A katonaföldrajz naprakész értékelésekkel segíti a hadműveleti tervezést, a fegyveres erők felkészítését, a parancsnokok és törzsek kiképzését. Mindezen feladatok ellátásához a katonaföldrajznak elméletében és gyakorlatában meg kell újulnia, s nagyon pontos, részletes és hiteles értékelésekkel, elemzésekkel, következtetésekkel és ajánlásokkal kell szolgálnia az ország védelmi felkészítését.

A katonaföldrajz fogalomköre és felosztása

A háborúk történetével egy idős az a felismerés, hogy a földrajzi környezet alapvetően befolyásolja a haditevékenységeket. Ezért a katonaföldrajz története nem választható el a társadalmak történetét végigkísérő küzdelmektől.

Az önálló magyar katonaföldrajz kezdetét Korponay János (1819-1881) Hadiföldleírás című könyve jelzi. Korponay katonaföldrajzi elméletének fő kérdése már nem általában a természeti környezet és a háború közötti kapcsolat, hanem a fegyveres küzdelem és annak konkrét színhelyei, a hadszínterek közötti viszony. A magyar katonaföldrajz másik nagy alakja Csalány Géza (1848-1907) ezen irányzatot fejleszti tovább, amikor a természeti tényezők általános hatásait vizsgálva olyan katonaföldrajzi mutatókhoz jutott, amelyek lehetővé tették a katonai döntések alátámasztását tudományos alapokon. Az első világháború utáni korszak legjelentősebb személye a katonaföldrajz területén vitéz Somogyi Endre (1891-1966) volt. Rendszerezte és leírta a katonaföldrajzi tényezőket és feltárta azok összefüggéseit a fegyveres küzdelemmel. Az általa megfogalmazott értékelési mutatókat napjainkban is használják.

A második világháború utáni magyar katonaföldrajz kiemelkedő személyisége Szántó Imre, aki a 60-70-es években megjelent műveiben bizonyította a haderőnemi és fegyvernemi szintű katonaföldrajzi értékelések szerepét a béke~időszaki felkészítésben. Az akkori koalíciós követelmények a katonaföldrajzi értékelés súlypontját a hadműveleti szintre helyezték és a várható alkalmazás területére összpontosították. A leírások elkészítésekor nem a földrajzi tér és a fegyveres küzdelem közötti összefüggések kutatására, hanem az egyes térségek leírására törekedtek.

Az 1970-es években kialakított és nálunk is elfogadott hadügyi tudománystruktúra napjainkban átalakulóban van. A hadtudomány általános elméletének és a hadművészet elméletének témakörei jelentősen kibővültek a biztonságpolitika megváltozott tartalmával, a béketeremtés és a békefenntartás katonai feladataival, valamint a háborús küszöb alatti katonai és rendvédelmi tevékenységekkel. A 90-es években egyre inkább a háború kirobbantásának megakadályozásával, a válságkezeléssel, az alacsony intenzitású fegyveres konfliktusokkal, a lokális fegyveres összetűzésekkel kapcsolatos hatékony eljárások kutatása került előtérbe. Ennek megfelelően változott meg a hadművészet szakterületeinek egymáshoz való viszonya és a hadtudomány általános elméletének tartalma.

A fegyveres erők alkalmazásának megváltozott elvei és feladatai új követelményeket támasztanak a katonaföldrajzi értékelésekkel szemben, amelyek nem csupán a tartalomban, hanem a szolgáltatott információk aktualizálásában, részletességében, kezelhetőségében és gyorsaságában is jelentkeznek. Ezek pedig új értékelési módszerek alkalmazását, az informatika vívmányainak felhasználását teszik szükségessé.

A rendelkezésre álló és egyre bővülő katonaföldrajzi adatok gyűjtése, feldolgozása, értékelése és belőlük új információk előállítása hagyományos módon szinte megoldhatatlan feladatot jelent a szakemberek részére. Megoldást az új módszerek, technológiák és eszközök alkalmazása jelent, amelyek lehetővé teszik nagy mennyiségű, térbeli jellemzőkkel rendelkező adatok gyűjtését, feldolgozását és szolgáltatását.

