| HADTUDOMÁNY | IX. évfolyam |
1999. június |
FÓRUM
Solymosi József, Vincze Árpád, Frigyesi Ferenc, Ormai Péter
| A világban az elektromos energia mintegy 20%-át atomerőművek szolgáltatják. Hazánkban a paksi atomerőmű fedezi az országos szükségletnek több mint 40%-át. Környezetünk biztonsága érdekében az atomerőművekkel szemben két követelmény merül fel: a megbízható (biztonságos) üzemeltetés és a keletkező radioaktív hulladékok biztonságos végleges elhelyezése iránti igény. A cikk szerzői az adott témakörben több évtizedes eredményes szakértői együttműködésre tekinthetnek vissza. Jelen közleményükben rövid összefoglaló áttekintést adnak a hazai radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére létrehozott nemzeti projekt keretében végzett tevékenységről; a munkálatokat országosan összefogó, a közelmúltban megalakult szervezet, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság feladatairól, valamint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Vegyi és Környezetbiztonsági Tanszékének eddigi és a jövőben tervezett együttműködéséről a hulladéktároló hosszú távú biztonságát szolgáló tudományos kutatómunkában. |
Környezetünk biztonsága - a globális biztonság szerves és elválaszthatatlan
részeként - egyik kiemelten fontos területe a NATO tevékenységének, és mint ilyen,
egyre nagyobb hangsúlyt kap a hazai katonai tevékenységben, így az oktatásban is. A
kis, közepes és nagy aktivitású hulladékok potenciális veszélyforrások, ezért
azok biztonságos kezelése több tárcát, így a honvédelmit is érintő összehangolt
tevékenységet igénylő feladat.
A radioaktív hulladékok elhelyezése nemzeti ügy, méghozzá a mai nemzedék ügye, amely az energiatermelés e formájának előnyeit élvezi. Nekünk kell a keletkezett hulladékok problémáját is megoldani, nem hagyhatjuk azt a jövő nemzedékre. Ezért is született a hulladéktároló létesítésére a nemzeti projekt.
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Vegyi és Környezetbiztonsági Tanszékének oktatói jó két évtizede dolgoznak együtt a Paksi Atomerőmű Rt. munkatársaival a radioaktív hulladéktároló hosszú távú biztonsági értékelését tudományosan megalapozó kutatási és fejlesztési munkálatokban.
Az együttműködés egyik jelentős eredménye volt egy nemzetközi kutatási COST program sikeres teljesítése: a hulladékok radioizotóp összetételének (ún. leltárának) meghatározása, amely elengedhetetlen a tároló hosszú távú környezeti hatásának reális értékeléséhez. Az együttműködő hazai intézmények: a Budapesti Műszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézete és a Fizikai Kémia Tanszéke, illetve az MTA Atommagkutató Intézete, Debrecen.
Jelen közleményünkben a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére alkalmas hazai tároló létesítésének legújabb fejleményeiről számolunk be. Reméljük, hogy írásunk felkelti az olvasó érdeklődését a hazai nukleáris környezetvédelem ezen aktuális kérdése iránt.
A nemzeti projekt fő céljai
Mivel Magyarországon az atomerőmű működése és leszerelése során keletkező radioaktív hulladékok kezelésére és elhelyezésére eddig még nem készült hosszú távú, a kérdéskör minden fontos vonatkozását elemző stratégia, a nemzeti projektben részt vevők fontosnak tartották, hogy a projekt keretében kerüljön kidolgozásra egy olyan komplex stratégia, amely áttekinti az atomerőmű teljes élettartama alatt keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok, a fűtőelemciklus lezárásához kapcsolódó hulladékok (kiégett fűtőelemek, ill. a reprocesszálást követően keletkező, nagy aktivitású radioaktív hulladékok), valamint az erőmű leszereléséből eredő kis, közepes és nagy aktivitású radioaktív hulladékok kezelését és elhelyezési lehetőségeit. A célnak megfelelően a stratégiában foglalkozni kell a műszaki megvalósítás változataival (felszíni, felszín közeli és mélységi elhelyezés), a közgazdasági feltételrendszer kialakításával, a hatósági engedélyezéssel és szabályozással, valamint a lakossági elfogadtatás feladataival is.
