Magyar István (őrnagy)

A honvédség lehetséges feladatai válságok kezelésében

A rendszerváltozást követően a honvédség feladatrendszerében változások történtek és ezzel egy időben strukturális átalakításokra is sor került. A feladatrendszer főbb elemei – fontossági sorrendben és a felkészülési követelmények meghatározása alapján – a következők lehetnek: a védelmi hadművelet megvívása; válsághelyzetek fegyveres erőket érintő feladatainak megoldása; nemzetközi békeműveletekben való részvétel.

A lehetséges veszélyforrásokat és a honvédség feladatait elemezve megállapítható, hogy előtérbe kerülnek a nem hagyományos, fegyver nélküli feladatok, de egyes esetekben számolni kell fegyveres tevékenységgel is. Ezek – bekövetkezésük valószínűségének sorrendjében – a következők lehetnek:

• részvétel a nemzetközi szerződések és kötelezettségvállalás alapján békeműveleti feladatok végrehajtásában;

• megelőző és segítségnyújtó tevékenység természeti katasztrófák során bel- és külföldön;

• segítségnyújtás ipari, technikai, kozmikus eredetű szerencsétlenségeknél;
• rendvédelmi szervek, polgári hatóságok támogatása, amikor katonai eszközök, speciális szakértelem szükséges;
• részvétel az államhatár mentén kialakult menekültügyi veszélyhelyzetből adódó feladatok végrehajtásában;
• az államhatár biztosításában való részvétel – együttműködve a határőrséggel és a védelmi igazgatási szervekkel;
• két szomszédos ország egymás közti háborúja során a semlegességi kötelezettségek betartása, betartatása;
• két szomszédos ország egymás közti háborúja során az országhatár zárása, fegyveres biztosítása;
• az államhatáron áttevődő fegyveres veszélyeztetésből adódó válsághelyzet kezelése regionálisan korlátozott (védelmi) harccal;
• támadás elhárítása, feltartóztatása, szükség esetén hadműveleti szétbontakozás után védelmi hadművelet megvívása;
• nemzetközi csapatok (esetleg szövetséges NATO-erők) szétbontakozásának, harc-, ütközetbevetésének biztosítása;
• védelmi, támadó hadművelet végrehajtása NATO-irányítás alatt.

A reagálóerők szervezése és feladataik

A megváltozott feladatrendszerből kiindulva, a NATO-integrációs törekvéseinknek megfelelő struktúraátrendezések, átszervezések – a honvédelmi alapelvek fegyveres erőkkel foglalkozó részével összhangban – megteremtették a feltételeit egy létszámában kisebb, az ország területén bárhol alkalmazható, gyorsan reagálni tudó, reális visszatartó erővel rendelkező hadsereg kialakításának.

Az elgondolások szerint a honvédség két haderőneme – a szárazföldi és a légierő – reagálóerőkkel, fő védő erőkkel (ami magában foglalja a területvédelmi és a tartalék erőket) rendelkezik. Ehhez természetesen szükséges eldönteni, hogy a békében meglévő létszámból mindkét haderőnemnél mennyi képezze a reagálóerőket és milyen megoszlású legyen a többi.

A reagálóerők állományában a magas békefeltöltöttségű azonnali és gyorsreagálású erők alapját a szervezetileg felkészített, kiképzettségét, technikai felszereltségét, vezetettségét, logisztikai biztonságát tekintve önálló tevékenységre képes zászlóaljharccsoport (repülőszázad) adja.

A szárazföldi haderőnemnél tehát alapvetően gépesített lövészzászlóaljak, illetve harccsoportok, valamint légimozgékony század (később zászlóalj); a légierőnél pedig vadászrepülő-század és harcihelikopter-század, illetve ezek részei kerülhetnek beosztásra a reagálóerők kötelékébe.

A reagálóerőkre alapvetően azért van szükség a haderőben, hogy bármikor rendelkezésre álljanak a törvényekben (alkotmány 40/A,B. § (2) bek, a 19/E §, valamint honvédelmi törvény 22. § (1–4) bek.) foglalt feladatok rájuk eső részének azonnali végrehajtására.