A hazánkban és környezetünkben lezajlott változások olyan helyzetet eredményeztek, amely megkövetelte, hogy a Magyar Honvédség előtt álló feladatok megoldásához új katonaföldrajzi értékelések készüljenek. A Honvéd Vezérkar gondozásában több olyan katonaföldrajzi értékelés készült, amelyek hozzájárulnak az ország védelmi felkészítésével kapcsolatos feladatok megoldásához. A magyar katonaföldrajz történetében kiemelkedő jelentőségű volt a gödi tudományos konferencia (1995. március 21-én), amelyen a Magyar Honvédség vezető szerveinek parancsnokai, főnökei, a Honvédelmi Minisztérium, a BM Határőrség, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Hadtudományi Társaság, a katonai és egyes polgári felsőoktatási intézmények képviselői vettek részt.

Napjainkban elmondható tehát, hogy a hazai katonaföldrajz megújulásának megvannak a lehetőségei. A megújulás gyakorlati kivitelezésénél azonban nagyon sok szempontot kell figyelembe venni. Ezek közül néhányat említünk példaként:

• a katonaföldrajznak a hadtudomány szerves részének kell maradnia;
• a hazai katonaföldrajz megújulásánál azokból a követelményekből kell kiindulni, amelyek az ország új helyzetéből, a fegyveres erők megváltozott feladataiból fakadnak;
• a fegyveres erők felkészítésénél a korábbiakhoz képest más szempontokat is figyelembe kell venni (pl.: migráció, válságkezelés, békefenntartás).

A megfogalmazásból kitűnik, hogy a katonaföldrajz leglényegesebb feladata a múlthoz viszonyítva nem változott, mivel kutatásainak célja továbbra is a katonaföldrajzi tényezők hatásainak kimutatása, a fegyveres erők lehetőségeinek feltárása fegyveres tevékenységekre a különböző térségekben. Lényeges eltérés azonban a múlthoz viszonyítva a kutatott területek számának növekedése, továbbá az egyes tényezők belső tartalmának, információanyagának bővülése és a vizsgálati szempontok változása.

A katonaföldrajz napjainkban általános katonaföldrajzra és alkalmazott katonaföldrajzra tagozódik. Az általános katonaföldrajz alapvető törvényszerűségeket, elveket és módszereket foglal magában. Feltárja a katonaföldrajz helyét és szerepét a tudományok rendszerében, vizsgálja a katonaföldrajzi tényezők konkrét térségektől független, általánosítható befolyását, meghatározza a katonaföldrajzi kutatás sajátos módszereit, feladatát a honvédelmi igények rendszerében.

Az alkalmazott katonaföldrajz a rendelkezésre álló adatokat felhasználva értékeli az adott térséget, elemzi az egyes területek társadalmi, gazdasági, természeti és katonai adottságait a fegyveres küzdelem előkészítésére és megvívására, az ország védelmére vonatkozó befolyásuk szempontjából. Tagozódásánál a rendezőelvek: a cél, a rendeltetés, a hadművészeti szempontok, illetve az értékelt területek méretei. Ennek megfelelően kapcsolódik a különböző katonaföldrajzi térségek értékeléséhez.

A katonaföldrajz legfontosabb bázisát a hadtudomány alapvető területe, a hadművészet képezi. Ebből meríti azokat a hadászati, hadműveleti, harcászati elveket és törvényszerűségeket, amelyek vizsgálatai során az alapvető nézőpontokat szolgálják. A másik fontos forrásanyagot a földrajztudományok rendszere képezi, ez nyújtja a katonaföldrajz számára a legtöbb ismeretanyagot.

A földrajzi tér és a fegyveres küzdelem kapcsolata

1. Általános elvek

A hadművészet története bizonyítja, hogy a fegyveres küzdelem színterein kimutatható összefüggések vannak a tér, az idő és a haditevékenységek között.

Katonai értelemben tér alatt a háromdimenziós földrajzi környezetet értjük. Ebben a környezetben a fegyveres erők célja háborúban, hogy feladataik teljesítése érdekében a lehető legrövidebb időn belül küzdjék le a távolságokat. Ez a folyamat mindenkor egy meghatározott ideig tarthat, azaz a végrehajtás szempontjából bizonyos mértékig objektív feltételektől függ.

Az egykori - ma is figyelemre méltó - szovjet elmélet a világ különböző térségeit a nagyhatalmi érdekek fegyveres összeütközéseinek kockázata, veszélyei alapján osztályozta. Ezen nézőpont szerint a Földnek van olyan övezete, ahol a regionális jellegű feszültségek globális méretű fegyveres konfliktussá történő kiszélesedésének kevés esélye van, más övezetekben viszont a katonai erő alkalmazása a biztonságra nézve már lényegesen nagyobb veszélyekkel jár. Idetartoznak az olajban gazdag területek és az óceánok fő közlekedési útvonalai. Ezen osztályzás szerint a Földnek legfontosabb és legveszélyesebb övezete Nyugat- és Kelet-Európát öleli fel.