A projekt fő célkitűzése a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolótelephelyének kijelölése és a tároló megépítése. E feladat megoldásához első lépésként a nemzetközi tapasztalatok alapján meg kell határozni a kis és a közepes aktivitású radioaktív hulladék lerakóhelyének kritériumrendszerét.
A nemzeti projekt a nagy aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésével kapcsolatosan kizárólag a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésére vonatkozó kritériumrendszert megalapozó tanulmány és javaslat kidolgozásának előkészítését, az ország teljes területére kiterjedő szakirodalmi feltáró munkát, valamint egy mélységi kutató laboratórium kialakítására vonatkozó koncepció, terv elkészítését irányozta elő.
A paksi atomerőmű üzemeltetése során keletkező kis és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladékok főbb forrásai: az aktív rendszerekből eltávolított szennyezett alkatrészek, csődarabok, aeroszol szűrők, szennyezett egyéni védőfelszerelések, műanyag fóliák, elszennyezett laboratóriumi eszközök stb. A folyékony radioaktív hulladékok főbb forrásai a víztisztítók maradékai, az elhasznált dekontamináló oldatok, a laboratóriumok hulladékvizei stb.
A paksi atomerőműben ez idáig keletkező radioaktív hulladékok mennyisége jóval a tervezési érték alatt, nemzetközi összehasonlításban is kedvezően alacsony szinten mozgott. Ennek ellenére a rendelkezésre álló tárolókapacitás figyelembevételével szükségessé vált olyan térfogatcsökkentő technológiai megoldások kiválasztása, melyek jelentősen csökkenthetik az átmenetileg - a végleges elhelyezést megelőzően - tárolandó radioaktív hulladékok térfogatát. A paksi atomerőmű üzemeltetéséből és leszerelésből származó kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok becsült mennyisége a műszaki terv alapján számolt adatokból kb. 80.000 m3. Az első 52 reaktorév tényadatait, illetve a leszerelési terv első változatának becsléseit figyelembe véve, ennél jóval kisebb mennyiség prognosztizálható. Az elhelyezendő hulladékok mennyisége a következő oldalon látható táblázatban látható.
1976-ban nyitották meg Püspökszilágyban a Radioaktív Hulladékfeldolgozó és Tároló létesítményt (Budapesttől északra körülbelül 30 km-re), a különböző intézményekből származó radioaktív hulladékok fogadására. 1998-ig a tároló működtetője az Állami Népegészségügyi és Tisztifőorvosi Szolgálat Fővárosi Intézete volt. A felszín közeli, betonmedencés tárolókban, illetve csőkutakban a különböző típusú hulladékok tárolása egymástól elkülönítve történik. A tárolóterület úgy épült meg, hogy az eredeti kapacitásának kitöltését követően újabb medencék építése is lehetséges legyen. Ez a pótlólagos kapacitás évtizedekig biztosít tárolási lehetőséget az intézményi hulladékok számára.
Mivel a paksi atomerőműnek nincs végleges hulladéktárolója, az ott termelődött kis aktivitású radioaktív hulladékokat korábban a püspökszilágyi létesítmény fogadta és tárolta. A fokozódó társadalmi ellenállás miatt az atomerőmű hulladékainak elhelyezését 1989-ben leállították, 1992-ben azonban a hatóság engedélyezte - a lakossági beleegyezést követően - az atomerőműben keletkezett kis aktivitású, szilárd hulladékok elhelyezését. Ez a gyakorlat 1996 végéig folytatódott. 1996 decemberéig 4500 m3-nyi szilárd és szilárdított hulladékot helyeztek el a tárolóban, melyből 1580 m3 a paksi atomerőműből származik. Jelenleg a telephely biztonsági alkalmasságának újraértékelése zajlik. Az elvégzendő feladatok meghatározására egy átfogó, hosszú távú stratégiai és műszaki terv kidolgozása szükséges.
1998. július 1-jétől kezdve az újonnan alakult Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság felelős a tároló működtetéséért és védelméért csakúgy, mint a hulladék begyűjtéséért és elszállításáért. A stratégiai tervezés ugyancsak a társaság feladata.