A feladat végrehajtását illetően a reagálóerők:

• igénybevételre kerülhetnek veszélyhelyzet (alkotmány 35. § (1) i.) megelőzésére és elhárítására (pl.: elemi csapás, ipari szerencsétlenség stb.) személyi állománnyal és technikai eszközökkel – fegyverhasználat lehetősége nélkül;
• felhasználásra kerülhetnek szükséghelyzetben (alkotmány 19. § (3) i.), valamint az alkotmány 19/E. § szerinti helyzetben, megelőző, illetve elhárító, felszámoló feladattal (p.: belső vagy külső irányultságú fegyveres csapatok felszámolásában, illetve az állampolgárok élet- és vagyonvédelme érdekében) – szükség esetén fegyverhasználati joggal;
• alkalmazásra kerülhetnek rendkívüli állapot (alkotmány 19. § (3) h.) kihirdetését követően (pl.: védelmi harcban – hadműveletben való részvétel).

Természetesen feladataik döntő többségét együttműködésben kell végrehajtani a fegyveres erők más szerveivel, a rendvédelmi, a honvédelmi igazgatási és a polgári szervekkel. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a veszélyhelyzet, válsághelyzet kezelésébe az illetékes szervek bevonják a fegyveres erőket (ehhez a megfelelő jogi hátteret is biztosítsák) és a Magyar Honvédség reagálóerői rövid időn belül jelenjenek meg az érintett területen és feladataikat szakszerűen, gyorsan, nagy hozzáértéssel végezzék.

A reagálóerők reagálási idejét illetően – az ország területi kiterjedése, domborzata, úthálózata, a települések és veszélyes objektumok elhelyezkedése, valamint a rendelkezésre álló haditechnikai eszközök paraméterei alapján – reálisnak tűnnek az alábbi követelmények:

a) A légierőnél: a készültségi vadászrepülő-kötelékek 20–30 percen belül, a készültségi harcihelikopter-kötelékek pedig 1–1,5 órán belül az ország bármely pontjára érkezzenek ki.

Amennyiben az adott kötelékeket a repülőterektől “távol” kell a légtérben tartani és szükségessé válik a földi lépcső részeinek áttelepítése (rádiótechnikai alegységek ERIP-ek), ezeket úgy kell felkészíteni, hogy 1–2 napon belül az ország bármely pontjára kiérkezzenek feladataik végrehajtására. Természetesen ezt az időnormát befolyásolhatják a kialakult körülmények, mint az adott kötelék pillanatnyi helye, helyzete, feladata, feltöltöttsége, állapota, az időjárás stb.

b) A szárazföldi haderőnem reagálóerői az elgondolások szerint két részből tevődnek össze. Azonnali és gyorsreagálású erőkből. Ezek az erők békében jelentős mértékben alapvetően feltöltött gépesített lövészdandárok első és második zászlóaljából kerülnének kijelölésre és feltöltésre.

Az az elképzelés miszerint az “első” zászlóaljak hivatásos és szerződéses katonákkal való teljes feltöltés és kiképzés után a szárazföldi csapatok azonnali reagálású kötelékeit képezik, valamint a “második” zászlóaljak hivatásos parancsnokokkal és sorállománnyal kisebb belső vezénylések végrehajtása után a gyorsreagálású kötelékeket alkotják, a jelenlegi struktúrában megvalósítható. Ennek a kivitelezése viszont rövid távon nem reális, a szerződéses és hivatásos katonák fizetése ugyanis a megnövekedett követelményekkel és igénybevétellel nincs arányban. Ezért elképzelhető, hogy a szerződéses beosztások nem lesznek kellően “motiválhatók”, így a kijelölt erők feltöltése elhúzódik, illetve várható a szerződéses állomány kiáramlása. (Gyakorlati tapasztalat, hogy a gyakori állományváltozás negatívan hat a felkészítésre és jelentősen befolyásolhatja az alkalmazhatóságot.)

Ebből adódó problémaként jelentkezhet (rövid távon), hogy a jelenlegi struktúrában kényszerhelyzetből fakadóan az azonnali reagálású zászlóaljakba rövidebb-hosszabb ideig sorállomány is beosztásra kerülhet. Megoldás lehet egy jól működő toborzási rendszeren keresztül az üres beosztások meghirdetése és kellő juttatások biztosítása mellett a feltöltés végrehajtása. Természetesen ez a folyamat is jelentősen növelheti a reagálási időnormákat.