A kétpólusú világ megszűnése, a társadalmi-politikai viszonyok változásai nagy hatással vannak az erőviszonyok alakulására. Azok a katonaföldrajzi térségek, amelyekre Földünket a kétpólusú világ esetében felosztottuk, ma már nem alkalmazhatók, a korábbiakhoz hasonló térségrendszer kialakítására ugyanakkor ma nincs szükség. Elviekben azonban a katonaföldrajzi térségeket meghatározhatjuk és e fogalmakat a mindenkor kialakuló válságövezetek esetén használhatjuk. Ilyen felosztás lehet a következő:

A háborús térség (háborús szintér) fogalma a második világháború során született, mivel ez idő tájt már kialakultak olyan koalíciók, amelyek területe Európára, az Atlanti-óceánra és Észak-Amerikára egyaránt kiterjedt. A fogalom alkalmazása még indokoltabb, mint a második világháborúban volt, hiszen a potenciális hadviselő felek ma már rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyekkel hatni tudnak interkontinentális mértékben is. A háborús térség egy vagy néhány kontinensből és a csatlakozó óceánból álló szárazföldi, vízi, légi-kozmikus térség, ahol a szemben álló felek teljes hadipotenciálja elhelyezkedik. Egy vagy több különböző típusú hadszínteret foglalhat magába. A háborús térségben a fegyveres küzdelem mellett a szemben álló felek meglévő lehetőségeik kihasználásával a többi küzdelem (politikai, diplomáciai, gazdasági, tudományos) formáit is alkalmazzák, és olyan területek is hozzá tartoznak, amelyeken az adott időben nem kerül sor fegyveres küzdelemre, például a helyi, periferikus területeken folyó háborúkban a közvetlenül részt vevő országok területe.

A hadszíntér fogalma alatt a rakéta-nukleáris világháború lehetőségének időszakában a háborús térségnek olyan kontinentális vagy óceáni méretű részét értették, melyben a szemben álló hadviselő felek hadipotenciáljának adott kontinensre vagy óceánra eső részei helyezkednek el.
Napjainkban - a helyi háborúk és a hagyományos pusztító eszközökkel vívott fegyveres küzdelmek időszakában - a hadszínterek, a kontinensek egy részét fogják át, mégpedig olyan részét, melyet nagyobb természetes akadályok határolnak. Kisebb országok esetén a hadszíntér területileg egybeeshet a háborús térséggel.
Az objektumok és a fegyveres csoportosítások jelentőségétől függően ismerűnk fő és mellékhadszíntereket. A természetföldrajzi jelleg szerint kontinentális, szárazföldi, óceáni és tengeri hadszíntereket különböztetnek meg.
A hadszíntér-parancsnokság mint hadászati szintű vezető szerv a legfelső katonai vezetés elgondolásának megfelelően szervezi, illetve vezeti a hadszíntéren lévő csoportosítások tevékenységét.
A 19. században már megkülönböztették a hadszíntéren belül a hadászati jelentőségű objektumokat összekötő irányokat, térfogalmakat. Lényeges kritériumnak tekintették, hogy ezek a vonalak az úgynevezett hadászati pontok felé vezessenek, másrészt lehetővé tegyék a hadászati csoportosítások szétbontakozását.

A hadászati irány a szárazföldi (kontinentális) vagy az óceáni hadszíntérnek olyan sávja, amely hadászati jelentőségű objektumcsoportok irányába vezet és magában foglalja a szembenálló felek hadászati csoportosításának egy részét. A hadászati irányokban néhány haderőnemhez tartozó csoportosítás elhelyezése, szétbontakoztatása és hadműveleteik lefolytatása biztosítható egységes vezetés mellett. A hadászati irányok határait általában jelentős természeti akadályok képezik. A hadászati irányok fontosságuk szerint fő vagy mellékirányok, földrajzi arculatuk szerint szárazföldi, tengeri és légi irányok lehetnek. A hadászati irány hadműveleti irányokat foglal magában.

