HADTUDOMÁNY

IX. évfolyam

2. szám

1999. június


RENDVÉDELEM

Szabó Gyula

Gondolatok a közbiztonságról és a rendőrség helyzetéről

 

Az utóbbi tíz évben a rendőrség mint intézmény rendkívül sokat fejlődött. Politikailag semlegessé vált. Törvények szabályozzák tevékenységét, működését, amely arra irányul, hogy az egyes emberek személyét, javait védje az illetéktelen támadásoktól. A szerző az alábbiakban közölt rövid írásában a közbiztonsággal összefüggésben a rendőrség helyzetével és az állomány felkészültségével, a jó szakember képzésével kapcsolatban vet fel néhány gondolatot.

 

A szolgálatát hozzáértően ellátó rendőr a közbiztonság egyik legfontosabb tényezője. Az állampolgárok biztonságérzete a testület számára elsőrendűen fontos. Különösen az napjainkban, amikor elérkeztünk a rendszerváltás második, stabilizációs szakaszába. Sok minden jó irányban mozdult el, rendeződnek a gazdasági viszonyok, szervezettebb az állami élet, csak sok még a hordalék, amelytől meg kell tisztítani életünket. A társadalmat és a testületet is felkészületlenül érte a bűncselekmények számának ilyen arányú növekedése és az elkövetési módszerek brutalitása.

A közbiztonságról

A testületnél felgyülemlett feszültségek részben megoldást nyertek, de vannak még bőven tennivalók, mivel a közel fél évszázad alatt berögződött szokások megváltoztatásához a szakmai színvonal emelésére, kreatív gondolkodásra, időre és megfelelő munkahelyi légkörre van szükség. A rendőrségi létszámhiányokra, az alacsony fizetésekre, a fluktuációra és azokra a visszaélésekre gondolok, amelyeket olykor a rendőrség egyes tagjai is elkövetnek, vagy azokra a központi “engedélyekre”, amelyek mögött nem egészen szabályos dolgok is megtörténhetnek. Ezek és más összetevők közvetve szerepet játszanak a kriminalitás növekedésében.

A másik megemlítendő összefüggés, amire utalok (mert ez is közrejátszott a létszámgondokban): a testület már sok alkalommal könnyelműen lehetővé tette azoknak a még aktív munkatársaknak az eltávozását, akik - kihasználva a jogszabály adta lehetőségeket - igen gazdag szakmai ismeretekkel, tapasztalatokkal és megfelelő szellemi műveltséggel rendelkezve vonultak saját elhatározásukból nyug~állományba. Az utóbbi években sokan eltávoztak, akik a testületnél szerzett megfelelő iskolai végzettséggel és tapasztalatokkal rendelkezve választottak más pályát, s valamilyen cégnél alkalmazottként, esetleg társtulajdonosként, cégvezetőként kamatoztatták tapasztalataikat. Ilyen pazarlást a jövőben nem engedhet meg magának a BM vezetése, a szakemberek tömeges távozása ugyanis a rendőrség munkáját több évre is visszavetheti.

Úgy gondolom, hogy jobban meg kell becsülni azokat, akik több évtizedet eltöltöttek a testületnél, és a hivatást önzetlenül, mindenek elé helyezve szerezték meg a szükséges szakmai ismereteket.

Nevükben is hangsúlyozom, hiszen a testület létszámának 5-6%-át kitevő, ötven éven felüliekről van szó: nem bizottságokat kell létrehozni, nem javaslatokat kell írni, nem elég akarni, hanem tenni, tenni kell! Nem tűzoltó munkára gondolok, mert az esetleg több kárt okoz, mint amennyit használ, hanem hosszú távú elgondolásra épített állományfejlesztést és -felkészítést igénylő munkára.

Jelenleg az állampolgárok biztonságérzete mélyponton van. Noha Budapesten az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények száma csökkent, sajnos ezen belül a rablások száma, ami az állampolgárok személyét közvetlen is érinti, emelkedett. Ez annak ellenére is így van, hogy a rendőrök több mint 10%-kal több bűnözőt fogtak meg, mint az előző évben, és emelkedett a tettenérések száma is.