A szárazföldi haderőnemnél követelmény, hogy az azonnali reagálású zászlóaljharccsoportok 1–2 napon belül; a gyorsreagálású zászlóaljharccsoportok pedig 1 héten belül érkezzenek ki az ország bármely pontjára.

A harccsoportok beérkezése a feladat körzetébe értelemszerűen attól is függ, hogy békében hol diszlokálnak.

A jelenleg kialakuló diszlokációs helyzetet megvizsgálva megállapítható, hogy az ország egyes régióitól messze vannak a szárazföldi reagálóerők. A reagálóerők első kötelékeinek beérkezési ideje relatíve csökkenthető lenne, ha az országban ezeket az erőket arányosan helyeznék el. (Például: Tatán, Egerben, Debrecenben, Szolnokon, Nagyatádon, Kalocsán és Hódmezővásárhelyen. Meghatározva az alkalmazás területét, irányát.) Amennyiben ez nem lehetséges úgy a válsághelyzet kezdeti szakaszában célszerű az előre tervezett bázislaktanyákba (bázisokba) átcsoportosítani a megfelelő erőket és vezetési elemeket.

Mivel a távlati tervekben szerepel, hogy NATO-felajánlásunk alapját a zászlóaljharccsoportok képezik, és az általam javasolt diszlokációs rendszerből is kitűnik, további harccsoportok felállítását javaslom. Ezzel a rendszerrel biztosíthatnánk az országos elhelyezésen kívül, hogy egy-egy NATO-kontingens felállítása és országon kívüli esetleges alkalmazása során nem maradna az ország reagáló csapatok nélkül. A későbbiek folyamán a megfelelő rotációval elérhető lenne, hogy valamennyi, azonnali reagálású harccsoportunk szerezzen külföldi tapasztalatokat. Azt viszont meg kell határozni, hogy az ország területén minimálisan mekkora reagálóerőnek kell maradnia és minden körülmények között biztosítani kell a váratlanul jelentkező feladat(ok) megoldásához szükséges feltételeket.

A reagálóerőknek a honvédségen belül nemcsak egy képességet, hanem minőséget is kell tükrözniük. Ugyanilyen képességekkel és minőségi mutatókkal kell tehát felruháznunk azokat a harccsoporton kívüli, harcbiztosító és kiszolgáló, valamint vezetésbiztosító kötelékeket, amelyek együttes tevékenységével komplex módon biztosítják a válságkezelésben részt vevő alegységek és az irányításukra kijelölt operatív parancsnokságok és törzsek tevékenységét. Így a reagálóerők között kell, hogy szerepeljenek: azonnali és gyorsreagálású felderítő-, vegyivédelmi, műszaki, híradó-, elektronikaiharc-, kommendáns-, katonai rendész-, logisztikai alegységek.

A kirendelt erők tevékenysége fegyveres válság(ok) kezelése esetén

Mivel a fegyveres jellegű válsághelyzetek külön problémamegoldó technikát igényelnek és magukban hordozzák az eszkalálódás veszélyét, ezért az ezekre felkészülés tervezése, a reagálóerők alkalmazási elveinek kidolgozása a hadműveleti főcsoportfőnökség feladata kell legyen. Adott esetben az (országhatár mentén) regionálisan fegyveres harcokra kerülhet sor ezért a különböző belső és a határon áttevődő fegyveres veszélyeztetések elleni tevékenység rendje részét kell hogy képezze a Magyar Köztársaság fegyveres védelmi tervének.

Az államhatár egy szakaszán kialakult válsághelyzet(ek) során nagyon fontos, hogy a jelentkező veszélyhelyzetekkel arányosan, azokat ellensúlyozva tegyük meg a kellő intézkedéseket és növeljük a fegyveres erők (honvédség) jelenlétét a határ mentén.