A hadászati körzet a kontinentális (óceáni) hadszíntér vagy hadászati irány olyan térsége, amelyen belül egymással szorosan összefüggő gazdasági és katonai objektumcsoportok, illetve hadászati fontosságú hegyvidéki átjárókörzetek és tengerszorosok vannak. Egy-egy hadászati körzet elvesztése, illetve birtokbavétele döntő befolyást gyakorol a hadászati cél elérésére, a hadászati feladatok végrehajtására. A hadászati körzetek fontosságuk szerint lehetnek fő vagy mellékhadászati körzetek, jellegük szerint hadigazdasági és katonai objektumcentrikus, illetve tengeri vagy szárazföldi átjárócentrikus körzetek.

A hadműveleti irány a hadszíntérnek, vagy a hadászati iránynak azon szárazföldi, vízi vagy légi sávja, amely hadműveleti objektumcsoportok felé vezet és határain belül lehetővé teszi seregtestek szétbontakozását, elhelyezését, egységes vezetését. A hadműveleti irányok lehetnek szárazföldi, tengeri (vízi) és légi irányok. A szárazföldi hadműveleti irányoknál fontos követelmény a seregtestek szétbontakozására való alkalmasság. Európában jellemző lehet a hadműveleti irányok 100-300 km-es szélessége és 500-1200 km-es mélysége. Helyi háborúkban a kiterjedések csökkenhetnek, az alkalmazott erők és a számításba jöhető térségek korlátozott méretei miatt.

A harcászati irány a szárazföldi hadműveleti irány sávja, melyen belül magasabbegységek harcászati feladatok megoldása érdekében szétbontakozhatnak. A harcászati irányok mindig harcászati objektumok felé vezetnek és gyakran változhatnak.

Amerikai felfogás a katonaföldrajzi térségek felosztásáról

Az Egyesült Államokban alkalmazott fogalmak szerint a hadszíntéri környezetben a katonai műveletek folyhatnak háborús konfliktus vagy békés körülmények között. A hadszíntéri parancsnokság stratégiai környezetében mindhárom környezeti állapot egy időben is előfordulhat. Ezek jellemzői az alábbiak:

Konfliktuskörnyezeti állapotban cél az elijesztés, a konfliktus megoldása nem háborús műveletek formájában, harc nélkül (rajtaütések, békére kényszerítés, támogatás felkelőknek, békefenntartás, kiürítési műveletek). Békekörnyezeti állapotban nem háborús hadművelet formájában folynak a katonai műveletek (kábítószer elleni küzdelem, segélyadás katasztrófánál, polgári támogatás, béke~építés, nemzeti segítségadás).

A hadszíntéren folyó tevékenységeket az Egyesült Államok egyesített parancsnoksága irányítja. Ez a parancsnokság látja el a stratégiai irányítást, tervezi a hadműveletben folyó hadjáratokat és meghatározza az egyes parancsnokságok egymáshoz való viszonyát. Az egyesített parancsnokság a hadszínterekre főparancsnokokat jelöl ki. A hadszíntéren összhaderőnemi csapatok részei oldanak meg feladatokat. Az összhaderőnemi erők két, egymástól elkülönülő parancsnoki láncban működnek, az egyik a hadműveletekben, a másik az adminisztratív és a logisztikai ügyekben illetékes.

A hadszíntéren folytatandó hadműveletekre a Vezérkari Főnökök Bizottságának elnökén keresztül a nemzeti politikai vezetés (az elnök) ad parancsot az egyesített és speciális parancsnokságoknak és a már meglévő alkalmai harci kötelékeknek. A Vezérkari Főnökök Bizottságának elnöke a bizottság tagjaival egyeztetett hadászati intézkedéseket ad ki a hadszíntér fegyveres erői parancsnokságának.

Háborús viszonyok között háborús színteret jelölnek ki, amelyen belül egy vagy több hadszíntér, valamint a hadszínterekkel átfedésben összhaderőnemi különleges hadviselési terület is kialakítható. A háborús színtéren belül folyó hadművelettel párhuzamosan különálló hadszíntéren lehetnek önálló hadműveletek, más területeken békefeladatok végzése folyhat.

A háborús színtér felosztható harci övezetre és közlekedési (utánpótlási) övezetre. A harci övezet fogalma a harcok megvalósításához szükséges területeket takarja, míg a közlekedési övezet a harci övezet mögöttes területe, amely kiterjedhet a harci ellátóbázisokig.

