kereskedelmet nem tekinti a szerződéshez tartozónak. Minden tagállam a saját biztonsági érdekeit figyelembe véve szabályozhatja az ezzel a kérdéskörrel kapcsolatos tevékenységét.
• A haditechnikai eszközökre vonatkozó szabványok kidolgozására tehát nincs európai uniós szabványosítási szervezet, valamint egységes európai uniós szabványosítási szabályozás.
• Az európai uniós joggyakorlat nem szabályozza a hadiipari termékek minőségbiztosításához kapcsolódó előírásokat, azokat minden állam a saját jogrendszerében alkotja meg. A NATO-tagállamokban a NATO minőségügyi szabályozásai az irányadóak, amelyek a nemzetközi szabványosítás (polgári) dokumentumait kiindulóalapként kezelik.

A jövő dilemmái

Az eddig leírtakból kitűnik; hogy a feladatok összetettsége, szintjei és a szervezeti feltételek összhangja a magyar katonai minőségügy felülvizsgálatát és újragondolását igénylik.

A katonai minőségügy mai helyzetének elemzése több tényező vizsgálatát is szükségessé teszi, amelyek különösen: a minőségügyi és a kapcsolódó szabályozók kérdéskörére; a szervezeti és működési feltételek helyzetére; a szükséges szakértelem és ennek kapcsán a humán erőforrás-biztosítás és -gazdálkodás előretekintő megoldására terjednek ki.

A minőségügyi szabályozókkal kapcsolatosan a helyzetünk - a bemutatott jogszabályi háttér bonyolultsága és ellentmondásai ellenére - eléggé egyértelmű. Csatlakozni szándékozunk az Európai Unióhoz és immár 1 éve tagjai vagyunk a NATO-nak. Ebből következik, hogy mind a NATO-n belül az együttműködéshez, mind az EU és a NATO keretében gazdasági érdekeink érvényesítéséhez elengedhetetlen a megfelelő EU-direktívák figyelembevétele és a NATO-nak a minőségügyi szabályozásának lehetőségeinket és hosszú távú érdekeinket szem előtt tartó elfogadása és honosítása. Ennek tartalma és terjedelme egyértelműen felmérhető, amely az EU jogharmonizáción túl közvetlenül a bemutatott STANAG 4107-ből, a kapcsolódó szövetségi minőségbiztosítási valamint a megbízhatósági és karbantartási kiadványokból következik.

A szervezeti és működési feltételek helyzete az előzőeknél bonyolultabb két okból:

1. A NATO minőségügyi szabályozóinak (STANAG-ok) ratifikálása és az azokból következő feladatok részletes felmérése nélkül elméletileg nem lehet megfelelő szervezetre javaslatot tenni. A szervezet rendeltetése ugyanis az előzőekben meghatározott feladatok ellátása, végrehajtása kell legyen.
2. A Magyar Honvédség folyamatban lévő stratégiai felülvizsgálata e gondolatok leírásakor még nem záródott le. Az abban elfogadásra kerülő szervezési alapelvek, szempontok nem hagyhatók figyelmen kívül egy szervezeti javaslatnál. A minőségügyi szervezet hovatartozása is a stratégiai felülvizsgálat során dől el, ami a működési feltételeket (függetlenség, jogi- és hatásköri státusz, formális és informális kapcsolatrendszer stb.) lényegesen befolyásolja.

E nehézségek ellenére már ma elég pontosan meghatározhatók azok a feladatok, amelyeket a katonai minőségügy területén a jövőben végezni kell. Ezek a következők:

• a NATO-tagországokkal és a NATO keretében más országok felé két- és többoldalú haditechnikai, hadfelszerelési kereskedelem minőségbiztosítása. Ez reményeink szerint a közeljövőben erőteljesen bővülő feladat lesz;
• a hazai haditechnikai és részben a hadiipari kutatás-fejlesztés, továbbá a katonai (védelmi) beszerzések minőségbiztosítása;
• a hadfelszerelések teljes élettartamához kapcsolódó központi minőségbiztosítási feladatok;
• a gyártók és szállítók minőségbiztosítási rendszereinek vizsgálata és igazolása;
• hazai és nemzetközi kapcsolattartás katonai és civil minőségügyi szervezetekkel és a hazai katonai minőségügyi rendszer fejlesztése.