A kialakuló polgárháborús helyzetben a konfliktus – veszély – folyamatok több fázisban és változó intenzitással jelentkeznek. Ebben a helyzetben az államhatár rendjét, később pedig a határközeli lakosságot és objektumokat veszélyeztető események következhetnek be. Elsősorban a menekülők tömeges megjelenése okozhat problémát, ami olyan méreteket ölthet, hogy az adott térségre menekültügyi veszélyhelyzetet rendelhetnek el. Ez alapvetően a Határőrség, a rendvédelmi szervek erő-, eszközátcsoportosítását és szigorított szolgálatellátását vonja maga után. Természetesen szoros együttműködést kell fenntartaniuk a menekültügyi és migrációs, a karitatív és a polgári közigazgatási szervekkel. Ebben a helyzetben az együttműködési megállapodások alapján a honvédség erői is igénybevételre kerülhetnek (menekülttáborok létesítésére, szállítási, ellátási stb. feladatokra). A határrendsértések, határsértések folyamatossá válása, a harci repülőeszközök, fegyveres csoportok határátlépései – a határőrség erőinek elégtelensége esetén – szükségessé tehetik a honvédség azonnali reagáló erőinek alkalmazását a megfelelő jogi feltételek keretében.

A fegyveres válsághelyzet kezelése nagyon összetett feladat, megelőző, felkészítő rendszabályok foganatosítását teszi ugyanis szükségessé már akkor, amikor még nem történtek fegyveres cselekmények.

A honvédség tevékenységi rendje magában foglalja:

• A felkészülési időszakban: a beérkező felderítési adatok, információk értékelését, elemzését; intézkedéseket kisegítő adatok beszerzésére; a kialakult helyzetnek és a várható helyzetnek megfelelő tervek pontosítását, elkészítését; a rendvédelmi, az együttműködési feladatok biztosítását a polgári, védelmi igazgatási szervekkel; a terepnek, a várható feladatnak megfelelően az azonnali alkalmazású erők (haderőnemenként) állománya összetételének, megtervezését; operatív vezető szervek kijelölését; a feladat jellegétől, várható időtartamától, az alkalmazásra kerülő erő nagyságától és a várható anyagfelhasználástól függő pótköltségvetés elkészítését; az azonnali reagáló erők készültségi szolgálati rendjének tervezését; gyakorlatok levezetését az alkalmazásra kijelölt kötelékeknél.
• A végrehajtás előkészítésének folyamatában: szemrevételezéseket a lehetséges vezetési pontokon, a bázislaktanyákban, a határterületen, az előrevonási útvonalakon; a határbiztosítási feladatok elgondolásának elkészítését; a válságkezelésre kijelölt erők anyagi készleteinek feladatorientált feltöltését; az együttműködés kérdéseinek tisztázását a rendvédelmi, helyi védelmi igazgatási, polgári szervekkel a feladat várható területén, körzetében; a készültségi szolgálatok szigorítását, szükség szerinti folyamatos fenntartását.
• A feladat-végrehajtás folyamatában: a válságkezelő erők riasztását; az előkészítő részlegek, vezető szervek települését a vezetési pontokra; azonnali reagálású erők riasztását; az együttműködő szervek kiértesítését; az azonnali reagálású erők határhoz kivonulásának végrehajtását; a bázislaktanyák, körletek, kijelölt terepszakaszok elfoglalását, berendezését; a közös tevékenységek megszervezését, begyakorlását a határvadász-kötelékekkel; a vegyes határbiztosító-osztagok létrehozását; az ellátási, kiszolgálási feladatok begyakorlását; a teljes készenlét elérését az államhatár fegyveres védelmére.

A válsághelyzet kezelésére kijelölt erők vezetése

A feladat kettősségéből adódóan a vezetés kérdése időszakokhoz van kötve. Amíg a Magyar Honvédség erői felhasználásra nem kerülnek, a menekültügyi veszélyhelyzet kezelést, illetve az abba beosztott erők irányítását a Határőrség illetékes határőr-igazgatósága vagy ha megalakításra kerül, a Határőrség viszonylati parancsnoksága látja el. Munkáját segíthetik a HVK, illetve haderőnemi vezérkarok operatív törzsei.

Amennyiben a minősített jogrend alapján a fegyveres válsághelyzet (konfliktus) kezelésére a honvédség kijelölt erői felhasználásra kerülnek, úgy a válsághelyzet kezelésére kijelölt fegyveres erők vezetése más követelmények szerint valósítható meg.

» Vezetési operatív csoport: a Honvéd Vezérkarnál kerül felállításra. Feladata: vezetni, irányítani a válsághelyzeti erők parancsnokságát; fenntartani az együttműködést és a kölcsönös tájékoztatást a honvédelmi és az illetékes minisztériumokkal, a rendvédelmi szervek operatív törzseivel, a Határőrség Országos Parancsnokságával stb.