Vannak tehát eredmények. Aki nem ismeri az ezek eléréséhez szükséges verejtékes, éjszakát és nappalt egybeolvasztó tevékenységet, értékelni sem tudja igazán ezt a megfeszített munkát, amelyet a rendőrség a bűncselekmények felderítése érdekében kifejt.

A szervezettség kapcsán megállapítható, hogy a bűnözők egyre inkább nemzetközi összefogással tevékenykednek, így ellenük a harc csak nemzetközi összefogással lehet eredményes.

A rendőri munka ma már nagyon összetett tevékenység, amely nemcsak védelmi és támadó feladatokból áll, hanem nagyon is összefügg a biztonság komplex fogalmának olyan összetevőivel, mint a gazdasági, a köz-, a társadalmi, a politikai és a katonai biztonság.

Úgy gondolom, hogy a szakmabelieknek már a sorrend is nagyon sokat mond. A biztonság említett komponenseinek egyaránt van stabilizáló és destabilizáló hatásuk. A társadalom érdeke az utóbb említett hatásrendszer csökkentése, illetve a társadalom belső védettségének, az állampolgárok személyi és vagyonbiztonságának megteremtése.

A rendőrség ezeket a feladatokat csak a társadalmi csoportokkal szorosan együttműködve, azokra támaszkodva, adott esetben, mint már fentebb említettem, nemzetközi összefogással tudja teljesíteni.

Budapest példájával szeretném az együttműködés, a közös munka fontosságára felhívni a figyelmet. A főváros közbiztonságának alakításában aktívan és passzívan kétmillió polgár vesz részt, itt vannak például az elkövetők, akik vámszedői a prostitúciónak, itt élnek, akik használják a prostitúciót.

Itt van az ellenkező oldal a rendőrség, amely próbálkozik a tudati megelőzéssel: hogy ne tedd! Ha már megtették, akkor megpróbálja felderíteni. Nem a BRFK 9500 rendőre csinálja Budapest közbiztonságát, legfeljebb csak megpróbálja követni vagy alakítani azt. Kétmillió lakos élvezi a közbiztonságot, ha van és szenvedi a hiányát, ha nincs.  

Felkészültebb rendőrt, jó szakembert biztosító oktatást!

A feltárt és bizonyított összefüggések vizsgálata azt mutatja, hogy a napjaink rend~őri képzésében jelentkező problémák megoldásához, a színvonalas képzés megteremtése érdekében hosszabb távú stratégiát kell kidolgozni. Ennek feltétele a jelenben érvényesülő környezeti tényezők alapos vizsgálata, elemzése olyan stratégia meghatározása érdekében, amely az elérni kívánt célt, azaz a korunk követelményeinek megfelelő rendőrök színvonas képzését biztosítja. E stratégia sikeréhez a képzésben jelentkező igények lehetséges kielégítésén túl folyamatosan elemezni kell a környezeti tényezőket is, mivel azok összetevői gyorsuló ütemben változnak. A rendőri oktatási rendszernek ma ehhez a forrongó és bizonytalan környezethez kell alkalmazkodnia, azzal együtt kell változnia. Nem kis kihívást jelent ez a vezetők és a beosztottak számára egyaránt.

A mai rendőrségnek olyan oktatási, képzési stratégiát kell kialakítania, amely hosszabb távra biztosítja a kor elvárásainak megfelelő, a rendőrök társadalom által is elfogadott képzését. Olyan rendőrök kellenek, akik széles körű és magas színvonalú általános és szakmai ismeretekkel rendelkeznek és képesek azokat a gyakorlatban is alkalmazni.

Az állandóság és a változás közötti dinamikus egyensúly fenntartása a rendőri vezetés és az oktatási szakemberek számára igen nehéz és folyamatos feladatot jelent. A rendőri oktatásnak alkalmazkodnia kell a környezetben bekövetkezett változásokhoz. Ez a rendőri oktatás mindenkori, szükségszerű változásával és megújításával, az oktatott és az elsajátított anyag szolgálat közbeni realizálásával biztosítható.

A testület tagjai szakmai, műveltségi szintjének emelése elsőrendű feladat, mivel ez a bűnelkövetők elleni eredményes harc legfontosabb feltétele!