A fenti célra indított nemzeti projekt keretén belül a Magyar Állami Földtani Intézet sok más intézménnyel együttműködve 1993 óta végez földtani kutatásokat a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló tároló felszín közeli és felszín alatti (maximum 300 m mélységig) elhelyezési lehetőségeit vizsgálva. A kutatásokat négy szakaszra bontották. Elsőként az egész Magyarországot, majd pedig a Mezőföld térségét vizsgálták s tanulmányozták a szakirodalmi kutatásokat. A több száz geológiai objektum közül azonban csak néhány terület lakossága mutatott együttműködési készséget. Később négy, potenciálisan megfelelő területet, három felszín közeli és egy felszín alatti tárolásra szóba jöhetőt vizsgáltak részletesebben. Kutatófúrásokat két felszín közeli (lösz) és egy felszín alatti (gránit) elhelyezésre perspektivikus területen végeztek. A vizsgálatok alapján az üveghutai gránit kedvezőbbnek bizonyult a lösszel szemben.
A fent összegzett kutatások zárták a nemzeti projekt első szakaszát, és eredményei képezték a második szakaszra tervezett tanulmányok alapjait.
A projekt második szakasza három fázisból áll: a telephely kiválasztása a gránitos kőzeten belül, a kiválasztott terület földtani alkalmasságának értékelése és jellemzése.
A második szakasz első fázisa az eredeti üveghutai kutatófúrások szomszédságában lévő öt terület geológiai vizsgálatából állt. Ez a kiértékelés 1997 júliusára készült el, melynek alapján kijelölték a további kutatásokhoz megfelelőnek látszó telephelyet.
A következő, második fázisban a kijelölt területen négy fúrást mélyítettek. A fúrásokhoz teljes körű geológiai és geofizikai kiértékelés tartozott. Az értékelésekre támaszkodva elvégezhetők lesznek azok a biztonsági elemzések, melyek alapján eldönthető lesz, hogy a kiszemelt terület alkalmas-e felszín alatti tároló kialakítására, vagyis érdemes-e elkezdeni a részletes telephelykutatást, azaz a harmadik szakaszt.
Az atomtörvény 40. §-ában meghatározott feladatok teljesítéséhez számos résztevékenység végrehajtására lesz szükség. A radioaktív hulladékok tárolójának előkészítését és megépítését célzó tevékenység szerves folytatása lesz a Nemzeti Projektben elkezdett munkáknak. Ezen a ponton vette át a feladatokat a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság.
A projekt vizsgálataiban és kísérleteiben a továbbiakban is arra kell törekedni, hogy a fő paraméterek bizonytalanságait csökkentsük, megkíséreljük a kritikus események és folyamatok mennyiségi meghatározását, amelyek a radionuklidok kiszabadulásához és transzportjához vezethetnek.
Az üzemanyagciklus lezárására világszerte két lehetőséget ismernek: a kiégett üzemanyag újrafeldolgozása (reprocesszálása), vagy azok közvetlen, végső elhelyezése. A választás a fenti két opció között kis országok esetében kivárás után is elképzelhető. Egy ilyen döntés egy-egy országon belül a kiégett üzemanyagra vonatkozó stratégiai döntés következménye. Ez idáig Magyarországon ez a döntés még nem született meg, tehát elvileg bármelyik opció választható. Ugyanakkor a mai körülmények között a közvetlen elhelyezés alkalmazása tűnik célszerűbbnek. Az üzemanyagciklus zárásával kapcsolatos stratégia megalapozása és kidolgozása a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság feladata.
A paksi atomerőmű üzemanyagát csakúgy, mint az összes többi kelet-európai VVER típusú erőműét, Oroszország szállítja. A korábbiakban a Szovjetunió, később Oroszország egy magánjogi szerződés keretében újrafeldolgozásra visszafogadta a Magyarországon képződött elhasznált fűtőelemeket oly módon, hogy a folyamat során keletkező hulladékok náluk maradtak.