• A hadászati szinten egy nemzet vagy a nemzetek egy csoportja érdekeinek megfelelően határozza meg azt a stratégiát, mellyel biztosítja a megfelelő erőkifejtést. A hadászat a fegyveres erők és a nemzeti hatalom más eszközei alkalmazásának művészete és tudománya a hadászati célok megvalósítása érdekében.
• Hadműveleti szinten az összhaderőnemi és a szövetséges erők egy hadszíntéren belül nagyobb hadműveleteket hajtanak végre a magasabbparancsnokság hadászati céljainak elérése érdekében. Ez a szint alkotja a létfontosságú kapcsolatot a nemzeti és a hadszíntéri hadászati célok és a harci erőknek a harctéren történő felhasználása között. A fő hangsúly az összhaderőnemi hadműveletek vezetésén és az erők felhasználásán van. Az elérendő cél és nem a parancsnoki szint határozza meg elsősorban azt, hogy a szárazföldi haderő valamely része hadműveleti szinten tevékenykedik-e vagy sem. A hadseregek rendszerint a szárazföldi hadműveleteket tervezik, míg a hadtestek és a hadosztályok harcot és ütközeteket vívnak.
• Harcászati szinten harcászati egységek, vagy alkalmi harccsapatok a megszabott katonai cél elérése érdekében harcokat és ütközeteket vívnak meg.

A hadszínterek logisztikai előkészítése magában foglalja: a hadműveletek bázisainak kijelölését és előkészítését; az utánszállítási útvonalak kiválasztását és fenntartását; az előretolt logisztikai bázisok telepítését és berendezését; a hadműveleti készletek raktározását. Az Egyesült Államok kontinentális bázisa, mint a logisztikai rendszer hadászati alapja, magában foglalja a nemzeti ipar bázisát üzemeivel, gyártóeszközeivel, forrásraktáraival, valamint személyzeti és egészségügyi ellátó központjaival. A közlekedési zóna, amely a hadszíntér harci terület hátsó határától az Egyesült Államok kontinentális bázisáig terjed, magában foglalja a hadműveleti vonalakat, a hadszíntéri bázisok fenntartó, szolgáltató, szállító, egészségügyi, személyi és kiürítési szerveit, berendezéseit, továbbá azon szerveket, amelyek a harcolók közvetlen támogatását és ellátását végzik.

A NATO térfogalmai

Az integrált katonai szervezet legfontosabb vonásai közé tartozik az erők együttes tervezése, a közös műveleti tervezés, a többnemzetiségű kötelékek, az erők honi területen kívüli állomásoztatása. A szövetség stratégiai koncepciója hangsúlyozza a kollektív védelem jellegét és a szövetségesek biztonságának oszthatatlanságát.

A NATO vezetése a szövetséges fegyveres erők közvetlen hadászati vezetését a legfelsőbb katonai parancsnokságok útján valósítja meg, amelyeknek felelőségi körzete egy vagy több (Európa esetében három) hadszíntér területére terjed ki. Ezen parancsnokságok felelősségi körzetei magukban foglalják a szövetséges országokat a hozzájuk kapcsolódó óceáni és tengeri területekkel együtt. Hozzájuk tartozik tehát Észak-Amerika, az Atlanti-óceán, Nyugat-, Közép- és Dél-Európa nagy része, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjének egy része.

Az Európai Szövetséges Főparancsnokság alárendeltségében lévő erők feladata védelmezni a Norvégia északi csücskétől Dél-Európáig (beleértve a Földközi-tenger medencéjét is) húzódó területeket. Ez a térség közel 2 millió km² szárazföldet és több mint 3 millió km² tengeri térséget foglal magába, körülbelül 320 millió főnyi lakossággal.

Az európai kontinentális térséget a politikai érdekeknek, a földrajzi viszonyoknak és a NATO hadászati elgondolásoknak megfelelően három hadszíntérre osztották fel (a hadszínterek száma és területe jelenleg átalakulóban van, bemutatásukat mégis célszerűnek tartjuk a fogalmak magyarázása szempontjából):

• északnyugat-európai hadszíntér;
• közép-európai hadszíntér;
• dél-európai hadszíntér.

Az egyes hadszínterek az érintett NATO-tagállamok területét, illetve a kapcsolódó tengeri (vízi) térségeket foglalják magukba.

Az északnyugat-európai hadszíntér Norvégiát, Dániát, az Egyesült Királyságot, valamint a környező tengereket foglalja magában. A hadszíntér észak-déli irányban mintegy 3200 km, kelet-nyugat irányban változóan (Norvégia esetében 6-430 km) széles.