» Válsághelyzeti erők parancsnoksága: a két haderőnemi vezérkar operatív részlegeiből alakul meg a válsághelyzet kezelésének idejére. Magában foglalhatja a Határőrség viszonylati parancsnokságát, vagy a határőr-igazgatóságot is. Ezenkívül a helyi védelmi igazgatás, a rendőrség, a polgári védelem, a nemzetbiztonsági hivatal stb. összekötőit.

Feladata: az államhatár, illetve a kijelölt terület, objektumok, állampolgárok élet- és vagyonbiztonsága fegyveres védelmének megszervezése és végrehajtása; a válságkezelésbe beosztott erők feladatainak tervezése, együttműködési kérdéseinek koordinálása, mindenoldalú biztosításának megszervezése; a válságkezelésben részt vevő rendvédelmi, karitatív, helyi védelmi igazgatási, polgári szervek feladatainak összehangolása a fegyveres erők tevékenységével.

Parancsnoka lehet olyan, tábornoki rendfokozatú személy, aki kellő felkészültséggel rendelkezik a válságkezelés fegyveres megoldásában. Kellő tekintélye van a haderőnemi vezérkarok, rendvédelmi szervek, polgári szervek előtt.

» Zászlóaljharccsoport-, vegyes határbiztosítóosztag-parancsnokságok: a zászlóaljharccsoportot önálló alkalmazása esetén a rendszeresített parancsnok és törzse vezet; ha a határhoz érkező zászlóaljharccsoportot és a felelősségi körzetében (harcterületén) feladatot ellátó határvadász-kötelékeket célszerű egységes irányítás alá vonni, úgy megalakítható a vegyes határbiztosító osztag (VHBO) parancsoksága; összetételét tekintve ezt lehet a gépesített lövészzászlóalj-parancsnokság és törzse bázisán létrehozni, amennyiben a megerősítő határvadász-kötelék(ek) száma “kevés”, illetve a határvadász-zászlóalj törzsének bázisán, ha ez megerősítésül összfegyvernemi alegységeket kap.

Feladatai: önállóan tervezni, szervezni, végrehajtani az államhatáron, a kijelölt terület, a meghatározott objektumok fegyveres védelmét, a korlátozó intézkedések betartását; fenntartani az együttműködést a felelősségi körzetben (harcterületen) feladatot végrehajtó rendvédelmi, védelmi igazgatási, polgári szervekkel.

» Az azonnali reagálású zászlóaljharccsoport: állományának, fegyverzetének összetétele függ: a várható fegyveres veszélyeztetés nagyságától; a veszélyeztető fegyverek mennyiségétől és minőségi mutatóitól; az elérni kívánt politikai, katonai céltól; a kijelölt határszakasz és felelősségi körzet nagyságától; a rendelkezésre álló erő- és eszközmennyiségtől.

Feladatát végrehajthatja: önállóan; együttműködésben határőrerőkkel és rendvédelmi erőkkel; vegyes szervezetű határbiztosító osztagban (VHBO).

Feladata lehet: rövidebb-hosszabb ideig tartó készültségi szolgálat ellátása; átcsoportosítás (menet, kombinált menet) után bázislaktanya elfoglalása, berendezése; (harcterület) felelősségi körlet berendezése; támpontok, terepszakaszok, körletek, manőverutak előkészítése, fenntartása; objektumok őrzés-védelme; VHBO esetén a közös szolgálati rend kialakítása; begyakorlások végrehajtása; állandó készenlét fenntartása; együttműködés a rendvédelmi, a védelemigazgatás karitatív, a polgári szervek helyi feladat-végrehajtóival.

A zászlóaljharccsoport tevékenységének, harceljárásainak fajtái rendkívül változatosak, sokrétűek lehetnek, a harcászat szinte minden ismert formáját magukban foglalják.

A VHBO és a ZHCS felelőségi körzete (harcterülete) méreteit mindig az adott feladat, a terep, az elérendő cél és a rendelkezésre álló idő, eszköz mennyisége határozza meg. Ezek “sávhatárait” célszerű természetes tereptárgyak, terepvonalak mentén (folyók, utak, települések stb.) kijelölni.