1993 elején a visszaszállítás megszűntének egyre erősödő veszélye új probléma elé állította az országot. Az 1995. évi átrakások végére az összes pihentető medence majdnem megtelt a Paksi Atomerőműben. Mivel kimerülőben volt a pihentető medencék tárolási kapacitása és bizonytalan volt, hogy a jövőben Oroszország átveszi-e a kiégett fűtőelemeket a régi feltételek mellett, a PA Rt. versenytárgyalást követően szerződést kötött egy moduláris rendszerű, száraz tároló megépítésére az atomerőmű telephelyén. Az Országos Atomenergia Bizottság 1995 februárjában adta ki a létesítményre az építési, majd 1997 februárjában az üzembe helyezési engedélyt. 1997. december végéig 450 db kiégett fűtőelem-kazettát helyeztek el az átmeneti tárolóban. Ugyanakkor megkezdődött a tároló bővítése, 1800 fűtőelemet befogadó kapacitással. Ennek építése várhatóan 1999 végére fejeződik be. Az átmeneti tároló teljes kapacitása elegendő lesz az atomerőmű élettartama során keletkezett kiégett fűtőelem-kazetták tárolására ötven évig.
A nagy aktivitású és/vagy hosszú élettartamú radioaktív hulladékok végleges befogadására alkalmas tároló kialakítására több okból is szükség van. A nukleáris üzemanyagciklus lezárása bármelyik opció alkalmazása esetén nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioizotópokat tartalmazó hulladékok elhelyezését teszi szükségessé (pl. üvegezett újrafeldolgozási hulladék, vagy tokozott kiégett üzemanyag). Az atomerőmű és egyéb nukleáris létesítmény lebontása hasonló problémákat vet fel.
A nukleáris energetika alkalmazásán túlmenően a hosszú felezési idejű izotópokat tartalmazó, zárt sugárforrások végső elhelyezése ugyancsak a nemzeti szabályozástól függően mély geológiai tárolást tesz szükségessé. Az ország földtanilag egyik legjobban megkutatott geológiai képződménye a Bodai Agyagkő, amely a 42 éve művelt uránbánya feküjében helyezkedik el.
A nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére szolgáló tároló befogadására alkalmas kőzet kutatása ezen formáció vizsgálatával kezdődött a Mecsek nyugati részén. A terület előzetes, országos szűrés nélküli kiválasztását az indokolta, hogy Magyarország geológiai felépítését ismerve, meglehetősen korlátozott számú olyan formáció van, amelyik potenciálisan szóba kerülhet a nagy aktivitású hulladékok végső elhelyezésére. Ezt az időközben elvégzett országos szakirodalmi felmérés is igazolta. Az uránbánya létesítményeinek és infrastruktúrájának felhasználásával jó lehetőség nyílott a külszíntől számított 1050 m mélységben történő kutatások elvégzésére. A szóba jöhető befogadó kőzetre és földtani környezetére nyert információ mennyisége messze meghalad minden más potenciális területre vonatkozó ismeretanyagot. Az uránbányából kihajtott kutatóvágat és a kutatófúrások lehetővé tették a kőzet in situ körülmények közötti vizsgálatát. Az uránbánya bezárása miatt pillanatnyilag bizonytalan a kutatások további sorsa. Elvileg a bányabezárás ellenére hosszú távon megvan a lehetőség a kutatás fenntartására, sőt a Bodai Agyagkő formáció tulajdonságai és a területkiválasztás kialakult gyakorlata alapján nemzetközi referencialabor kialakítására is mód nyílik. Az erre vonatkozó döntés azonban még további vizsgálatokat igényel.
A nemzeti projekt keretében a kilencvenes években megindult munka folytatásaként az alábbi tevékenységek körvonalazhatók:
A Pakson működő atomerőmű négy blokkja szolgáltatja a magyar villamosenergia-termelés több mint 40%-át. A másik két jelentősebb nukleáris létesítmény a Budapesti Műszaki Egyetem oktatóreaktora és a KFKI AEKI kutatóreaktora. Ez idáig egyetlen nukleáris létesítmény leszerelése sem kezdődött el, mivel ezek nem érték el üzemi élettartamuk végét. Az erőmű leszerelésének kezdetét döntően befolyásolja, hogy sikerül-e az erőmű élettartamának meghosszabbítására engedélyt kapni.