• nagy kiterjedésű tengeri térség, amely leginkább tengeri és légi hadműveletek színtere lehet, a szárazföldet átszeldelő nagyszámú, igen jelentős hegyi és vízi akadállyal;
• a hadszíntér nyugati és északkeleti része a hajózásnak kedvező feltételeket nyújt, a Balti-tenger és különösen a Finn-öböl csekély mélysége a partok megközelítését nagymértékben akadályozza. A szárazföldi hadműveletek mértéke minimális lehet;
• a hadszíntér másodlagos szerepe mellett fontos, hogy jelentős légi és tengeri útvonalak találhatók körzetében;
• a tengeri hadműveletek befolyásolása szempontjából a körzet nagy jelentőségű, a tengerszorosok kedvező lehetőségeket biztosítanak a haditengerészeti erők mozgásának és tevékenységének biztosítása szempontjából;
• a körzetből lehetőség nyílik a közép-európai erők szárnybiztosítására.

A közép-európai hadszíntér Belgium, Hollandia, az NSZK és Luxemburg területét, valamint ezen országok tengerparti sávjait öleli fel. A NATO legjelentősebb európai hadszíntere, amely kedvező infrastrukturális mozgósítási, tárolási, földrajzi lehetőségekkel bír és az erők zömét foglalja magában.

A dél-európai hadszíntér kiterjedése alapján a NATO legnagyobb európai hadszíntere. Magában foglalja Portugália, Spanyolország, Görögország és Törökország területét, a part menti vizeket és tengeri térségeket. Spanyolország belépésével a hadszíntér jelentősége tovább növekedett, ami megmutatkozik abban is, hogy a Földközi-tenger világjelentőségű szállítási útvonalat jelent; hadászati jelentőségű tengerszorosokat, átjárókat köt össze; összekötő kapcsot képez közel- és távol-keleti térségekkel.

A hadszínteret megosztottságából adódóan körzetekre osztják. Ezek: a gibraltári, a nyugati, a központi, keleti (Görögország és Törökország nyugati része), az északkeleti körzet (Törökország keleti része), a délkeleti körzet (a Földközi és a Fekete-tenger, Tunézia és Kréta közötti rész) körzet.

Háborúban a főparancsnok - ha azt addig még nem tették meg - háborús színteret jelöl ki. A háborús színtéren belül egy vagy több hadszíntér alakítható ki. Több hadszínteret akkor kell kialakítani, ha több irányból fenyeget veszély. Ki lehet jelölni összhaderőnemi különleges hadviselési területet is, de az átfedésben lehet más hadszínterekkel.

A háborús szintér parancsnoka feloszthatja a háborús színteret harci övezetre és utánpótlási (közlekedési) övezetre. A harci övezet a hadműveleti terület első része, a harcok megvívásához szükséges terület. Az utánpótlási (közlekedési) övezet a hadműveleti terület hátsó része, mely egészen a hazai bázisokig vagy esetleg egy másik parancsnokság hadműveleti területéig terjed. A közlekedési zónában azok a szervezetek, összeköttetési vonalak és más szervek vannak, amelyek a harcolók támogatásához szükségesek.

A katonaföldrajzi értékelések és a csapatok tevékenysége

Magyarországnak Kelet-Közép-Európában, s azon belül a Kárpát-medencében kiemelt szerepköre van. Hazánk ennek a térségnek a kulcsállama. Jelenlegi államhatárai mellett is őrzi a Kárpát-medencén belüli - földrajzi értelemben vett - uralkodó szerepét, miután területe felöleli a medence központi körzeteit.

Amint arra már korábban utaltunk, az elmúlt évtizedek koalíciós követelményei nem kedveztek a magyar katonaföldrajz fejlődésének. A katonaföldrajzi értékelések súlypontját a hadműveleti-harcászati szintre helyezték át és csupán a várható alkalmazás, azaz nem hazánk területére összpontosították. A katonaföldrajzi tényezők hatását legtöbbször figyelmen kívül hagyták, már a célból is, hogy azok ne akadályozhassák a szabályzatokban előírt feladat és időnormák elérését.

Ma ez a felfogás természetesen nem engedhető meg. Fegyveres erőinknek országvédelmi feladataikat a földrajzi környezet szabta lehetőségek figyelembevételével önállóan kell megoldaniuk. A katonaföldrajzi értékeléseket minden szinten a legapróbb részletekig el kell végezni.

Az állami és a katonai vezetés a feladat súlyának megfelelően igen nagy jelentőséget tulajdonít a katonaföldrajzi értékelésnek az ország védelmi felkészítésében. Mindezeken túl a katonaföldrajzi értékelések alapos előkészítésére köteleznek bennünket szabályzataink, amelyek rögzítik a katonaföldrajzi biztosítással kapcsolatos követelményeket.