El kell jutnuk a szakma olyan fokára, hogy intézkedéseik kapcsán a rendőrségről azt mondhassák az állampolgárok: ez igen, ez profi! Ezen az úton megtettük a kezdeti lépéseket, vannak eredményeink, amelyek biztatóak. De amíg a rendőrség azt mondja a gyilkosról, hogy igazi profi volt, addig az állampolgárok biztonságérzete nem javul, mert érzékeli a bűnözés és a bűnüldözés közti, az utóbbi számára hátrányos külünbséget.

Nem szabad ennek kapcsán elfeledkeznünk arról, hogy a rendőrség társadalmi presztízsét befolyásolhatja az egyes rendőrök műveltségi és iskolázottsági szintje. Az ezzel kapcsolatos előítéletek és vélemények ma benn élnek a köztudatban. Az elmúlt évtizedek lemaradását nem lehet közel egy évtized alatt sem pótolni. Sajnos, nekünk is végig kell járni azt az utat, amit a tőlünk nyugatabbra levő országok közel fél évszázad alatt megtettek. A lemaradás pótlásának egyik legjobb, legalkalmasabb formája a szervezett képzés, a tanulás. Az alkalmat felhasználva a főiskola elvégzésére biz~tatom azokat a rendőröket, akik élethivatásként “szolgálni és védeni” akarnak.

Az állomány és a lakosság körében végzett reprezentatív felmérések bizonyítják, hogy azok az állampolgárok kedvelik jobban a rendőrséget, akik kibontakozni látják a rendőrség lakosságvédelmi funkcióját. Azt is tapasztaljuk, hogy a kvalifikáltabb rend~őrök liberálisabban, rugalmasabban intézkednek, mivel kommunikációs készségük jobb az átlagnál, és műveltségük szintje is magasabb.

Köztudott, hogy országunk életében a haladást és általa a nemzet felemelkedését a leghatékonyabban a szellemi tőke szolgálja. A felzárkózás elindításának kivételes lehetősége volna a magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából azon zászlósoknak, törzszászlósoknak, főtörzszászlósoknak tiszti rendfokozatba és beosztásba kinevezése, akik a szakmai minősítő vizsgán eredményes kitűnő, jeles, jó megfelelés után vállalják a szervezett, intézményes oktatást, a főiskola elvégzését.

Az alkalmat felhasználva a rendőrfőiskola elvégzésére biztatom az e hivatásra alkalmasságot érzőket.

A jelentkezés feltétele: a 25-30. életév, érettségi, zászlósi vagy tizenkét hónapos tiszthelyettes-iskolai végzettség; BM-vizsgálat szerinti pszichikai alkalmasság, minimum ötéves rendőri szolgálati idő (fenyítés hatálya alatt állás kizáró körülmény), képzésre és tízéves munkavállalásra vonatkozó szerződés az ország területén bárhol, amennyiben ezt a szolgálat érdeke megkívánja és lehetővé teszi.

A jelentkezéshez csatolni kell a parancsnoki véleményt az eddigi szolgálati tevékenységről. (Amennyiben a létszámviszonyok megengednék, a jelentkezést azoknak az érettségivel és a tizenkét hónapos tiszthelyettes-iskolát kitűnő, jeles eredménnyel végzett főtörzsőrmesterek számára is lehetővé kellene tenni, akik a fentiekben leírt feltételeknek egyébként megfelelnek.)

A jelentkezők a felkészülésben érdekeltté lennének téve azáltal, hogy a szakmai minősítő vizsgán kitűnő eredményt elérők már a következő tanévben megkezdhetnék tanulmányaikat, természetesen a főiskola kapacitásától és a szolgálati hely szakmai érdekétől függően. A jeles eredményt elérők a jövőben, míg a jó eredményt produkálók az ezt követő tanévben kezdenék meg tanulmányaikat.

Fontos, hogy a feltételeknek megfelelő állományt még érdekeltebbé tegyük a felkészülésben, ezáltal a testület többi tagja is érezze: érdemes tanulni, hiszen a szakmai minősítővizsgán megfelelőket a megmérettetést követően előléptetik eggyel magasabb rendfokozatba. A főtörzszászlósi rendfokozattal rendelkezőket pedig eggyel magasabb fizetési kategóriába sorolják be. Akik ezeknek a feltételeknek meg tudnak felelni, megítélésem szerint többségük a Rendőrtiszti Főiskolát is el tudja végezni, és a szolgálatban bizonyítani tudják rátermettségüket: tudják azt, hogy mit vállalnak. Amennyiben a főiskolai követelményeknek néhányan nem tudnának eleget tenni, azok részére a szerződésben foglaltak az irányadók az oktatási költségek visszatérítésére.