A nukleáris létesítmények leszerelésének biztonsági engedélyei számos más témával együtt az Országos Atomenergia Hivatal hatáskörébe tartoznak. Pillanatnyilag nincsenek sem jogi, sem hatósági követelmények, amelyek megszabnák a követendő leszerelési stratégiát és a jövőbeli ütemezést. Ennek ellenére 1993 végén a PA Rt. a szlovák DECOM vállalattal szoros együttműködésben elkészítette a leszerelési tanulmány első változatát, melynek felülvizsgálatára és aktualizálására 1997-ben került sor. Az eddigi elemzések szerint az alábbi három lehetőség kínálkozik a paksi atomerőmű leszerelésére:
A biztonságos lezárás időszakára 70 év volt a megcélzott időtartam, de vizsgálták az 50 és a 100 éves időtartamot is. Az optimális változat kidolgozásához még számos további elemzésre lesz szükség. A Magyarországon jelenleg üzemelő nukleáris létesítmények felszámolását az atomtörvény 40. §-a a közhasznú társaságra bízza, azzal a megállapítással, hogy a nukleáris létesítmények leállítás utáni fenntartása, ellenőrzése és védelme egészen elbontásukig a társaság felelőssége lesz. Ezen időszak után a nukleáris létesítmények lebontása és a terület rekultiválása szintén a társaságra hárul.
A legnagyobb feladat a paksi atomerőmű és az erőmű telephelyén létesített kiégett kazetták átmeneti tárolójának leszerelése, de a többi nukleáris létesítmény lebontása is a társaság tevékenységi körébe tartozik. Az atomerőmű leszerelési költségeire a központi nukleáris pénzügyi alapban felhalmozott pénz nyújt fedezetet, míg a másik két létesítmény esetén az igény felmerülésekor az állami költségvetésből átutalt pénz a finanszírozás alapja.
A korábban ismertetett törvényi kötelezettségekkel összhangban elengedhetetlen a rendszeres információ biztosítása a radioaktív hulladékok kezelésével és elhelyezésével összefüggő tevékenységekről és a meghozott intézkedésekről. Ez nemcsak az információk közreadását jelenti, hanem az érdemi párbeszéd kialakítását is a hulladékok átmeneti, illetve végső tárolója számára kijelölt terület lakosságával. Különösen fontos feladat a széles körű társadalmi közmegegyezés és támogatás megszerzése a hulladékok biztonságos elhelyezésének megvalósításához. A szakemberek és a tudományos közösség számára az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy megértessék a közvéleménnyel a tényleges környezeti kockázatokat.
A társadalommal folytatandó párbeszéd fontosságát érdemben először 1992-ben ismerték fel, amikor is a Paksi Atomerőmű Rt. kezdeményezésére létrehozták a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulást (TEIT) az atomerőmű 12 km-es sugarú körén belül található 13 önkormányzat részvételével, amely igyekezett bizalmat ébreszteni és lakossági elfogadást szerezni a kiégett fűtőelemek átmeneti tárolójának létesítéséhez.
Hasonló módon a nemzeti projekt is kiemelt fontossággal kezeli a lakossági kapcsolattartás kérdéseit. A kommunikációs program megvalósítását három szintre tervezték: az általános közvéleményre, speciális csoportokra (a kormány, a média, a környezetvédők és az atomenergia-ellenes aktivisták), a tároló létesítésére alkalmasnak vélt területek önkormányzatára és lakosságára.
Ami az általános közvéleményt illeti, szembe kellett nézni az atomenergiával kapcsolatos, helyenként és időnként kedvezőtlen általános véleménnyel. Mivel a javasolt megoldás elutasítása főleg az ismeretek hiányán alapult, a lehető legkorábbi szakaszban az országos médiumokat kellett tájékoztatni a projektről. Az országos információs program célja a nukleáris energiával kapcsolatos tévhitek eloszlatása volt, különösen a radioaktív hulladéktárolás területén.
A speciális csoportok támogatásának megszerzése vagy legalábbis ellenállásuk csökkentése fontos elvárás a projekt sikere szempontjából. Alapkövetelményként fogalmazódott meg a politikusok és más döntéshozók támogatásának megnyerése egy teljesen nyílt információs politika következetes megvalósításával, hiszen ha ők nincsenek tisztában a téma jelentőségével, könnyen meghiúsulhat a projekt egy feszültebb politikai légkörben (pl. választási időszakban). A média nagyobb befolyást gyakorol a közvéleményre, ezért fontos a velük való jó kapcsolat ápolása.