A feladatok és az azokat végrehajtó szervezet között a kapcsolat szervezés-módszertani szempontból kellően meghatározott. Ezek a feladatok sérülés nélkül beláthatóan nem vonhatóak össze, tehát mindegyikük saját szervezeti elemet igényel. Létszámuk ugyanakkor részletesebb elemzés nélkül nem adható meg.

A szükséges szakértelem egyrészről magas szintű szakmai hozzáértést, a képviselt szakterülethez kapcsolódó felsőfokú végzettséget és szakmai tapasztalatot, másrészről minőségügyi szakismeret követel. A minőségügyi szakismeret önmagában, kellő eredményességgel nem szerezhető meg. Ezért alapvetően a mérnöki diploma és célszerűen néhány év gyakorlati munka lehet az alapja a minőségügyi szakember- (szakmérnök) képzésnek. Ezt a magyar és a nemzetközi felsőoktatási tapasztalat és a művelt gyakorlat is visszaigazolja.

A katonai minőségügy területén szakértelem alatt a haditechnika, a hadfelszerelések egy-egy jól meghatározott körének (rendszerének) ismeretét kell érteni, amelynek alapja az általános gépész-, villamos-, vegyész-, közlekedési stb. mérnöki ismeret. A katonai felsőoktatás az alapképzési szakok követelményeinek és tanterveinek meghatározásánál hagyományosan erre a bázisra épít. A polgári felsőoktatásból a hadseregbe kerülő mérnökök néhány év gyakorlati munkája során ismerik meg a megfelelő katonai szakterületet, amely nélkül nem válhatnak a katonai minőségügy szakértőivé.

A humánerőforrás-biztosítás és -gazdálkodás ma elég nehéz feladat elé állítja a katonai minőségügy felelős vezetőit. A kérdés első része is csak elviekben vizsgálható. A katonai minőségügyi szakemberek egy jelentős része elhagyta a hadsereget. Közülük néhányan polgári minőségügyi szervezeteknél dolgoznak. Szükség esetén szakértelmükre - megbízás, felkérés alapján - korlátozott mértékben még egy rövid ideig számítani lehet. A szükségesnek látszó új helyek feltöltése és a meglévő munkatársak nagy részénél a minőségügyi szakképzettség megszerzése kiemelten fontos, sürgető feladat. Ennek a megoldását hivatott segíteni a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen a haditechnikai tanszék szervezésében 2000 szeptemberétől induló minőségügyi szakirányú továbbképzési szak, a felsőfokú végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezők számára.

A rektor minőségügyi képzésre szóló felhívása a képzés indítását kiváltó okok között említi: a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet előírását, amely szerint: "A honvédelmi miniszter a minőség- (megfelelőség) tanúsításról és az akkreditálásról szóló jogszabályokkal összhangban meghatározza a Magyar Honvédség minőségügyi rendszerét és az annak működtetésére vonatkozó követelményeket." A kiváltó okok között hangsúlyozza azt az erősödő követelményt, hogy az oktatás-nevelés minden szintjén és formájában a jövőben fontos minősítési szempont kell legyen a minőségbiztosítási rendszer értékelése, illetve a minőségbiztosítási tevékenység tapasztalatainak elemzése és hasznosítása. Mindezek alapján jutott az egyetem arra a megállapításra, hogy a jövőben egyre inkább szükség lesz minőségügyi szakemberekre a Honvédelmi Minisztérium intézményeinél éppen úgy, mint a Magyar Honvédség szervezeteinél.

A minőségügyi szakirányú továbbképzési szak képzési célja: olyan felsőfokú szakemberek képzése, akik a felsőfokú képzésben megszerzett ismereteik birtokában a képzés átfogó minőségügyi elméleti és gyakorlati anyagának elsajátításával tudásukat képesek szakterületükön a minőségbiztosítási rendszer kiépítésében illetve működtetésében és fejlesztésében eredményesen hasznosítani.

A kérdés második része, a humánerőforrás-gazdálkodás akkor lesz majd vizsgálható, ha a stratégiai felülvizsgálat eredményeként létrejött és megkezdte működését egy NATO-kompatíbilis magyar katonai minőségügyi rendszer. A katonai minőségügy tehát ma Magyarországon a NATO-csatlakozás nyomán szükségszerűen paradigmaváltást (sarkalatos fordulatot) él át. Ez egyrészről a hadsereg átalakításának egyik igen komoly feladata, másrészről egy korszerű, fenntartható és fejleszthető haderő létrehozásának egyik elengedhetetlen feltétele.