Ha a főiskola kapacitáshiány miatt nem tudná az igényeket kielégíteni, gondolni lehet az oktatás megszervezésére régiókban, amely módszer esetleg még költségtakarékos is. Talán kissé újnak hat, de jelen esetben a távoktatás lehetőségeire is érdemes gondolni. Ezzel nem foglalkozom most itt bővebben, noha a testület számára ez a későbbiek során olyan oktatási rendszer kialakításához vezetne, amellyel elsősorban a szinten tartó képzések költségeit lehetne minimálisra csökkenteni.

Az országban működő középiskolák rendvédelmi fakultációin tanulók részére az évfordulóra való tekintettel biztosítani lehetne, hogy akik kitűnő, jeles, jó eredménnyel végeznek (amennyiben az egyéb feltételeknek megfelelnek), felvételi nélkül kerülhessenek a rendőr-szakközépiskolákra. Fontos társadalmi és szolgálati érdek főződik ahhoz, hogy a rendőri iskolákba a legalkalmasabbak kerüljenek, azok akik a rendőri hivatás által támasztott szakmai, társadalmi elvárásoknak meg tudnak felelni. A későbbiek folyamán újra kellene értékelni a középiskolák rendvédelmi fakultációin tanulók testülethez kerülésének lehetőségeit.

Az állampolgárok biztonságérzetét csak olyan jól képzett állomány képes színvonalas munkával javítani, amelynél a hivatásszeretet egy egész életre szóló feladatvállalásra szolgál alapul. Ez elhivatottság befolyásolja az egész ember tevékenységét, magatartását, erőt ad a felmerülő akadályok, nehézségek leküzdéséhez. A hivatásszeretet olyan pozitív érzelem, amely nélkülözhetetlenül igényli a munka alapos és sokoldalú megismerését.

A tudományos fokozat megszerzésében és a kapcsolódó tudományos eredmények ismeretében a rendőrség lemaradása igen nagy. Ha csak a Határőrséget veszem alapul, ők jóval előttünk járnak.

A rendőrség szakmai színvonalának emeléséhez a rendőrképzés hosszabb távú kidolgozása elengedhetetlen. Rendszerszemléleti megközelítésben olyan nyílt rendszerként kell kezelni, amely meghatározó kapcsolatban és állandó kölcsönhatásban van környezetével. Modernizálása csak akkor valósulhat meg, ha támogatására megfelelő erőforrások is rendelkezésre állnak. Az eredmény elképzelhetetlen elegendő és időben történő anyagi ráfordítás nélkül. Szükség van továbbá tudományos felkészültséggel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező oktatói karra, megfelelő anyagi-technikai háttérbázissal.

Az anyagi ráfordítás elengedhetetlen, hiszen a civil kapcsolat és a modernizálás erőteljesen pénzigényes, nélküle elképzelhetetlen tudományos felkészültségű és gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkező oktatói hálózat kialakítása.

A rendőrképzés jövőjének biztosításához célszerű lenne az anyagi eszközökkel is ellátott olyan Rendvédelmi Képzési és Tudományos Tanács megalakítása, amelynek feladata a vezetés számára kidolgozott tanácsadásra, az egyes fontosabb okmányok közös vitára alapozott vélemények, álláspontok megerősítésére stb. irányul(na). (A tanács tehát nem dönt és nem vezet...) A testület perspektivikus céljait tudományos igénnyel fogalmazná meg, amely nagyban hozzájárulna az európai színvonal eléréséhez.

Befejezésként hangsúlyozom, hogy az oktatás jövőjét illető elgondolás, stratégia kialakításánál nagy súlyt kell helyezni a humánerőforrással való gazdálkodásra. Az emberi tőke hatékonysága ugyanis csak gazdálkodás révén bontakozhat ki, és ebben az oktatásnak rendkívül nagy, semmivel nem helyettesíthető lehetőségei és feladatai vannak.