* * *

Összefoglalva hangsúlyozzuk: a megváltozott biztonságpolitikai helyzet, az újszerű kihívások és az elmúlt év tapasztalatai, valamint a folyamatban lévő haderő-struktúraváltás megköveteli, hogy az állami vezetési szintektől a végrehajtásig egységes válságkezelési, tevékenységi rendszer kerüljön kidolgozásra.

Ebben a rendszerben nagyon fontos, hogy a vezetési szinteken közel azonos szervezetű és feladatú operatív csoportok, vezetési pontok, parancsnokságok működjenek. A végrehajtók szintjén viszont törekedni kell a rugalmas feladatmegoldásra és a dinamikus vezetésre. Ehhez a végrehajtók vezetését a legrövidebb úton kell megoldani, kerülni kell a felesleges, önmagukért működő vezetési elemek (dd.-, ho.- operatív csoportok) beiktatását. Amennyiben ugyanis a határ mentén (vagy az ország területén) kialakuló fegyveres válság mérete vagy veszélyeztető hatása szükségessé teszi a hadsereg alkalmazását, úgy ez a feladat már nem hadműveleti-harcászati probléma, hanem az ország tekintélyére, nemzetközi megbecsülésére kiható esemény lehet, aminek hadászati jelentősége lehet. Az erők szelektív növelésével törekedni kell arra, hogy az agresszív jelleget a legkevésbé se lehessen feltételezni. Természetesen a titokvédelmi rendszabályok betartása mellett fel kell vállalni a polgári lakosság és a nemzetközi közvélemény sajtó és tömegkommunikációs eszközökön keresztüli rendszeres, korrekt, tárgyilagos tájékoztatását.

Úgy tűnik, felül kell vizsgálni a honvédség és a rendvédelmi, védelmi igazgatási, államigazgatási és más polgári szervek közötti együttműködési megállapodásokat. Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy e szervek megismerjék egymás válságkezelési eljárásait és különböző veszély és válsághelyzetek során jelentkező együttműködési feladataikat közös gyakorlatok keretében begyakorolják.

A közeljövőben várható jogszabályváltozások, esetlegesen a szövetségi rendszer okozhat változásokat, de szükséges az alapvető válságkezelési módszer kidolgozása, a vezetési szervek és a bevont erők helyének, szerepének és tevékenységi rendjének meghatározása. Úgy vélem, hogy a téma további kutatása és a feladatok részletes kimunkálása is szükséges.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Végh Ferenc vezérezredes: A haderőreform folytatásának koncepciója az ezredforduló után; Hadtudomány 1999. évi 1. sz.

Dr. Héjja István: Válságok és válságövezetek kutatása; Hadtudomány 1999/2. sz.

Szép László: A terület-ellenőrzés mint a szárazföldi csapatok tevékenységének új eleme; Hadtudomány 1998. évi 4. sz.

Fodor Lajos: A Magyar Honvédség helyzete, irányváltásai; Új Honvédségi Szemle, 1997/3., 48–5. old.

Havril András: Zászlóalj-harccsoport alkalmazásának lehetőségei; Új Honvédségi Szemle, 1997/3., 12–23. old.

Dr. Szternák György: A polgári katonai kapcsolatok problémái; Új Honvédségi Szemle, 1997/1., 12–20. old.

Magyar Közlöny, 1993. 29. szám; az Országgyűlés 11/1993. (III.12.) OGY határozata: a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelvei

Kositzky Attila dandártábornok: Válságkezelés rendszabályai a Magyar Honvédség repülőcsapatainál (Szakdolgozat ZMNE címén)

Tóth Sándor ezredes: A Magyar Honvédség légvédelmi csapatai vezetésének lehetőségei a válságkezelés – a készenlét fokozása és a védelmi hadművelet időszakában (Szakdolgozat ZMNE címén)

Dr. Dzsupin Ottó hőr. ezredes és dr. Kónya József hőr. alezredes: A Magyar Honvédség, a Határőrség, a rendőrség, a polgári védelem a nemzetbiztonsági szolgálatok és a védelmi igazgatás helye, szerepe és együttműködésük rendje a válság és a konfliktus kezelésében (ZMNE–HŐR tanszék címén)