A terület önkormányzatának és lakosságának megnyerése céljából az előzetes geológiai szűrés után érdeklődést felkeltő levelet küldtek. Ez az első levél csak bemutatkozó jellegű volt, a polgármestereket tájékoztatta a projekt állásáról, és nem tartalmazott semmilyen döntést igénylő kérést. Egyértelművé tették: tároló csak abban a községben épülhet meg, ahol a lakosság többsége azzal egyetért. Akik jelezték érdeklődésüket, bekerültek a projekt következő fázisába, és ezeknek a közösségeknek rendszeres tájékoztató fórumot tartottak.
A földtani alkalmasság figyelembevételével, a kutatási terület szűkítésével végül a befogadó települések közül 3 területen kezdődtek meg a helyszíni vizsgálatok. Ennek alapján választotta ki a nemzeti projekt irányító testülete az üveghutai helyszínt a részletesebb földtani kutatások céljaira.
A környező települések önkormányzatai a TEIT-hez hasonló céllal megalapították a Társadalmi Ellenőrző és Tájékoztató Társulást (TETT), amely testület megalakulása óta rendszeresen nyomon követi a kutatási munkákat és erről tájékoztatja a lakosságot. A nagy aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésének előkészítése során a kutatási területhez tartozó önkormányzatok szintén társultak, és létrehozták a Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társulást. Így a lakossággal való közvetlen kapcsolat már most, a kutatások igen korai fázisában megteremtődött.
A már működő püspökszilágyi Radioaktív Hulladékfeldolgozó és Tároló környéki három önkormányzat 1998 közepén hozta létre az Izotóp Információs Társaságot, mely az előzőekhez hasonló céllal kezdte meg működését. A jövőben a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság veszi át a lakossági kapcsolattartással összefüggő feladatokat.
A társaság 100%-ban állami tulajdonú, nem nyereségorientált gazdálkodási egység, amelyet az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója alapított a kormány nevében eljárva 1998. július 1-jén. Feladata igen sokrétű: a tervezéstől, a kutatáson, a fejlesztésen és a beruházáson át a radioaktív hulladékok tárolói, szállítási stb. gondjainak kezeléséig, a nemzetközi kapcsolatok kiépítéséig és működtetéséig terjed.
A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság, illetve alvállalkozói által folytatott tevékenység élesen elválik mindenfajta hatósági feladattól. Tevékenységét az ügyvezető igazgató irányítja, akit az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója nevezett ki. A társaság vezető gárdája különböző szakterületeken korábban jelentős tapasztalatokat szerzett szakemberekből áll.
Megtisztelő kihívás számunkra, hogy tudományos együttműködés keretében részesei lehetünk eme történelmi jelentőségű feladat, a hazai radioaktív hulladéktároló kivitelezésére létrehozott nemzeti projekt megvalósításának. A ZMNE Vegyi és Környezetbiztonsági Tanszéke a jövőben is aktívan részt kíván venni a nemzeti projekt kutatási-fejlesztési tevékenységében.
SZERZŐK:
Dr. Solymosi József mérnök ezredes, egyetemi tanár, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Vezetés és Szervezéstudományi Kar Vegyi és környezetbiztonsági tanszékének vezetője, a hadtudomány doktora; (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem 1581. Budapest, Pf. 15. Telefon: 260-0740/1311).
Dr Vincze Árpád egyetemi docens, PhD (vegyi), Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Vezetés és Szervezéstudományi Kar Vegyi és környezetbiztonsági tanszék;
Frigyesi Ferenc okl. gépészmérnök, vállalkozási igazgató - Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság; (Paksi Központ, 7031 Paks, Pf.: 12. Tel.: 75/508-014)
Dr. Ormai Péter okl. vegyészmérnök, dr. univ. (vegyész), főmérnök, Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság; (Budapesti Központ 2040. Budaörs, Puskás Tivadar u. 11 Tel.: 23/423-184).