A fegyveres erők megváltozott feladatai új követelményeket támasztanak az ország védelmi felkészítésével szemben, így a katonaföldrajzi értékelésekkel szemben is. Ennek következményeként amíg korábban csupán a fegyveres küzdelem szempontjából vizsgáltuk a katonaföldrajzi tényezőket, mára szaporodott a vizsgálati szempontok száma. A fegyveres erők mellett beléptek többek között a lakosság, a gazdaság, az állami vezetés vizsgálatának szempontjai is.

Az általános értékeléseken túl nagy hangsúlyt kapott a regionális körzetek komplex értékelése. Megkezdődött a csapatok katonaföldrajzi anyagokkal, értékelésekkel történő ellátása. Kiemelt jelentősége van a katonaföldrajzi tényezők értékelésének a fegyveres erők szervezete, állománya, elhelyezése kialakításában; az alkalmazási elvek kidolgozásában; az ország hadszíntéri előkészítése feladatainak megszervezésében; a mozgósítás feladataira történő felkészülésben, a tisztképzésben, valamint a nemzetközi jellegű feladatok ellátásában.

A katonaföldrajzi tényezők és a fegyveres küzdelem kapcsolatának vizsgálatánál alapvetően az általános földrajzi helyzetet, a természeti, a társadal~mi, a gazdasági és a katonai tényezőket kell megemlíteni.

a.) Az általános földrajzi helyzet megítélésénél az abszolút földrajzi helyzet és a relatív földrajzi helyzet meghatározása a döntő. Ezen belül nagy figyelmet kell fordítani a határviszonyok megítélésére.

b.) A természeti tényezők megítélésénél kiindulási szempont, hogy ezek alapvetően befolyásolják a mozgást, az elhelyezést, az alkalmazást (ütem, harcrend, feladat, mélység, műszaki munkák, ellátás stb.); a csapatok úton és utakon kívül egyaránt mozoghatnak; a harcjárművek és tűzeszközök mozgatása, elhelyezése és alkalmazása alapvető része a harcnak. Vizsgálandó szempontok: domborzat, vizek, talaj, növényzet és éghajlat. A Kárpát-medencében és környezetében a következő tájjellegeket különböztethetjük meg: síkság, hullámos vidék, buckás vidék, dombvidék, árkolt vidék, és hegyvidék (alacsony hegység, középhegység és magas hegység).

c.) A katonaföldrajzi tényezők sorában a társadalmi tényezők megítélésének kiemelkedő jelentőségük van, mivel ezek jelentősen befolyásolják a fegyveres erők alkalmazását. E tényezők során vizsgálni kell a politikai viszonyokat. Idetartoznak: az állami és a társadalmi rend; a politikai berendezések; bel- és külpolitikai viszonyok; pártviszonyok; parlamenti viszonyok. Mindezek befolyásolják a lakosság hangulatát, a mozgósítás lehetőségeit, a hátország erkölcsi szilárdságát.

d.) A gazdasági tényezők megítélésének általános célja annak megállapítása, hogy a gazdaság mennyire képes megfelelni a háború támasztotta igényeknek (várható anyagi, technikai veszteségek pótlása). Vizsgálandó tényezők: energia, nyersanyag, ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem, pénzügy. A gazdaság általános helyzetének megítélése, az energia, a nyersanyag, az ipar területi megoszlása, kapacitásadatai, az egyes telephelyek védelmének, megközelíthetőségének, illetve rombolásának lehetőségei, a mezőgazdasági termelés területi megoszlása, a közlekedési vonalak és eszközök teljesítőképességének, életképességének vizsgálata választ adhat a legalapvetőbb problémákra.

e.) A katonai tényezők vizsgálata kiterjed: a fegyveres erők szervezetére, elhelyezkedésére és csoportosítására; hadműveleti lehetőségeire; a légvédelmi rendszer objektumaira; a katonai repülőterekre, szükséges leszállóhelyekre; a hadiipari objektumokra, raktárbázisokra; a hadszíntér-előkészítés helyzetére, feladataira; a háborús vezetési rendszer kiépítettségére; az energiaellátásra; a meteorológiai rendszerre; a topogeodéziai és kartográfiai biztosítására; az egészségügyi hálózat értékelésére és a vízellátás helyzetére.

* * *

Az előzőekben felsoroltak öt tényezőre [a.)-e.)-ig] építve, azok alapján a térség abszolút és relatív földrajzi helyzetére, jellegére, méretére, határviszonyokra, a térség politikai és katonai fontosságára, az alkalmazható fegyveres csoportosítás jellegére és nagyságára, a katonai tevékenységeket befolyásoló tényezők általános hatására tett megállapítások után értékelések készülhetnek: hadászati szinten a vezérkaroknál; haderőnemeknél; fegyvernemeknél; intézeteknél.

A hadászati szintű vezérkari értékelések tartalmukat tekintve általában az összes katonaföldrajzi tényező vizsgálatára kiterjednek és komplex kutatócsoportok (polgári minisztériumok, intézetek, stb.) bevonásával készülnek. A hadműveleti szintű értékelések a vezérkarok és az alacsonyabb vezetési szintek információs munkaokmányai.

• az általános földrajzi helyzettel kapcsolatos adatokat;
• a vizsgált terület természeti viszonyai~nak legfontosabb jellemzőit, a népességre, a településekre, az egészségügyi viszonyokra, a közlekedésre vonatkozó adatokat, a védelmi hadműveletre gyakorolt hatásukat;
• a támadó hadművelet szempontjából a vizsgált terület értékelését (támadásra alkalmas sávok, irányok, nyitott határszakaszok, szétbontakozásra alkalmas terepszakaszok stb.);
• a védelmet erősítő legfontosabb akadályokat;
• a védelmi rendszer kiépítésére alkalmas területeket;
• a második lépcső (tartalékok) elhelyezésére alkalmas körleteket, ellencsapások végrehajtására alkalmas irányokat és terepszakaszokat;
• az igénybevételre tervezhető közlekedési vonalak, eszközök jellemzőit, helyreállításuk, dublírozásuk, illetve kiváltásuk lehetőségeit;
• a hadműveleti terület lakosságának jellemzését;
• a kiemelten veszélyeztetett objektumokat;
• az esetleges kiürítési lehetőségeket;
• az egészségügyi létesítményeket, intézeteket;
• a légideszantok, felderítő-diverzációs csoportok várható alkalmazási körleteit;
• az átfogó hadműveleti következtetéseket.

Az átfogó hadműveleti következtetéseknek segíteniük kell a parancsnokot abban, hogy meghatározhassa: a csapatok tevékenységének legelőnyösebb feltételeit; azokat a körleteket, objektumokat és létesítményeket, amelyek megtartásától nagyban függ a hadművelet sikere; a csapatok fő erőkifejtése összpontosításának fő irányait, a védelem szempontjából fontos terepszakaszokat, körleteket; műszaki zárak létrehozására alkalmas területeket, tűz-, robbanás- és sugárveszélyes körzeteket, helyeket, valamint a lakosság és a csapatok kiürítését, kivonását biztosító feltételeket; a csapások elleni védelem, az álcázás, a víz- és anyagellátás területi forrásokból való biztosítását lehetővé tevő feltételeket; a csapatok mozgatásának, az összeköttetések biztosításának legelőnyösebb feltételeit.

Az elöljáró törzsek kötelessége a harcászati szintű törzsek ellátása katonaföldrajzi értékelésekkel. Ezek az értékelések elsősorban a harctevékenységi körzetekre vonatkozó, a csapatok tevékenységét alapvetően befolyásoló katonaföldrajzi tényezőket tartalmazó grafikus anyagok (tematikus térképek, vázlatok stb.) magyarázó szöveges részekkel.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. A katonaföldrajz helye és szerepe az ország védelmi felkészítésében c. tudományos konferencia anyaga; Hadtudományi Tájékoztató, 1995. 1. sz.

2. A Magyar Köztársaság és környezetének katonaföldrajzi értékelése; Szerkesztette: Lánszki János - MH Tanintézeti Főnökség, 1994. Megjelent a Hadtudományi Tájékoztató 1994/7. számaként is.

4. Vitéz Somogyi Endre: Magyarország és környező államainak katonaföldrajza; Budapest, 1930

5. Kozma Endre-Héjja István-Stefancsik Ferenc: Katonaföldrajzi kézikönyv; Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1993

6. Kovács Jenő: Magyarország katonai stratégiája; komplex kutatási téma; kézirat, Budapest, 1993.

7. NATO-kézikönyv; SVKI és a NATO Információs és Sajtóiroda Budapest, Brüsszel, 1995

8. FM 100-5 HADMŰVELETEK; amerikai tábori kézikönyv, Budapest, 1997

Vissza a lap elejére